New Age 2013 – piaci elmélkedés
2 hete furcsa piaci jelenségekről hallok. Beszélgettem szakmabeliekkel és mások is érzik. Idén történik vmi a startup világban. De a befektetőknél mindenképpen… Kivel áll össze a DayOne? Mi lett volna a Portfolion 2. exitje? Kinek ad pénzt a Docler? Hogy épít piacot az iCatapult? – vigyázat piaci értesülések jönnek!
PIACI VÁLASZUTAK A BEFEKTETŐK ELŐTT
Egyrészt érezni, hogy a Jeremie I. tőkeprogram befektetései és legfőképpen befektetői komoly piaci válaszút elé érkeztek. Talán ezt legjobban a Zsembery Leventével készült interjú exponálja. Legalábbis, ha a sorok között olvasunk. Lényeg szerintem, hogy két fő út látszik a befektetők előtt, ha a Jeremie után is életben akarnak maradni: az egyik a seed irány, a másik pedig a nagybefektetések (pl. turn arround?) indítása.
PRO = SIKER
Mert mi is történik valójában: lassan 3 éve több kevesebb sikerrel zajlanak a Jeremie (=EU) befektetések. Ebből én inkább a sikert látom, hiszen (A) a szakma egyetért abban, hogy kelet Közép Európában mi csináljuk ezt legjobban, (B) az állam is így gondolhatja, mert elindult a Jeremie II. és várható a III. is. A (C) startup-ok is így gondolhatják, hiszen számos olyan cég jelent meg a területen, aki korábban nem vallotta magát startup-nak és szeretne kapni a sikerből, pénzből, lelkesedésből.
KONTRA = IDEI VÁLASZTÚT
Másrészt a fenti interjú komoly válaszutat mutat, amin a tőkealapok vezetői gondolkoznak. És van aki ezen már elindult és van, aki hamarosan elindul. Lásd előbbi körbe tartoznak azok, akik új seed alappal kísérleteznek (pl. Centrál alias Conors, vagy Kairos, Prosperitas, vagy éppen a Docler Investments), utóbbi körbe tartoznak, akik már eldöntötték, hogy csak a nagyra nyomulnak (Biggeorge’s alias X-Venture) vagy éppen új utakkal kísérleteznek (Primus alias iCatapult, DBH alias SeedUp — utóbbihoz közöm van, érintett vagyok).
Nézzük az egyes halmazokba kik tartoznak:
1 – ÚJAK, AKIK A SEED-ALAPPAL KÍSÉRLETEZNEK:
– Centrál Fund (vezeti Varga Zoltán), aki Jeremie I-esként a legnagyobb kísérletező talán. Vezetője korábban gyakran hangsúlyozta a nagybefektetések fontosságát és szakember gárdája is ilyenre edződött befektetőkből áll (pl. Radnai Tamás), mégis indultak a Jeremie II-n és elnyerték az egyik seed alapot, amely új nevén a Conors. A Conors mellett igazán nagy sikerük a „turn arround” befektetési formával van, ebből – infom szerint – már a negyedik nagy céget hozzák helyre és viszik piacra. Erről nem beszélünk, nem hallunk, mert csendben zajlik, de szerintem ha az exiteket nézzük majd át 2 év múlva, bizony ebben fölöttébb sikeresek lesznek.
– Új belépők: Kairos és Prosperitas, Core Ventures. Mivel újak, ezért természetes, hogy kísérleteznek vagy mégis inkább biztosra mennek? Ezt talán a menedzsereik személye mutatja a legjobban: Szluha Dénes (Kairos), aki a Magyar Telekomtől érkezett, de volt MAVA-s is, vagy például Déri Viktor (a Prosperitas vezetője), aki dolgozott kisvállalkozásfejlesztésben, az MFB-ben, de utóbb a Biggerge’s-ban is. A Core Ventures vezetője Gaál Csaba, pedig egyenesen a biztosítási szektorból érkezett csúcsmenedzserként.
– Docler Investments – meglepő, de idesorolom az egyetlen aktív nagyalapot, mert – ahogy a piaci értesülések mutatják – bizony a legtöbb új alapnak (pl. seed) ők biztosították az önrészt vagy az induló tőke nagyrészét. Tehát ők is ki akarnak próbálni valami újat, ebből erre következtethetünk… Elindultak más alapok mögé, kérdés, hogy miért?
Aztán itt vannak, akiknek ugyan seed alap nem jutott a Jeremie II-ben, de nem tettek le a terület kínálta nagy kihívásról: egyik a Primus Capital, amely létrehozta az iCatapultot. Az iCatapult pedig nagy erőkkel vetette be magát a hazai startup ökoszisztéma építésébe, Hild Imre hónapról hónapra új programokat indít. Most éppen a lean világot próbálja Magyarországra leszállítani és úthenger módjára elterjeszteni. Mindez nagyon respekt és drukkolunk Imrének! Bár mostanában negatív hangokat is hallok a közösségből. Nevezetesen a Budapest Boostot féltik sokan, mert úgy vélik, hogy egyik vezéregyéniségének Biás Csongornak az iCatapulthoz történő átszerződése lelassíthatja a Boost fejlődését. Mindenesetre látszik, hogy az iCatapult komoly piacépítő munkába fogott, csak nézzétek meg az április végére hirdetett Lean Startup Machine Budapest eseményt! (És a hálózatot, ahonnan jön)
Aztán itt van a DBH Investment, aki szintén elindította a segítségemmel a SeedUp Inkubátort, amolyan inkubációs projekt felhajtó modellként. (bocs, erről nem írok többet , érintettségem miatt).
És vannak még olyan piaci pletykák (EXKLUZÍV!), akik szerint a DayOne összeáll a Portfolionnal és közösen akarnak kisebb projekteket indítani.
ÉS MI AZ IDEI KIHÍVÁS?
Nos a kihívás sokak szerint egyszerű! Nevezetesen, hogy sok EU-támogatta tőkealap közül ki marad életben (pl. az EU támogatás nélkül is)? Azaz ki csinál sikeres exit-eket és kinek lesznek a legjobb projektjei? Beszélgettem néhány szakmabelivel a kérdésről és legtöbben a már befektetéseiket gyorsan elköltőket tartják a fő sikervárományosoknak (pl. Portfolion).
A Portfolion már a második exit-je közelébe jutott, hiszen egyen túlvan és a közelmúltban utasította el a Leonardo felvásárlását. Azaz majdnem két exittel vezeti a Jeremie toplistát. Mint látjuk ők már új ügyek (alapok) építésén dolgoznak.
Aztán vannak mások (és nem kevesen), akik szerint a fő kulcs az lesz, hogy ki tudja a legtöbb jó projektet magához édesgetni. Szolgáljon ennek magyarázatául egy érdekes példa: az egyik seed alap vezetője elmesélte, hogy eddig csaknam 200 (!) új projektet hallgattak meg, holott még érdemben el sem indultak (lásd kb. jövő hónapra várjuk az első tranzakciós bejelentéseket). Ebből csupán 3-4-et találtak befektetésre érdemesnek. – Erre komoly kérdések merülnek fel. Nevezetesen akkor miként fognak havi egy befektetést eszközölni? Ehhez hány potenciális projektnek kellene itthon léteznie? Ha belegondolunk, hogy ez a 200 projekt igazából egy-két év alatt jött létre, és ezt most „kimerítették”, akkor hol lesz az a potenciálisan többszáz, vagy inkább éves szinten ezer új projekt amiből válogatni lehetne?
Erre a kérdésemre az egyik híres közösségi ember egyszerű választ adott: „Ha annak idején a Jeremie pályázatban előírták volna, hogy a megkapott milliárdos befektetési összegekből inkubációra és projektnevelésre, -keltetésre is össze kell dobniuk a Jeremie alapoknak, akkor bizony már 800 millió forintot közösen elkölthettek volna projekt nevelésre és most mindenkinek rengeteg új befektetésre alkalmas startup-ja lenne…” – hangzott el az ötlet. És persze ezt rosszalló vélemény is követte, hogy „miért van az, hogy senki nem fektet a projektek létrehozásába pénzt”. Senki nem támogatja nahgy pénzekkel az ezt segítő közösségi kezdeményezéséket” – ezek vajon haszontalan kiadások lennének a fenti projektszámok és befektetési potenciálok tükrében?
Hát persze így utólag könnyű okosnak lenni. De igen jó a gondolat, hiszen több alap elmaradt a pénzek elköltésével. Ezt ha visszafizetik majd (?) vagy újra ki akarja az állam helyezni (?), akkor érdemes lenne a fenti ötleten elgondolkozni. Azaz az inkubációra, a projektek nevelésére, csíráztatására is érdemes lenne pénzt, fegyvert és paripát áldozni. Vagy hovatovább (és ez talán már uri luxus?) magára az ökoszisztéma építésére is lehetne befektetni. Legalábbis összepiacilag…
Nos hát idén ilyen piaci válaszutakat látni. Érezni, hogy a tőkealapok is ilyesmiken örlődnek és ki-ki a saját stratégiája mentén próbál megoldást találni. És ebben az a szép, hogy mindezt piaci körülmények mentén és szabadon teszik! Ahogy egy jól fejlődő ökoszisztémához illik! Ennek örüljünk és fejlesszük! Aztán majd csak megoldódik egyszer (piacilag) annak a kérdése, hogy ki fektet az ökoszisztémába, kinek éri meg projekteket nevelnie, vagy kinek éri meg inkubációba fektetni?
(A fotók ismét a vintage gyűjteményemből vannak.)
Kiváló cikk! Különösen ez tetszett: „a fő kulcs az lesz, hogy ki tudja a legtöbb jó projektet magához édesgetni” – Teljesen egy véleményen vagyunk. A kulcs tényleg ez. A magyar piac méretét figyelembe véve maximum 5-10 igazán jó és nemzetközi növekedésre is képes projekt (és csapat) keletkezik évente. A magyar kockázati tőkepiac szereplőinek előbb-utóbb éppen ezért szembe kell nézniük egy fontos kérdéssel: Képesek lesznek-e a feltételrendszer tekintetében versenyre kelni egy esetlegesen megjelenő amerikai (vagy Nyugat-Európai) szereplővel?… Mert ha nem, akkor az a TOP 5-10 projekt ott fog landolni!
Már ma is sok startup ebben gondolkodik… hogy ott landoljon, de csak bólogatni tudok
Persze, jól hangzik.
–
Csak éppen nem igazán látom, azt, hogy a hazai kockázati tőketársaságok minden realitástól elrugaszkodott merev hozzáállása milyen nyelven volna „édesgetésnek” nevezhető.
–
Ha egy kockázati befektető azt mondja, hogy ő egy seed befektetés esetében megáll 150 ezer eurónál, akkor én az egy komolytalan bohócnak tartom.
–
Adjon először csak 100 ezret feasibility studyra, de utána rögtön adjon 400 ezret tervezésre, és utána rögtön adjon 1 milliót a prototípusra, mert ha nem tud ennyi forrást saját döntési hatáskörben már a legelején előre garantálni, akkor komolytalan az egész.
—
És megismételném: itt most egy olyan projektről van szó, ami a projekt indulásakor mág csak ötlet szintjén létezik. Tehát seed, és nem turnover.
—
Az ugyanis abszurdum, hogy úgy adjon valaki 150 ezer euró seed befektetést, hogy az első lépés sikere után egy új befektetővel egy új megállapodás keretében kell a következő lépés finanszírozásáról megállaodni.
–
Ütős új terméket csak ütős gárdával lehet csinálni.
És bár az ütős gárda hajlandó egy darabig bagóért vagy akár ingyen is dolgozni, de ha minden lépés után újra meg újra alapvonalról kell kezdeni a finanszírozás megtárgyalását, akkor a profi szakembergárda okkal érzi úgy, hogy majmot csináltak belőle.
Mert ő dolgozni akar, és nem tárgyalni.
És úgy továbbáll, hogy a csodacsapatból legfeljebb csak a használt vécépapír marad.
–
Tehát minőségi munkát még a seed fázisban is csak akkor lehet várni, a befektető garantálja, hogy az ütemtervben leírt feltételekkel és tagolásban a teljes 2-3 éves projektre biztosítja a finanszírozást.
–
Mert különben egyetlen komoly szakember sem lesz hajlandó a projektben közreműködni.
–
És ez azért baj, mivel egy komoly projekt csak úgy tud űködni, hogy a lánglelkű ötletgazdák a téma specialistáinak bevonásával valósítják meg az álmukat.
–
Persze egy új internetes társkeresőhöz nincs szükség a szakma nagyjainak közreműködéséhez. Ahhoz néhány egyetemista programozó is elég.
–
De ha egy társkeresőnél kicsit bonyolultabb célt kell elérni, ott az ötletgazdának az adott iparág varázslóit kell megnyernie és bevonnia ahhoz, hogy valóban újat és piacképeset alkothasson.
–
Az pedig biztos nem fog menni úgy, hogy a kockázati tőkbefektető közli: ő egy seed fázisban csak a seed lépés finanszírozásáról hajlandó tárgyalni és megállapodni.
Rumata, az igazság az, hogy az első eur 150k után még egyszer tudnak adni +150k-t az új magyar seed alapok. Ez már elég kell, hogy legyen egy piacralépéshez és mutatja a startup életképességét… Nem kell mindent 3-4-5 körben állandóan feltőkésíteni, szerintem az a legjobb biznisz, amely képes 50-100-150k-ból lábraállni. Mert ennyiért az alapítók csak kissebséget adnak át és könnyen ki tudják vásárolni később a befektetőt. Ez mindenkinek win-win lenne, persze kevés ilyen van
Kedves Prospero, az igazság az, hogy 150+150 ezer euró talán még a Rubik-kocka gyártásbavitelére sem volna elég.
–
Tehát a mai kor Rubik-kockái pont úgy járnának a Jeremy seed alapokkal, mint Rubik járt anno.
–
Hiába védte le Rubik a kockát a világon mindenütt, nem volt pénze a gyártás beindítására, és így – piaci jelenlét híján – nem tudott fellépni a távol-keleti másolatok tömeggyártása ellen.
–
A „seed alapok” elkülönítése a nagyobb Jeremy alapoktól egy alapjaiban téves befektetői szemléletet tükröz, mivel nem az ötlettől a piara kerülésig tartó szakaszt akarja finanszírozni hanem annak csak egy részét.
–
Márpedig a nagy újdonságtartalmú terméket fejlesztő startup a seed szakasz után sokkal kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül, mint azelőtt volt.
–
Mert ugye már nyilvánosságra került az újdonság és ketyeg az iparjogvédelem, de elfogyott a pénz, és lépéskényszerbe került a startup.
–
Tehát minél jobb a termék, annál valószínűbb, hogy a seed fázis után a pénzből kifogyott startupot kilóra fel fogják vásárolni.
–
És aki ezt biztató perspektívának nevezi, az egy kamikáze.
–
A normális az volna, ha az elkülönített seed alapok helyett megengednék, hogy a nagyösszegű Jeremy projektek is kezdődhessenek egy seed lépcsővel.
–
A VC számára a seed lépéssel kezdődő nagyprojekt semmivel sem jelentene nagyobb kockázatot, mint egy szimpla seed befektetés.
–
A startup számára viszont hatalmas biztonságot jelent az, hogy a VC a seed fázis sikere esetén garantálja a következő lépcső finanszírozását.
–
És erre a biztonságra van szükség ahhoz, hogy a startup az ütős ötlet mögé ütős csapatot tudjon állítani.
–
A jó szakemberek ugyanis csak akkor teszik oda magukat egy projekt mellé, ha a finanszírozó is megteszi ugyanezt.
–
Ha viszont a VC már a seed után meg akar szabadulni a projekttől, az mindenre vall, csak bizalomra nem.
–
És ha még a VC sem hisz a projektben, akkor az alkalmazott miért higgyen?
Bocsi az elütésekért :-(
Amúgy pedig az „édesgetéssel” a seed esetében már az első lépésben probléma van.
–
A seed ugyanis kezdeti lépést jelent, amikor még csak a piac és a termék, vagyis csak a probléma és a megoldás koncepciója van meg, a hozzávezető út viszont még tisztázatlan.
–
A VC viszont már a seed fázisban is egy olyan csapatot és üzleti tervet vár, mintha már minden szervezeti és finanszírozási kérdés tisztázott volna.
–
Ez pedig a létező legdilettánsabb hozzáállás.
Elmondom, miért.
–
A VC egy csomó pénzügyi, jogi és szervezeti követelményt támaszt a projekttel szemben, amelyekről a startupnak esetleg fogalma sincs, és amelyek a konkrét projekt jellegétől függően változhatnak. Ezeket nyilvánvalóan csak egy személyes konzultáció során lehetne kideríteni.
–
A VC viszont azzal kezdi, hogy már a puszta szóbaállás feltételeként is egy konkrét projekttervet kér a startuptól. Vagyis egy olyan dolgot, amit minden normális ember csak a finanszírozás jogi, pénzügyi és szervezeti feltételeinek tisztázása után állna neki elkészíteni.
–
Egy új termék kifejlesztése és piacra vitele már önmagában is egy sokváltozós, rugalmasan alakítható és alakuló tevékenység, aminek végrehajtására számtalan eltérő projektet lehet kiagyalni.
De egy hazai VC-től hiába is várná az ember, hogy a kapcsolatfelvételt egy személyes konzultációval kezdje, ahol legalább az alapvető kérdéseket körbe lehet járni.
Ezek után hogyan is várhatna olyan projekttervet, ami az ő elvárásainak megfelel?
–
–
Más.
–
Az Insiderblog cikkei alapján az ember azt hihetné, hogy a seed befektetések ötletek kidolgozásának finanszírozását célozzák.
Tehát nem létező cégek felvásárlását, és nem is létező termékek piacravitelét, hanem ténylegesen új dolgok kifejlesztését.
És jönnek a történetek a lelkesen dolgozó ifjú titánokról, akik aztán vagy tudnak valami eladható terméket KIFEJLESZTENI, vagy nem.
Sőt, az egyik amerikai példa már arról szól, hogy a legújabb seed már nem is egy konkrét probléma megoldását, hanem egy „problémamegoldó csapat” fenntartását célozza.
Vagyis már azelőtt fizetnek nekik, mielőtt kiderülne, hogy milyen „problémát” akarnak megoldani.
–
Ehhez képest egy hazai VC először is azt vágja az ember képébe, hogy ők semmiféle új dolog létrehozására (ejtsd: prototípus készítésére) nem adnak pénzt.
Ők csak a már létező termékek piacra vitelébe hajlandók befektetni.
Azt mondják, hogy csak erre szól a jogosítványuk.
–
Ezek után most már csak azt kéne kideríteni, hogy egy magyar VC mit nevez „seed” befektetésnek.
–
Talán azt, hogy magos zsemlét finanszíroz a marketinges csaj uzsonnájába?
Mert hogy nem új ötletek megvalósításának finanszírozását érti alatta, az tutifix.
Az nekik morbid… …akarom mondani forbidden.
–
Akkor meg hogy akarnak jó projekteket magukhoz édesgetni?
Gyenge forrás oldali kapacitásokkal rendelkező alapok, a vezetők még kevesebb nemzetközi technológiai értékesítési tapasztalattal… szinte kizárt, hogy nem projekt finanszírozást helyettesítő termékként kerüljön be egy cég életébe akár a magvető is.
Hogy ezen mi a kockázati tőke, azt én bevallom nem értem… nagyon messze van még ez az itthoni légkör attól, hogy valójában magántőke vagy kockázati tőke fogalmakat rendeljünk egy-egy termékhez.