Bp HUB 3. – Leszünk start-up főváros?

(Update 2014.03.15 – nem leszünk sajna!) Kedden volt a bejelentés és azóta sokan kérdezik mi volt? Nos nem tudom, mert nem mentem el. Mert nem akartam elmenni és utána rosszat írni róla. Mert nem tudtam elmenni, mert dolgoztam… Mert, mert, mert… De mitől és miért is félek?! Mit nem merek kimondani?! – A kérdést, hogy „vajon lehetünk-e start-up főváros”? – És elárulom a választ előre, amit félek azért kimondani: „Nem, így nem leszünk”. De miért is?!

TÉZIS 1. – Amíg nem a piaci teljesítmény számít, addig nem fogunk kiemelkedni

Mert itthon az látszik, hogy egy új iparág, hívjuk akár LÁTENS IPARÁGNAK – húzódott fel pályázatírásra, pályázásra vagy olyan K+F tevékenység megvalósítására, amely sohasem kerül a piacra. Erre eddig százmilliárdok mehettek el. Mert a látens iparnak nem is a piacra kerülés a célja, hanem a „piacfüggetlen túlélés” és „pályázati foglalkoztatás” fenntartása.

PÉLDA: Kissé anakronisztikus volt a Budapest HUB belső vitájában, amikor a BME egyik transzferházának munkatársa utasított rendre, amikor felhívtam arra a figyelmet, hogy valójában egyikünk se (ő se és én se) fogalmazhatunk meg véleményt egy közösség nevében. Erre egyiken sem kaptunk felhatalmazást. Anakronisztikus volt, mert éppen a munkaadójának adtam egy éve tanácsot annak kapcsán, hogy a K+F projektjei (csaknem 2 milliárdos pályázati összforrásból) miként valósulhatnának meg „igazi piaci körülmények” között… Szóval amíg olyan mikro-világban élünk, ahol azt hisszük, hogy az EU által adott pályázati pénzek „maga a gazdaság és a piac”, addig LÁTENS PIACI TELJESÍTÉSRŐL beszélünk. Addig ennek az iparágnak (lásd pályázati és nem start-up) nincs kredibilitása véleményt formálni. Ez olyan, mintha a piacon a részvényesek, tulajdonosok helyett a beosztottak döntenének a stratégiában.

TÉZIS 2 – NEM MINDEGY KI MONDJA KI 

Mert a paternalizmus és a felülről jövő gondolatok sem „közösségiek” és nem a start-up világ mozgató rugói. Izraelban nem azért lett virágzó „Szilícium völgy 2.”, mert az állam eldöntötte, hanem mert az állam és a privát-szféra összefogott és a privát szféra hajtotta a változást, az állam csak mögé állt. Igaz erre elment 20-30 év.

A „Szilícium völgy 1”-ben (azaz USA-ban) viszont még ez sem volt, hanem maguk a serial entrepreneur-ök, a befektetők fogtak össze és indították be a folyamatot. Utóbbinál sehol sem volt az állam, sőt manapság sem siet a szektor segítségére (lásd munkavállalási engedélyek nehézsége, vízumproblémák stb)

PÉLDA: Sok levelet kaptam a MAD FUTURE írásom kapcsán és a szerző utólagos engedelmével idéznék az egyikből… (név nélkül). Tanulságos:

„Olvastam a cikkedet – Mad Future -, és annak ellenére, hogy egyetértek veled, nem értem miért vártál mást. Ez az egész nem a startup-okról szól, hanem a politikáról. Nézd csak meg, milyen szallagcímmel jelent meg ma egy cikk az MNO-n: „Ha ez sikerül, Budapest mindenkit le fog nyomni”. (…) Még hogy az „évtized végére Budapest lesz a közép-európai térség startup-fővárosa.” …. A szomorú az, hogy a valóságtól teljesen elrugaszkodott „grandeur” terveket szövögetünk. „

Ezt a gondolatokat egyébként egy olyan közösségi ember írta nekem, aki általában csendben és tevékenyen segít a start-up-oknak. Tehát amit ír, annak nálam komoly súlya van. Tehát szerintem akkor komoly a terv, ha az alulról jön, „underground” és magától fejlődik. Nem azért fejlődik, mert határidőre be kell jelenteni. És nem sürgeti semmi, hanem magától alakul. Lehet egy évig formálódik, lehet 5 évig… ilyenkor nem tudni. De fontos az „alulról jövő” jelleg vagy a tömeges erő a háttérben. És az összefogás. Ez validálja az egészet és nem az, hogy „hívásra” és „azonnal” képes megszületni egy kinyilvánítás. 

TÉZIS 3 – Hiányzik a start-up tudás

Mert Magyarországon a start-up tudást az elmúlt 2 évben kezdtük el céges szinten alkalmazni. Ezt is közösségi formátumokban tesszük és nem része az oktatási rendszernek. Rengeteg külföldi versenyre járok és bizony a dán, holland és akár már a bolgár, lengyel egyetemisták is magasabb prezentációs szinten vannak nálunk. Ez jel lehet és elmélkedésre int minket. Még a nagy tervek beindítása előtt.

PÉLDA:  2008-ban kezdtük a SUU-t csinálni és az egyik célunk a „tudástranszfer” volt. Az, hogy átadjuk a gyakorló start-up-oknak, azaz magunknak a tapasztalatokat és a főbb tudáselemeket. Sohasem vette át senki a tudást, állami szervezet (hivatal) nem támogatott minket, csak piaci szereplők áltak mögé. Záboji Péter szintén 2008-2009 körül indult és azonnal az entrepreneurship oktatásra helyezte a hangsúlyt. Új víziójáról a Jeremie Akadémiáról tavaly ősszel mesélt nekem. Azóta senki sem karolta fel, nem tudok semmit arról, hogy elindult volna – pedig Pétert ismerve biztosan sok döntéshozónak mesélt róla. Ugyanez a helyzet a Colabs Startup Akadémiájával, vagy Shy Hackaton rendezvényével… Shy nagyon sokat kesergett nekem, hogy mennyire nem segítette senki az események összehozásában. Pedig rengeteg pénz megy oktatásra, K+F-re és a befektetési alapok sem érzik ezt feladatuknak. Tehát a tudást nem akarjuk, nem merjük, nem tudjuk támogatni… Utóbb marad nekünk start-up-oknak a philia, és marad a hit. Ami rendjén is van, de nemzetközi szinten már nem versenyképes.

Mert nemzetközileg nem lehet úgy „start-up fővárost” építeni, hogy egy „amatőr” tudáshálóra épülő ágazattal rendelkezünk. Ide tudásközpontok, intézményes tudás-átadók vagy ezt támogató programok (nem pályázatok!) kellenének! De nincs ilyen. Akkor hogy akarjuk felvenni a versenyt például a hollandokkal?! Akikhez képest eleve kb. 20-30 év lemaradásban vagyunk… de már az észteket sem lesz könnyű behozni. Talán még a lengyeleknél van esélyünk. Ezért egyelőre a kérdésben eleve vesztésre állunk, hacsak nem kezdünk el tanulni hiper sebességgel.

4 – KONKLÚZIÓ

Itt elismerem, hogy a Budapest HUB éppen ezeken a kérdéseken, elakadásokon szeretne segíteni. És ezt nyilvánította ki az összes aláíró, vitába bevont tag. De kérdem én, a magamfajta kritikus hangot miért hiszi mindenki „támadásnak”? Miért gondoljuk itthon, hogy építkezni csak naivan és vidám burokban lehet?!

Ezeket az „üvegbúrákat” szét kell törni végre! Körül kell nézni a világban!

És ha start-up főváros akarunk lenni, akkor javítani kell a versenyképességünkön, tudásunkon és kritikus hozzáállásunkon! Az üzleti pragmatika nélkül a terv csupán terv marad! És még most itt tartunk. Egyelőre.