Steen Jakobsen, a dán Saxo Bank vezető közgazdásza szerint az euroszkeptikusok előretörésének a növekedés és a munkahelyteremtés látja kárát.
Az összeurópai gondolat szószólói a hétvégén rossz hírre ébredtek: az európai parlamenti választások egyértelműen jelezték, hogy az uniót a mai formájában nem lehet sokáig adottságnak tekinteni. A 2014-es választásokon az euroszkeptikusok olyan áttörést értek el, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni – a szavazók ezzel azt üzenték politikusaiknak, hogy a Brüsszel által megkövetelt integrációt nem lehet a végtelenségig folytatni, akkor sem, ha a gazdasági fellendülés ezen áll vagy bukik, állítja a Saxo Bank vezető közgazdásza. Steen Jakobsen szerint, bár a hagyományos nagy pártok újra vezető szerephez jutottak, a szélesedő politikai palettából is jól látható, hogy az erősödő megosztottság Európa növekedési lehetőségeit ássa alá és a munkanélküliek táborát gyarapíthatja.
Az euroszkeptikusok a választások révén kontinens-szerte teret nyertek, de a konzervatívok, a liberálisok, a zöldek és a szociáldemokraták együtt továbbra is a mandátumok 70 százalékát birtokolják. Az azonban, hogy ez a két fő erővonal hogyan működik majd a gyakorlatban, a parlamenti cikluson túl is meghatározhatja az unió sorsát. „Ha a szkeptikusok öt éven át azt hajtogatják, hogy köszönik, nem kérnek Európából, mindössze annyi történik majd, hogy a régi gárda középen összezár, és kioltja az ellenszavazatokat. Ha valódi befolyást akarnak szerezni, kompromisszumra kényszerülnek: szavazataikat felhasználva be kell szállniuk a kiemelt kérdésekkel kapcsolatos döntések körüli érdekcsoportokba és ad-hoc szövetségekbe” – hangsúlyozta Steen Jakobsen, a dán Saxo Bank vezető közgazdásza.
Az EU védi saját bürokráciáját, a tagállamok kivárnak
Az Európai Parlament (EP) kétnaponta hoz új törvényeket, ami jól mutatja, hogy az Unió gépezetét nem könnyű lelassítani. Ráadásul, az EU rendszere úgy épült fel, hogy minél jobban védje saját bürokratikus modelljét, és az EU-párti politikai csoportokat részesítse előnyben. A nemzeti átrendeződés azonban megkezdődött. A francia Nemzeti Front 25 százalékot szerzett, miközben a francia szocialisták tábora 14 százalékra csökkent; a brit Függetlenségi Párt 28 százalékot nyert, míg a liberális demokraták gyakorlatilag eltűntek a színről. Dániában, Magyarországon és Hollandiában a szélsőjobboldal erősödése figyelhető meg. Olaszország balközép csoportja a jobboldallal szemben 40 százalékot kapott, Németország pedig stabilan középen áll Angela Merkel Keresztény Uniójával, amely a német szavazatok 35 százalékát szerezte meg. Ezek után nem lenne meglepő, ha Nagy-Britannia már jövőre arról szavazna, hogy kilépjen-e az Európai Unióból – a Függetlenségi Párt mostantól valódi tényező a brit belpolitikában, csakúgy, mint a francia Nemzeti Front, amellyel a következő nemzeti választásokon mindenképpen számolni kell. Az eredményeket látva az európai politika feltétlen támogatása helyett az Unió tagállamainak vezetői egyre inkább kivárásra fognak berendezkedni, és új stratégiát keresnek, méghozzá az eddigi erősödő integrációval ellentétes irányban.
Reformok híján Európa tovább gyengül
A most átrendeződő EP a Lisszaboni Szerződés eredményeképpen a korábbinál erősebb hatalommal bír majd: az uniós törvényhozásban ügydöntő szerepe lesz 40 új területen, beleértve a mezőgazdasági és az energiapolitikát, a bevándorlási politikát, az uniós forrásokat és az uniós költségvetést. A törvényhozó testület mostantól közvetlen befolyással lesz Brüsszelre is: az Európai Bizottsági elnök személyének jóváhagyása körül komoly harcok várhatók az Európai Tanács és az Európai Parlament között. Az Európai Parlament 751 tagja különböző koalíciókhoz csatlakozva igyekszik érvényesíteni érdekeit; ezeknek az érdekcsoportoknak június 23-ig kell megalakulniuk, egyenként legalább 7 ország 25 képviselőjének részvételével. Ezek a csoportok lehetnek azok, amelyeken keresztül az egyébként jelentősen megosztott, közös konstruktív célokkal nem rendelkező euroszkeptikusok a legnagyobb relatív hatalomhoz juthatnak.
A szakértő szerint az új parlamenti ciklus tele lesz kihívásokkal. Az EU motorja, a német gazdaság lassul, és már most látszik, hogy Franciaország és Spanyolország idén és jövőre is képtelen lesz tartani az unió által elvárt költségvetési fegyelmet. Az a folyamat, amelyet ma a legtöbben válságból való kilábalásnak neveznek, inkább egyfajta konszolidáció, és nem valódi kilábalás. Az EU-val kapcsolatban a szavazók és a politikusok egyre kevésbé értenek egyet, így bármilyen európai ügy kapcsán tartott népszavazás komoly kockázatot jelent.
„Mindezek együttes hatása, hogy az európai integráció a következő években jelentősen lelassul. A piacokra ez az átrendeződés rövidtávon nincs drámai hatással, de a folyamat következményei messzemenőek: az Európai Tanács és a Parlament között, illetve az egymástól egyre messzebb sodródó EU és a szavazók között várható viták, a megosztottság és az érdekellentétek tovább gyengítik Európát” – mondta Steen Jakobsen. – „Eközben a fellendülés érdekében az EU-nak arra lenne leginkább szüksége, hogy folytassa az integrációt, létrehozza a politikai és pénzügyi uniót, és egyszerűsítse saját működését, de egyértelmű, hogy ez nem fog megtörténni. Éppen ellenkezőleg: az integráció lassul, a politika és a döntéshozatal tovább bonyolódik, így a növekedés és a munkahelyteremtés lehetősége egyre távolabb kerül.