Mire jó a k+f minősítés? A Deloitte elemzése
A kkv-k kutatás-fejlesztésének is lökést adhat a K+F minősítési rendszer
Döntő többségben a kkv-k kértek előzetes minősítést K+F projektjeikre a kutatás-fejlesztési minősítés 2012. február 1-jei bevezetése óta – derül ki a rendszer első 20 hónapjának tapasztalatait értékelő jelentésből, amelyet a Deloitte Zrt. készített a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala és a Nemzetgazdasági Minisztérium megbízásából.
A korábbi tapasztalatok szerint ezek a cégek gyakran túlzottan óvatosak voltak a kutatás-fejlesztés terén. Sok kkv nem ismerte a minősítési rendszer nyújtotta előnyöket, a szükségesnél szűkebben határozta meg a K+F projektjei körét, és tartott az adóhatóság megállapításaitól. A Deloitte jelentésének első eredménye, az utólagos szakértői minősítés ”intézményesítése” valamennyi cég számára segítséget adhat a projektjeik K+F jellegének megítélésében.
2012. február 1-jétől kérhetik a jövőbeli projektjük vagy projektrészük előzetes K+F minősítését a vállalkozások a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalától (SZTNH). A minősítés előnye, hogy az SZTNH határozata jogilag kötelezi a hatóságokat a projekt után igénybevett kutatás-fejlesztési támogatások, illetve adókedvezmények jogosultságának ellenőrzése során. A minősítési határozat birtokában így nem kell attól tartania a cégnek, hogy az adóhatóság megállapíthatja, hogy az adott projekt nem minősül kutatás-fejlesztésnek. Ennek veszélyét jól mutatja, hogy az adóhatóság kezdeményezésére indult, utólagos vizsgálatok során az SZTNH az esetek 63%-ában értékelte úgy, hogy az adott projekt nem felel meg a K+F projekt kritériumainak.
A Deloitte jelentése megállapítja, hogy a minősítési rendszert már ismerő és igénybe vevő vállalkozások tapasztalatai pozitívak: ügyfélbarátnak tekintik az SZTNH működését, az SZTNH megfelelő határidővel dolgozik és a határidőt jellemzően tudja tartani, és elismerik szakmai kompetenciáját. Az előzetes minősítési eljárási díjat a megkérdezettek többsége megfelelőnek tartotta bár egyes induló (start-up) cégek, illetve mikrovállalkozások számára ennek a díjnak a kifizetése is nehézséget okozhat.
Dr. Márkus Csaba, a Deloitte Zrt. Kutatás-fejlesztési és Állami támogatások üzletágának igazgatója elmondta:
Az előzetes K+F minősítés ösztönzőleg hathat a hazai k+f tevékenységre főként a kkv-k körében. A feldolgozható minősítési kérelmek 70%-át ugyanis kkv-k adták be. A magas arányukat többek közt az is magyarázza, hogy a nagyobb vállalatokkal szemben e cégeknél általában hiányzik a házon belüli szakértői apparátus, amely nagyobb magabiztossággal ítéli meg az egyes projektek K+F jellegét.
Ahhoz hogy a rendszer pozitív hatása jobban érvényesülhessen a hazai K+F tevékenységben, az előzetes minősítés szélesebb körű elterjedésére van szükség. A Deloitte jelentése szerint az első 20 hónap során közel 200 esetben nyújtottak be előzetes K+F minősítés iránti kérelmet a cégek, és növekvő tendencia tapasztalható az új kérelmek benyújtásában. Az előzetes minősítési kérelmek egyelőre viszonylag alacsony számát részben az magyarázza, hogy a minősítés kevéssé ismert a vállalkozások körében, másrészt, hogy korlátozottan tudják hasznosítani az egyes szereplők. A Deloitte a K+F ezért minősítési rendszer hatékonyságának növelése és szélesebb körű elterjesztésének érdekében számos javaslatot is megfogalmazott.
Dr. Márkus Csaba kiemelte: A javaslatok közül talán a legfontosabb a már megkezdett projektek utólagos, önkéntes, és a vállalkozások által kezdeményezett minősítésének az „intézményesítése”, amire a hatályos jogszabályok elvi lehetőséget is nyújtanak. Ezzel a NAV által kezdeményezett évi 8-900 vizsgálat száma is csökkenhetne, enyhítve az SZTNH és a NAV munkaterhét, és a bírság kockázata is mérséklődhetne a vizsgálat alá vont vállalkozások számára. Ezzel a lehetőséggel ugyanis a vállalkozások még az adóhatóság vizsgálata előtt kérhetnék a projektek utólagos K+F minősítését elkerülve, hogy esetleg évekkel később egy adóhatósági vizsgálat során időnyomás alatt, a megfelelő dokumentumok hiányában ellehetetlenül a múltbeli projektek K+F jellegének alátámasztása, amely komoly adókockázattal járhat.
Az SZTNH a Deloitte értékelési jelentésének közzétételét követően tájékoztatót jelentetett meg a honlapján arról, hogy az utólagos minősítés „intézményesítése” érdekében a már megkezdett projekteket – díj ellenében – szakértői tevékenység keretében véleményezi. A szakértői vélemény, szemben az előzetes minősítés keretében kiadott határozattal, jogilag nem kötelező más hatóságokra.
A Deloitte jelentése kiemelte, hogy a minősítés szélesebb körű igénybevételét a pályázati-támogatási rendszerben az is segítené, ha a minősítési eljárást támogató módszertani útmutató – megfelelően kiegészített formában – a pályázati intézményrendszer számára is kötelező lenne a K+F pályázati projektek értékelése során. A K+F pályázati támogatások keretében ugyanis mindeddig korlátozott volt a minősítések igénybevétele. Mindemellett további konkrét javaslatokat is megfogalmazott a Deloitte, hogy a 2014-2020-as új programozási időszak pályázatainak kialakítása során minél jobban összecsiszolódjon a minősítés és a pályázatértékelés, és csökkenjenek a pályázók adminisztratív terhei is.
Nagyszerű dolog, hogy az adóhivatal adókedvezménnyel ösztönzi a vállalatokat a kutatásra és fejlesztésre.
–
Igaz ugyan, hogy az adóhivatalnak kb. annyi köze van a K&F-hez, mint a hajdúnak a harangöntéshez, de jó érzés, hogy még azt is támogatják, amiről fogalmuk sincs, hogy mi.
–
Az azonban már kevésbé nagyszerű dolog, hogy az adóhivatal olyan dolgot akar adótámogatásban részesíteni, amiről csak egy másik hivatal képes megállapítani, hogy az-e, aminek mondják.
–
Az emberben ilyenkor felmerül a kérdés, hogy mi a fenének foglalkozik az adóhivatal olyan dologgal, amihez nem is ért.
–
Ha pedig belegondolunk, hogy adott esetben pusztán egy jó lábtörlő vagy egy jobb esztergakés beszerzése is nagyobb műszaki előrelépést eredményezhet a cég számára, mint egy százoldalas tanulmány, akkor felmerül a kérdés, hogy mi a fenének kell a K&F tevékenységet másképpen adóztatni, mint bármi más ráfordítást.
–
És valóban igaz: a legnagyobb baromság a cég különféle ráfordításait eltérő módon adóztatni.
–
Hiszen ezek a ráfordítások mind ugyanúgy a cég tevékenységét szolgálják, és – az irodaépülettől a szuperesztergán keresztül a csavarhúzóig – bármelyikről ugyanúgy kiderülhet az, hogy a cég számára főnyeremény, de az is, hogy a cég számára teljesen használhatatlan.
–
Tehát a beruházás és a költség szétválasztása kizárólag csak az adótörvények megalkotóinak zavart elméjében tűnik értelmes dolognak. Egy normális adórendszerben kizárólag csak a vállalatból KIVETT jövedelmet adóztatnák.
–
Ezért jó volna, ha mielőtt még további nemzeti hivatalokat is bevonnánk külső szakértőként az adóhivatal munkájába, elgondolkoznánk azon, hogy ki a hülye az innovációhoz: az adóhivatal, vagy az adórendelet megalkotója.