Mostanában Záboji Péter / Hild Imre / Kádas Péter adja a start-up közösség „gerincét”… vagy inkább „zaját”… Izé. De miként is?! Ahogy látom Oszkó Péter szerint és szerintem sincs ez így rendben… vmi bűzlik Dániában! Hiper nagyon bűzlik… a szentségit!
Nos ismét az FB-n felizzott egy vita, ami a VC Summit-on indult. Oszkó Péter a kommentben nehezményezte, hogy miért gondolják egyesek, hogy „közösségi lehet” egy esemény, amiből éppen a befektetők maradnak ki? Idézem:
Erre Záboji Péter a szokásos „magas röptű” stílusban így válaszolt:
Aztán igazán klassz kis vita kezdett kialakulni, ahol Oszkó Péter (végre!) nagyon odamond az „önjelölteknek”, akik úgy gondolják, hogy „hivatottak” manapság képviselni vmit, ami mögött semmiféle közösségi támogatás nincs…
És utána Kádas Péter furcsán és nem odaillően hivatkozik Paul Graham-re, akinek soha semmi köze nem volt a Jeremie-féle dolgokhoz… (UPDATE: igaza volt az egyik kommentelőnek: illik a másik felet is beidézni. Pótlom, elnézést!)
…. és utána Oszkó Péter megint nagyon fontosat mond! Tényleg végre valaki helyre teszi ezt az egész nagy „cirkuszt”, ami szerintem egyre gázosabb…
Na és a többi Oszkó-mondást már így másolom be, érdekesen kritikus sorok… nézzétek csak:
„Ami pedig Péter Kádas által a múlt heti VC Summiton elhangzott előadást illeti, szerintem másképp éltük meg a dolgokat. A legkevésbé sem akartam vitatkozni róla, ezért nem is idéztem szó szerint az ott elhangzottakat, de fogadd el, hogy mindenkiben az a benyomás maradt, miszerint általában minősítetted a befektetőket, még ha valóban egy idézet alapján is tetted. Az evidencia, hogy egy befektetését bedöntő befektető seggfej, de nem minden befektető ilyen, s az előadást megelőző beszélgetésünkben épp azt kértem, hogy kerüljük az általános minősítéseket, mert azok nem építő párbeszédekhez, hanem elmérgesedő vitákhoz vezetnek. Ezzel együtt semmi bajom egyébként még az ilyen mértékű provokációkkal, azok akár életet is vihetnek egy vitába. Csakhogy én pillanatnyilag nem azt látom a hazai startup világ problémájának, hogy a befektetők seggfejek, sokkal inkább azt, hogy anélkül seggfejezik le őket, hogy bárki a saját háza táján tudná a megfelelő eredményeket felmutatni. Ma nem az a helyzet a hazai piacon, hogy egy alulfejlett befektetői szektor nem tudja finanszírozni a tömegével szárba szökkenő új vállalkozásokat, hanem épp ellenkezőleg, egy túlfinanszírozott, túltőkésített kockázati tőke iparág nem talál magának megfelelő befektetési célpontokat és sokszor olyan projekteket is finanszíroz, akár kényszerből, akár más megfontolásból, akik a világ más táján soha nem jutnának finanszírozáshoz. Ehhez képest az a körülmény, hogy egyes akcelerátorok nem azt tekintik feladatuknak, hogy tapasztalatlan, kezdő vállalkozókat alkalmassá tegyenek befektetések fogadására, hanem azt, hogy ostorozzák a befektetőket, hogy még inkább becsukott szemmel boldog-boldogtalannak adjanak pénzt és ne foglalkozzanak vele, ha bedőlnek a projektjeik, kifejezetten szerencsétlen tendenciának tartom. Mindezt pedig tovább fokozza az állami szektor viselkedése, aki érthetetlen politikai motivációval az ésszerűnél sokkal több pénzt szórt a kockázati tőkealapokba, miközben semmivel nem finanszírozza az inkubációs folyamatokat (illetve csinált egy olyan Gazella pályázatot, aminek az lett az eredménye, hogy több inkubátor zárt be, mint amennyi elindult, de végül a nyertesek sem tudtak érdemi tevékenységbe kezdeni), ez mind maga már a kaffkai abszurditás. Így nyilván nem lesznek szaporodó sikervállalkozások, csak több irányú piszkálása a kockázati tőke szektornak, hogy miért nem fektet be még meggondolatlanabbul, hiszen a politikának nem érdekes a 3-5 éves lefutású infrastruktúra építés, hanem mindenből fél-egy év alatt akar eladható propaganda anyagot csinálni. A múlt heti konferencián épp ezt mondtam el: hogy ha ezeket a tendenciákat tartjuk, akkor pár éven belül Magyarország ismét a lehető legrosszabbul elköltött állami pénz és a legtöbb bedőlő befektetés rekordját fogja felállítani, most épp a startup és kockázati tőke szektorban. Ha nem sikerül néhány meghatározó szereplőt legalább elgondolkodtatni a folyamatokról és kis, szükséges iránymódosításra rávenni, akkor könnyen lehet, hogy ebbe a szektorba is össze lehet hozni olyan átmeneti látszatsikereket, mint mondjuk korábban a lakáshitelezésben, amit aztán akkora összeroppanás követ, hogy évekig fogjuk nyögni, intézményi befektető be nem teszi majd a lábát a magyar kockázati tőkepiacra, az elszenvedett veszteségek miatt állami pénz sem marad, a még életben maradt startupok pedig csoportostul és egységesen menekülnek majd külföldre.Nekünk a magunk részéről megvannak a válaszaink ezekre a problémákra, jól tudunk együttműködni a startup cégekkel és megoldjuk azokat a problémákat, amiket pl. az államnak kéne megoldania, de egyelőre nem tesz meg, vagy inkább olykor fokozza is a problémákat. De attól, mert mi jól megvagyunk, a befektetéseink jól állnak és ígéretes jövő elé néznek, a szektor még számos problémával küzd, amit ideje elkezdeni kitárgyalni, mert sem mi, sem más nem fogja tudni mentesíteni magát attól, ha a folyamatok egy óriási kipukkadásba torkollanak. Szívesen elmondtam volna az ezzel kapcsolatos meglátásaimat akár a csütörtöki, akár más rendezvényen, nem szoktam megijedni a szerepléstől. Ezek a problémafelvetések azonban úgy tűnik, egyelőre nem passzolnak a jelenlegi divattendenciákhoz és sikerpropaganda irányokhoz, így majd kénytelen leszek magam megtalálni az elérhető vitafórumokat.”
—
És nem folytatom, a lényeg, amit Oszkó kimondott:
(1) egy szűk csoport a saját érdekeit kezdte el szolgálni és ennek „start-up” jelszót adva, ártva mindenkinek, aki valójában csak dolgozni akar
– nevezzük őket „új inkubátoroknak” mindegy, de a lényeg, hogy nem a közösség és nem a start-up-ok érdekében tevékenykednek, hanem azért, hogy a saját célok uralkodjanak
Egyszerű a képlet szerintem… ez így nem szép! Sőt szégyenteljes!
Ez nem vita, hanem „érdekszféra” és „egyéni érdek” kérdése a közösséggel szemben.
És szomorú… hogy itt vagyunk most…
——
FIGYELEM: A vita a Facebook-on publikusra beállítva jelent meg egy „open group”-ban. Én kívülről láttam, mivel hozzászólni sem tudtam a párbeszédes felületen. A publikus linket az egyik kommentelőnk megadta, alább látjátok a „Hozzászólások” részben.
Post Views: 4 161
Érdemes lenne a bemásolt FB-beszélgetések képeit kétszer ekkorában kitenni, így alig olvasható.
Bocs, betettem nagyobban!
Csaba csak jelzem (függetlenül attól kivel értek vagy nem érek egyet), hogy a te pont most járusz hozzá ahhoz, hogy az ilyen viták partalanok legyenek.
Köszi Feri a véleményt, adok a szavadra és nagyon tisztelem a start-up munkásságodat. Hidd el, ez csak a jéghegy teteje.. nagyon nem akarom megírni a véleményemet, mert így is mindig én vagyok a kritikus és kezd elegem lenni ebből az utóbbiból. De azt is látom, hogy amit 2008 óta építgettünk nagy nehezen, az kezd elcsesződni… mert egyesek kisajátítják maguknak a dolgokat… és ilyenkor néha kibuggyan belőlem, bocs! ezt csak azért írtam le, mert tisztellek!
https://www.facebook.com/groups/eefforum/permalink/656558367713664/
Itt az egész „vita” elolvasható és nem csak annyit tudunk Kádas Péter válaszáról, hogy Paul Graham-et idézte. :) Sztem így teljes..
Újabb fikaposzt… uncsi. Nem, nem áll érdekemben ezt írni. Csak rossz nézni, amit csinálsz Csaba.
Úgy szép a vélemény, ha van valódi név hozzá :-)) Engem Csabának hívnak :-) Téged?
„Úgy szép a vélemény, ha van valódi név hozzá”
A neten vagyunk, közzétetted a bejegyzésed, én pedig közzéteszem a véleményem. Nem tudtuk, hogy csak a névvel történő véleményezés igazi vélemény… ;)
No akkor welcome! Kösz!
Nem a név a lényeg, hanem az, hogy Te mindig csámcsogsz valamin, és a nagy „leleplezéseiddel” saját magad fúrod a hazai startup közösséget. Csak egyszer olvasnék ehelyett a saját sikereidről…
Miért nem lehet megtartani azt az idillt, hogy a startup világban mindenki segít mindenkinek ott, ahol tud? Nem kell ez a jó magyar mentalitás, amit képviselsz. Nekem legalábbis. További szép estét! :-)
Igen komoly problémák vannak ott, ahol csak az egyik személy kommentjeit teszed közzé, holott az egész beszélgetés teljesen más hangulatban zajlott, mint ahogy azt láttatod. Ajánlom mindenkinek elolvasni.
Vicces ez a vergődés, ha személyeskedsz, akkor legalább tegyed árnyaltabban.
Borzi, ezen ne múljék… elnézést, jogos amit írsz az ellenvéleményről. Ezért bettem utólag Kádas Péter véleményét. Jogos, bocs!
Csaba!
A ‘startup’ szó magyar viszonyok között nyelvpolitikai eszköz a közpénzek, pályázati források privatizálására. Innovátorként számomra akkor lenne hasznos egy ‘startup-ökoszisztéma’, ha a ‘mid van? mit tehetünk hozzá?’ faék egyszerűségű logika alapján működne. Az amerikai modell helyi viszonyok között egyszerűen működésképtelen, mégis mindenki ezt erőlteti. Magyarorszagon nincs pénz a prototípus fejlesztéséhez, nincs egzisztencia a csapattagok ingyenes résztvételéhez, nincs bizalom a ‘magvető’ kockázati befektetéshez. Ezek után prezentációkra, konferenciákra, versenyekre, kapcsolatéptésre, csapatépítésre kényszeríteni az ötletgazdákat egyszerű hatalmi játszma a többi szereplő részéről, ami az emberi méltóság feladásáról szól, nem egy ötlet, innováció sikerre viteléről.
Csaba, ha minden az én dolgom, akkor mit kerestek ti ebben az „ökoszisztémában”? Miért nem lehetek egyszerű feltaláló, innovátor, ti pedig mecénások, ahogy működött ez évszázadokig? Miért kell egy nyelvpolitikai bűvészkedés miatt feladnom a méltóságom, és olyan szerepekben bohóckodnom, amihez semmi tehetségem és semmi közöm?
És végül a millió dolláros kérdés: Ha utánunk dobják a pénzt, annyi van, akkor hogy a fenébe nem jut el mégsem hozzánk, miért csak a kapcsolati tőkéseknek és a médiabohócoknak jut belőle, az innovátoroknak, ötletgazdáknak soha?
Üdv: Moon (akit 15 éve ezen a néven ismernek, ezért nem is szokta a polgári nevét használni a neten.)
Köszönöm Moon, ebben a „furcsa” vitában végre a Tiéd egy valódi szakmai hozzászólás! Nagyon örülök, hogy elmondod a véleményedet és köszönöm! Eddig mindenki azt vetette a szememre, hogy miért publikáltam ezt a vitát? Miért kell közösség előtt erről beszélni? – de szerintem inkább az a kérdés, amit Te írsz… és nem a „tükröt kell szídni”, ha ferdül a szakma viselkedése vagy nem a „hírhozót kell anyázni”… szerintem… Köszi Moon!!
Szerintem ha valaki nyílt csoportban fejti ki véleményét 1400 ember előtt, akkor egy blogger kommenttel ezt nyugodtan kiteheti. A Kádas Oszkó vita NEM személyeskedő, hanem fontos kérdéseket feszeget. Más kérdés, hogy a blogger szubjektív kommentjével nem mindenki ért egyet. Egy ilyen vita szerintem igenis mindkire tartozik. Ha nem akkor az érintettek jeleznek és ha megindokolják, hogy miért sérti őket, akkor a Blog dönthet úgy, hogy leveszi… Ennyi.
Egyrészt igaza van Oszkónak: egy startup konferenciára jó lett volna legalább mutatóba meghívni néhány kockatőkést.
–
Másrészt viszont igaza van Moonnak: a hazai kockatőkésektől semmi sem áll távolabb, mint az innováció és a nagy növekedőképességű startupok finanszírozása.
–
Vagyis végeredményben nincs igaza Oszkónak: nem a finanszírozásra érett projektek hiánya, hanem kizárólag a hazai VC-k totális impotenciája miatt nincs lehetőség a százmilliárdnyi Jeremie pénz befektetésére.
–
A hazai VC-k ugyanis csak a cégfelvásárlásokhoz értenek. Tehát ami nem úgy néz ki, mint egy cégfelvásárlás, arról mégcsak beszélni sem hajlandóak.
–
Márpedig egy nagy növekedőképességű startup finanszírozása semmiben sem hasonlít ahhoz a befektetési gyakorlathoz, amikor egy jól felmérhető piaci értékű céget felvásárolnak, felfuttatnak és továbbértékesítenek.
–
Egy nagy növekedőképességű startup lényege ugyanis pont az, hogy a befektetés időpontjában a cég csak csírájában létezik, és csak a befektetés révén válik azzá a céggé, ami a VC számára bármiféle profitot tud termelni.
–
Tehát ilyenkor a befektetés mérlegelésekor a VC-nek nem a cég állapotát és értékét, hanem a kitűzött célok megvalósítási kockázatát és piaci értékét kéne mérlegelnie.
–
A VC-k azonban görcsösen távoltartják magukat minden szakmai döntéstől, és ezért nem képesek, és nem is hajlandók a projekttervek szakmai megítélése alapján befektetni.
–
A hazai VC-k kizárólag csak olyan cégekbe fektetnek be, akinek egy bank is adna hitelt.
–
Csak annyi a különbség, hogy a VC nem fedezetet kér a pénze visszafizetésére, hanem uzsorakamatot, vagy tulajdonrészt.
–
Márpedig ez azt jelenti, hogy a hazai VC-k képtelenek és alkalmatlanok a nagy újdonságtartalmú, nagy növekedőképességű startup projektek finanszírozására.
–
A hazai VC-k olyan mereven ragaszkodnak az általuk kiagyalt életidegen egylépcsős finanszírozási kategóriáikhoz, hogy még akkor sem hajlandók többlépcsős finnszírozású projektekkel foglalkozni, ha az bizonyíthatóan elfogadható szintre volna képes csökkenteni a finanszírozás kockázatát.
–
Abban igaza van Oszkónak, hogy ez a probléma megérne némi konzultációt.
–
Csakhogy sajnos az a helyzet, hogy a VC-k nemhogy konzultációra nem hajlandók, hanem még szóba se állnak olyan startupokkal, ahol ez a probléma felmerül.
–
A hazai VC-k nem hajlandók a startupokkal a saját befektetési politikájukat megvitatni, tehát fel sem merül az a lehetőség, hogy a befektetési formát a való élethez, a nagy újdonságtartalmú projektek jellegéhez igazítsák.
–
A hazai VC-k csupán arra szorítkoznak, hogy a startup által benyújtott rövid ismertető alapján eldöntsék, hogy érdekli-e őket a projekt. És ha a finanszírozandó projekt bármiféle innovációs kockázatot tartalmaz, akkor a hazai VC válasza mindig határozott és messzehangzó NEM lesz.
–
És sajnos, ez a hozzáállás Oszkó befektetési alapjaira is ugyanúgy igaz, mint bármelyik más VC-re.
–
Tehát a lényeg:
–
A hazai VC-k teljesen alkalmatlanok a nagy újdonságtartalmú és nagy növekedőképességű startup projektek finanszírozására, mivel nem úgy működnek, mint egy normális magánbefektető, hanem megpróbálnak úgy működni, mint egy betéteket kezelő bank.
–
A startup közösségnek nyilván volnának javaslatai a helyzet feloldására.
–
De ezek a javaslatok eddig még mindig leperegtek a VC-kről.
–
Persze lehet, hogy Oszkó szeretne változtatni ezen.
–
De eddig még egy magyar VC sem rendezett olyan konferenciát, ahol a VC-k a saját befektetési politikájukat akarták volna a startupokkal megvitatni :-)
–
Úgyhogy ha ez a jövőben is így marad, akkor fel lehet készülni arra, hogy a hazai VC-khez kihelyezett százmilliárdok felhasználatlanul fognak megpenészedni.
Oszkó:
„Ma nem az a helyzet a hazai piacon, hogy egy alulfejlett befektetői szektor nem tudja finanszírozni a tömegével szárba szökkenő új vállalkozásokat, hanem épp ellenkezőleg, egy túlfinanszírozott, túltőkésített kockázati tőke iparág nem talál magának megfelelő befektetési célpontokat”
—————————
–
Na, hát itt van a kutya elásva.
–
Ugyanis a már szárbaszökkent vállalkozások – tehát akik már képesek eltartani magukat – csak végső kétségbeesésükben fordulnak az uzsorással és rabszolgakereskedővel rokon mentalitású kockázati befektetőkhöz, mivel sem a csillagászati mértékű elvárt hozam kitermelése, sem pedig a sikerre jutott cégük azonnali kiárusítása nem vonzó a számukra.
–
A szárba szökkent cégek az új tevékenység megindításához ezerszer inkább bankkölcsönt próbálnak felvenni, az életrevalóbbak pedig egyszerűen keresnek egy erősen motivált első vevőt, és az első megrendelésből finanszírozzák a termékfejlesztést.
–
Ha tehát a hazai VC-k a már szárbaszökkent vállalkozásokra várnak, akkor készüljenek fel arra, hogy csak az Oszkó által is emlegetett „futottak még” kategóriájú cégek fognak bekopogni hozzájuk.
–
Bele kéne már végre törődni abba, hogy a hazai vállakozásoknak nem a szárbaszökkenés után, hanem a szárbaszökkenés ELŐTT, a prototípusfejlesztés szakaszában van szükségük kockázati befektetésre.
–
Tehát abban a fázisban, amikor még valóban kockázati befektetésről van szó, és nem csak egy befektetésnek álcázott uzsorahitelről.
–
Ha tehát a hazai VC-k nem akarják alibiprojektekre elverni a hozzájuk kihelyezett százmilliárdokat, akkor olyan üzleti konstrukciót kéne kialakítaniuk, ami már a prototípusfejlesztés finanszírozását is lehetővé teszi.
–
Az efféle felvetésekre a VC-k azt szokták válaszolni, hogy ők nem vállalhatják egy prototípusfejlesztés megvalósíthatóságának szakmai megítélését.
–
Erre azonban igazából nem is volna szükségük.
–
Ha például a VC a prototípusfejlesztés finanszírozását egy K&F pályázat önrészének formájában biztosítja, akkor a fejlesztési cél szakmai megítélését a pályázat szakmai zsűrijére bízhatja.
–
Tehát egy bottom-up projektfinanszírozás a következő módon történhetne:
–
1. Az ötletgazda benyújtja a projekttervet a VC-nek.
2. A VC egy független szakértővel véleményezteti a projekt műszaki és piaci realitását.
3. Ha a vélemény pozitív, akkor a VC szerződik az ötletgazdával a projekt megvalósítására.
4. Első lépésként a VC kockázati befektetésként egy részletes megvalósíthatósági tanulmány elkészítését és annak alapján egy K&F pályázat beadását finanszírozza.
5. Ha a pályázaton nyernek, akkor a VC kockázati befektetés formájában biztosítja az önrészt.
6. Ha a fejlesztés sikerrel jár, akkor a VC kockázati befektetés formájában tőkét biztosít a gyártás megindításához és a piacravitelhez.
7. Amikor a termék vagy a termékhez kapcsolódó jogok értékesítéséből a VC által elvárt profit összegyűlik, a VC kilép a projektből.
–
Ez az ésszerű finaszírozási módja a nagy újdonságtartalmú, nagy kockázatú, de nagy nyereséggel kecsegtető projekteknek.
–
Ha a hazai VC-k hajlandóak volnának ilyen többlépcsős befektetési konstrukcióban gondolkodni, akkor hirtelen kiderülne, hogy milyen sok befektetésre érett, nagy növekedőképességű startup projekt található az országban.
–
És mivel az efféle fejlesztési projektek mindig valami konkrét, erősen motivált és hangsúlyozottan fizetőképes vevőhöz vagy vevőkörhöz kapcsolódnak, az ilyen konstrukcióban megvalósított projektek nagy része már az első piaci értékesítésből meghozná a VC által elvárt zsíros profitot.
–
Minden normális magánbefektető így csinálná.
–
A hazai VC-knek is valami ilyen irányban kéne elindulniuk.
Saját tapasztalatból mondom, hogy Rumatának sok mindenben igaza van. Hozzászólásából egy dolgot emelnék ki:
„A VC-k azonban görcsösen távoltartják magukat minden szakmai döntéstől…”
Pedig éppen ez lenne az egyik fő szempont! Ha a szakmai koncepció mellé egy jól képzettnek tűnő, összenőtt csapat tartozik, akkor minimum MEG KELLENE VIZSGÁLNIA a VC-nek az adott dolgot.
Ehelyett sajnos mást tapasztalunk. Ebben a korábbi startup underground konferenciák sem volt kivétel. Az egyik ismerősöm pályázatát érdemben el sem olvasták (weboldal linkeket is mellékelt, amiket senki nem nyitott meg), minden bizonnyal azért, mert olyan szoftveres témáról szólt, amihez a befektetők nem értettek, és ezért helyből kidobták.
Azóta a srác talált egy komoly amerikai befektetőt.
Tehát a nulladik lépés az lenne, hogy ha valaki komoly befektetőnek/VC-nek tartja magát, akkor legalább SZOFTVERES témakörben alkalmaz tanácsadókat, akik egy ötlet/koncepció életképességét fel tudják mérni.
Azért KOCKÁZATI tőke, hogy kockáztasson, ahol ennek értelme lehet. A finneknél miért olyan jó az innováció többek közt? Mert van rá PÉNZ. Ott is a projektek nagyon részéből nem lesz „startup”, de a statisztika elve szerint egy kis részük nagyon sikeres lesz. De ha már a minta is kicsi…
Haha, a postot követő színjáték… szerintem elég kispálya, mert a vitázók nem mernek egymásnak feszülni: http://hvg.hu/kkv/20140515_Igy_esett_egymasnak_Oszko_es_Kadas