Pioneers Festival és a magyarok
Jó sokan voltunk kint és ez nagyon jó. Jó sok újságíró itthonról ez még jobb. Egy csomó magyar startup bejutott és ott volt, hogy a legjobbak közé kerüljön ez is nagyon jó, de mégis…
Nem tudunk sztorizni. Még inkább nem tudunk angolul sztorizni. És leginkább nem tudunk úgy sztorizni, hogy érzelmileg előadott dolgaink is alátámasszák a mondanivalónkat.
A Roasted! mezőnyben Marvin Liao – 500 Startups, Jason Ball – Qualcomm Ventures és Gil Dibner – DFJ Esprit is erről osztották az észt, teljesen jogosan. Sajnos talán a legnagyobb lehúzást most a magyar Shoka.me kapta, aki a másrészről már egyszer eljutott a Startup Pirates döntősei közé, tehát tud valamit. Csak most valahogy mégsem…
Ellenben – hogy jót is mondjak – a Pioneers Challenge döntőjébe bejutott csapatok (BRCK, Tag&Find, Robo, Crate, Mimi, Owlin, Oradian, Optoforce) közül az Optoforce szerintem nagyon jó volt ott inkább az eddigi traction-ok és ráfordított idő aránya buktatta el a dolgot.
Pedig külföldi és tanító szándékú jó példák most is jelen voltak többek között Steli Efti (close.io) master-hustler pitch bravúrja, Neil Patel growth hacking előadása vagy Philipp Moehring AngelList hackelési tanácsai.
Persze a sztorizást és a jó networking képességet nem helyettesíti az sem, hogy az embernek van egy kiállító standja, ami mögött ott ácsorog.
A kint kiállító magyar csapatoknak gratula: Brewie , Colibrilabs, Codie , DZZOM, Liber8 Technology, NowTech, Aero Glass , Cubilog, Optoforce , Smartdrive , Dophio / projectsignall , Smartmobilevision +egy fél napra még az 5Litres is behackelte magát egy épp szabad helyre.
Közülük azonban csak párat lehetett igazán „észrevenni”, illetve látni hogy aktivizálják magukat pl. Colibrilabs, Brewie, Liber8, Aero Glass, Smartmobilevision.
Mi lehet az oka? Nincsenek jó mentorok vagy jól eladható történetek? Vagy fogjuk arra, hogy még mindig nem tudunk angolul?
Kitalálhatunk egy csomó hülye indokot, de a legnagyobb háttér probléma nem itt van…
Nincs időnk. Nincs annyi időnk, mint egy tőlünk nyugatabbra lévő csapatnak. Nincs idő elkészíteni normálisan a prezentációt, nincs idő száz alkalommal elgyakorolni az előadást és nincs lehetőség felkérni egy standup humoristát, hogy kisegítsen minket, ha esetleg humort szeretnénk belecsempészni az előadásunkba.
Több száz startupperrel és kkv vállalkozóval beszélgetve ennek legfőbb tényezője financiális és gazdaság kulturális okokra vezethető vissza.
- Financiális ok – ha nem kap a startup elég pénzt a befektetőtől – vagy azok nagyon kifelejtik/lenyomják az alapítói fizetéseket – akkor mellette kénytelen vállalni kisebb/nagyobb megbízásokat, amiből a napi kifli kijön a csapatnak.
A másik ha nem kapja meg azt időben (szerződéskötés) 1-2 hét helyett 3-8 hónap, akkor nem csak dolgozni kell mellette, hanem a pénzkeresés mellett kicsikart időt is elveszi a befektető a rengeteg plusz riporttal, Excellel és beszámolóval.
- Gazdaság kulturális – Hihetetlen bürokratikusak, hosszadalmasak és egyáltalán nem segítőkészek az itthon a vállalkozások szempontjából L a háttérintézmények. Az optimalizálható és egyszerűsíthető munkákat bonyolítunk meg újra és újra. És miközben pedig órákat töltünk pályázati anyagok leadásával; banki-, cégbírósági- vagy postai sorbaállással; vagy egy banki vagy kormányzati ügyintézésekhez szükséges papírok összeszedésével; vagy akár egy új bankszámlanyitással, addig újra és újra értékes időt veszítünk a saját és startupunk életéből.
Megoldás javaslatként én leginkább azt látnám, hogy minimum annyi tőkét adni egy –egy csapatnak és olyan alacsony százalékokkal mint a szomszédos országokban. Illetve jó lenne ha a befektető(k) előre átláthatóvá tennék az szerződési feltételeket és fel tudnák gyorsítani a folyósítási folyamatot 1-2 hétre a 3-8 hónap helyett.
A bürokrácia lejjebb szorítása pedig egyértelműen állami feladat lenne. Szívesen tartanék egy Hackathont a kormányzati döntéshozó berkeken belül, hátha ott is indulna egy bürokrácia-vissza-szorító „startup”, amit egyből tesztelhetne itt a közösség.
Lássuk be, hogy a jelenleg a jó startupoknak szinte semmibe nem kerül 1-1 utazás, amivel kimennek egy osztrák vagy berlini megmérettetésre, ahol ha tényleg jók el is veszíthetjük őket, mert a „kintiek” már segítenek nekik a cégbejegyzésben, kormányzati vissza nem térítendő támogatásokhoz és tőkebefektetésekhez jutni.
(Müller Tamás, Bécsből jelentette)
Az általad felsorolt két ok tényleg nagy probléma, de önmagában nem magyarázza meg hogy miért ennyire gyengék a hazai pitchek, előadások, önpromók. Én úgy látom, hogy ennek a hátterében leginkább az igénytelenség áll.
Az “átlag” startupper nem veszi komolyan a bemutatkozási lehetőségeket (legyen az pitch, stand, vagy szakmai konferencián előadás), nem érzi át – így aztán nem is érdekli – hogy a béka segge alatt van a prezentációs képessége.
Félreértés ne essék, nem csak itthon gyengék a startup pitch-ek. A tavaszi Startup Sauna batch elején szinte mind a 17 csapat bénán mutatta be magát, pedig őket/minket majd 500 csapat közül választottak ki. Nem véletlenül volt a pitchelés az egyik kiemelt téma az 5 hét alatt.
Ha van mentségünk, akkor az a kulturális hátterünk. Iskolában (általánostól az egyetemig) a tanárok túlnyomó többsége vállalhatatlan igénytelenséggel, unalmasan tanít, a legtöbb hazai konferencián is vérszegény az előadások nagy része (ez minősíti az előadókat és a szervezőket is). Így aztán nem csoda, hogy mélységesen mélyre rakjuk magunknak a lécet.
De ez is csak béna kifogás. Ha valaki ki akar törni ebből az alpáriságból – márpedig a világ meghódításához ki kell törnie – akkor ahhoz minden eszköz rendelkezésére áll:
1. Pitch vagy előadás előtt otthon, tükör előtt el lehet modani a beszédet, fel lehet venni mobillal és vissza lehet nézni – ilyenkor általában jön a “Hűb*zbdmeg, de bénán beszéltem.” életérzés. Ami jó, mert ez rádöbbent hogy bizony fejlődnünk kell.
2. Lehet nézni jobbnál jobb magyar és angol nyelvű előadásokat. Mondjuk naponta egy TED beszédet. Az majd feljebb emeli az elvárásainkat magunkkal és másokkal szemben is.
3. Lehet úgy tekinteni a prezentációs illetve beszédkészségünk fejlesztésére, mint befektetésre. Csak abba gondoljunk bele, hogy egy elbaltázott pitch mennyi veszteséget okoz – azzal hogy nem kerülünk be az accelerator programba, nem nyerjük meg a fődíjat, nem nyerjük el a közönség érdeklődését? Van itthon sok Toastmasters klub, meetup, prezentációs coach – mindenki meg tudja találni a számára legmegfelelőbb lehetőséget.
+1. Accelerátorok, konferenciaszervezők, intézmények pedig már csak azért is komolyabban vehetnék a saját embereik fejlesztését, mert egy elbaltázott előadás őket is minősíti.
A kánaán majd akkor jön el, ha minél több emberben felébred az igény a fejlődésre, a “lehet” helyett úgy élik majd meg, hogy “kell”, és elkezdenek tenni is érte.
Attila
Vagy egyszerűen szerzünk annyi ügyfelet, akik fizetnek annyit, hogy a startup nyugodtan tudjon működni. Így nem a befektetők pénzét égeti valaki, (értsd: nem a más pénzével játszik).
Persze, egy ideig mellékállásban csinálod a startupot, de ne is menj addig előadni/kiállítani, míg nincs annyi ügyfeled, hogy el tudja tartani a startupot. Ez dupla előny: nem csak önfenntartó vagy, de a befektetők is felkapják a fejüket, hogy „Ezosztigen…” És akkor már nem is feltétlen ők diktálnak majd… Szerintem az igazán nagy sztorik a leggyakrabban így indulnak….
Talán akkor az Optoforce-nak is jobb lenne a Tracktion-ja, ha már az elejétől rá vannak szorítva, hogy eladják a cuccukat….
Megint egy Szent-Györgyi Albert idézet jut eszembe: Olyan lesz a jövőnk, mint a ma iskolája.
Meg az a régi magyar közmondás, hogy: Ki mint vet, úgy arat.
A másik probléma az, hogy a hazai viszonylatban elég ellavírozni és nem kell hatalmas üzleteket építeni. itthon megélsz havi 1000-1500 euróból, de nyugatabbra ennél többet kell letennem az asztalra, hogy legyen elég lóvéd kiflire. Tehát a hazaiak nem lőnek elég magasra.
Az igénytelenség jelen van, de nem akkora probléma mint Attila írja… Láttam mr igénytelen prezentációkat is millió dolláros cégekké válni.
Pingback: WoW! Magyar start-up-ok a világban! | Insider Blogzin