Európa nem ismeri Jeremie-t!

Háromnapos nemzetközi konferenciát hoztak Budapestre a kockázati tőke iparág nagyjai. A Venture Capital Forum 2011 neves befektetőinek többsége most hallott először a Jeremie programról! Hogy lehetséges ez?

A Venture Capital Forum 2011 fő szervezője az European Private Equity and Venture Capital Association (EVCA), azaz az Európai Kockázati- és Magántőkések Egyesülete. A profi szervezés mellé azonban EVCA tagoknak 1500, külsős befektetőknek 2500 eurós (!) belépődíj társult. Azaz az utcáról senki sem tévedt be. Szerencsére a tudományos kutatóknak kedvezményes, az újságíróknak pedig ingyenes volt a részvétel…

No de a lényeg: a világ minden részéről Budapestre érkezett nagytőkések az itthoni trendekről nyilván nem tudnak, ám furcsamód a Jeremie szóval sem nagyon találkoztak. Az amerikai vendégeknél ez természetes, de az európai befektetők és alapkezelők számára is érdekes és unikális volt, amikor Tánczos Péter, az Euroventures Capital vezetője – egy kerekasztal beszélgetés folyamán – kivetítette a Jeremie program pár fontos adatát.

Az átlagos hazai befektetőt kereső cég számára sem nyilvánvaló, hogy a Joint European Resources for Micro to Medium Enterprises initiative (azaz Jeremie) nem valami össz-európai hatalmas, pángalaktikus (khm) alap, hanem a legnagyobb uniós kockázatitőke főnökség, az European Investment Fund (EIF) egyik kezdeményezése a tucatnyi közül…

(A Jeremie-t leginkább a fejlődő uniós országok régiók ismerik, például Szlovákia, Románia, Lettország, Litvánia, Dél-Olaszország pár tartománya, Görögország, Ciprus, Málta.)

Persze nem csoda, ha a Jeremie program a fejlett nyugaton kevés figyelmet kap. Annak nagyságrendje a megjelentek számára megmosolyogtató volt: 50 millió euró befektetés 52 cégbe?

Akik itt jelen voltak, inkább a „nagyvadakra” mennek. Ők nem 150-200, hanem egy-két (!) befektetés során helyezik ki a magyarországi Jeremie teljes 40 milliárd forintját, azaz 150 millió eurót. Olyan cégekbe, amelyek nálunk az első 100-ban benne lennének, miközben nyugaton az első 1000-ben sincsenek benne sokszor. Magyarán, az a kezdő cég, aki itt keresgél, rossz helyen jár. Azért persze a nagyoktól is sokat lehet tanulni.

Például azt, hogy mi az az öt dolog, ami egy országban a kockatőke iparág, a startup világ sikeréhez kell.

Paul Deninger, az ismert Evercore Partners egyik befektetési bankára, a konferenciát vezető nagybefektető frappánsan foglalja össze a szükséges kellékeket.

  1. Tőke, elegendő tőke. (A Jeremie révén ezzel nem állunk rosszul.)
  2. Egyetemek, amelyek kellően innovatívak, sok kezdő cég csírázhat ki kutatói műhelyeikben (Ez már nem annyira megy nekünk, de azért sokkal jobban állunk, mint sok régiós konkurens. Például Románia, Szlovákia, ahol csak mostanság indult, sokkal döcögősebben meg, a Jeremie is.)
  3. Nagyvállalatok, akik erősen érdekeltek az innovációban, sok fejlesztő számára kínálnak lehetőséget, ösztönzik az oktatási rendszert arra, hogy mind több kreatív agyat termeljen ki. (E téren a sok nemzetközi cég miatt szintén nem rossz a helyzetünk, persze Frankfurt, Párizs, London vagy Kalifornia nyilván nem fair hasonlítási alap. Régiós szinten nézve főként az osztrákok, a lengyelek, a csehek és a szlovákok állnak jól e téren.)
  4. Exit lehetőség, azaz a kockatőkésnek legyen kinek jó áron eladni tulajdonrészét. (A tőzsde nálunk nem pálya, de jó projektek közül sokra vevők a szakmai befektetők, mégiscsak uniós ország vagyunk.)
  5. És ami a legfontosabb: a kultúra, azaz az innovációs-, az oktatási és a vállalkozási kultúra. Hogy ez mit jelent? Amerikában az anyukák álma, hogy gyermekükből Bill Gates-hez hasonló vállalat-tulajdonos válik. Sőt, elfogadják, nem vetik meg, nem zárják ki az üzleti klubokból, aki hibázik, belebukik valamibe. A Szilícium-völgyben pedig kifejezetten ciki, ha valakinek nincs önálló cége, ötlete, projektje. A lúzerek dolgoznak csak és kizárólag egy-egy mamutcégnek. Az európai anyukák többsége viszont nem vezetői székben napi 16-18 órát lehúzó vállalkozót, inkább kormányfőt, államfőt, vagy pénzügyminisztert szeretne faragni gyerekéből. Kényelmes, feudális típusú hatalommal bíró személyt.

Az 5-ik pont alapján tehát nyugodtan letehetünk arról, hogy mi valaha is utolérjük Amerikát, Ázsiáról nem is beszélve.

Kína pedig elhúz még Amerika elől is. Pár hónapja jelentették: több PC-t adtak el ott, mint az Egyesült Államokban. Ez „csupán” annyit jelez, hogy pár év, és Kínának már nem lesz életbevágóan fontos a nyugati felvevőpiac. Az ottani, nekünk döbbenetes munkakultúra és munkabírás láttán pedig nem csak a nagyvállaltok, hanem a hazai startupok is felköthetik a nadrágot.

Arról nem is beszélve, ha valami igazán eredetit kitalálnak a fejlett világban, biztosak lehetnek abban, hogy az ázsiai koppintók, hamisítók 1-2 éven beül negyed-annyiért piacra dobják. Ha nem ők, akkor meg valamelyik multinacionális cég, kicsit máshogyan csomagolva. Legyen az tömegtermék vagy népszerű szolgáltatás.

Ettől csak az védheti meg a kezdő cégeket, ha profi partnerre lelnek egy üzleti angyalban vagy egy kockatőkésben. Lehetőleg minél előbb, a cégépítés viszonylag korai szakaszában.

Igen, a tőkések sokat kérnek. Igen, tulajdonrészért cserébe dolgoznak. Nélkülük azonban nem több, hanem kevesebb marad egy cégből. Ez az általános tapasztalat.

Ezt 100 cégből jó, ha 1-2 megcáfolja. Olyanok, mint például a Bojár Gábor féle Graphisoft. De ez már egy egészen más történet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..