Szilícium-völgy csak egy van! Mindenki másolni akarja, de ez még Amerikában sem sikerül. Viszont mégis van esély erre, ha egy város specializálódni tud. Búcsúzunk (lányommal) a Szilícium-völgytől, és irány a Szilícium-köz (Silicon Alley) New York City-ben. De közben egy kis intermezzo Charlotte-ban, ahol a partnerünket látogatom.
Írta: Danyi Pál (dp), palprices.com
Utolsó Szilícium-völgyi napunkon sikerült megszervezni egy találkozót a helybéli tiszteletbeli magyar konzullal, Eva Voisinnal, aki egyben az “USA-beli Magyar-Amerikai Kereskedelmi Kamara” alapítója és elnöke. Éva 1990 óta szíve és motorja a San Francisco környéki magyarok közösségének, amikor üzletről van szó. Az eredetileg jogász végzettségű konzul asszony az Oracle campusára szervezett üzleti találkozót, ahol tíz magyar kötődésű érdeklődőnek mutattuk be a termékünket, ill. üzleti elképzelésünket. Közvetlen befektetőkre ugyan nem találtunk, de érdeklődőkre igen. Főleg 2. generációs magyarokra. A találkozó haszna volt, hogy tovább keltik a PalPrices hírét a Völgyben, valamint ígéretet kaptunk további kapcsolatokra. És ami a legfontosabb, beindult a magyar hírlánc: „Charlotte-ba készültök? Akkor feltétlenül találkozz az ottani konzullal, Chris-szel”. Így tudtam meg, hogy számos amerikai városban van tiszteletbeli konzul, akik egyfajta hálózatot alkotva segítik a magyar cégeket, vállalkozásokat, ha ott akarnak megtelepedni, fejleszteni.
Az Oracle székháza Redwood Shores-ban, a szerzővel és a boldog kacsák táblával
Az Oracle ugyan nem számít manapság a legvonzóbb, „legszexisebb” cégek közé, de a Redwood Shores-ban található épületkomplexuma lassan klasszikussá válik. Nem fog rajta az idő, annyira szép, harmonikus. Több, mint 20 éve épült, a cég fénykorában, amikor az Oracle úgy tündökölt, mint most a Google vagy az Apple. Ma is minden cég megirigyelné. (Aki látta a Kétszáz éves embert, talán emlékszik rá: a robotgyártó cég központjaként szerepelt a filmben.) Az elsők között voltak, akik a 101-es autópálya keleti oldalára költöztek, közvetlenül az Öböl partjára, ahol feltöltéssel, tereprendezéssel kellett kialakítani egy egész kis várost. Divatot teremtettek: azóta a 101-es keleti oldalára költözött a Google és a Facebook is, és a terület csatornákkal, jachtkikötőkkel teletűzdelve otthona lett a felső tízezernek. Azóta is folyamatosan veszik el a területet a San Francisco-öböltől, mert inkább erre terjeszkedik a Völgy, mint a hegyek felé, ahol fákat kéne kivágni. Kedvenc közlekedési táblámat is itt találtam meg: „Vigyázz, boldog kacsák az úttesten!”
Charlotte, Észak Karolina
Chris Domeny, magyar származású apától, tiszteletbeli konzul Charlotte-ban, akivel egy kávézóban találkoztunk egy bő órára. Elmondja, hogy a város New York mellett az USA legfontosabb pénzügyi központja, itt székel a Bank of America, de jelen van szinte minden lényeges pénzintézet. Charlotte tehát nem amolyan „noname” kisváros, állítólag USA harmadik leggyorsabban fejlődő nagyvárosa. (Wikipedia: a közigazgatási határokon belül 800 ezer ember él, de a vonzáskörzettel együtt több, mint 2 millió ember, amivel Amerika dél-keleti régiójának második legnagyobb városa.) 2000-ben még csak 540 ezren laktak a városban, ami 50%-os növekedést mutat 15 év alatt! Mint konzul, nem tud közvetlenül befektetést ajánlani, de összeköt minket a város legnépszerűbb startup intézményével, a Packard Place-szel, valamint a keleti-part néhány egyéb konzuljával, például a New York-i és bostoni képviseletekkel.
Charlotte belvárosa a legmodernebb felhőkarcolókkal (fotó: dp)
Igazából partnerünkhöz, pénzügyi tanácsadónkhoz jöttem ide Észak Karolinába, Mike-hoz, aki Charlotte-ban él és dolgozik, természetes a banki szektorban. Korábban a Morgan Stanley budapesti irodájában volt igazgató. Mike elmagyarázza, hogy nem feltétlenül tőkebefektetést kell keresnünk, mert az angyalbefektetők körében még népszerűbb a „convertible note”. Gyakorlatilag adósság-finanszírozásról van szó, vagy a magyar fűlnek jobban hangzóan költség-finanszírozás (kb. tagi kölcsön), amikor a startup cégek kezdeti költségeire rövid-távú hitelt nyújtanak. A konstrukció előnye, hogy nem kell az induló cégeket irreális módon felértékelni, és a hitel a következő, már igazi tőkebefektetésnél részvénnyé, azaz üzleti részesedéssé alakítható.
Következő találkozónk Adam Hill-lel volt, aki a Packard Place nevű „startup-ház” huszonéves CEO-ja. Az innovatív vállalkozások olyan épületéről van szó Charlotte szívében, amelyben asztalt vagy irodát bérelhetsz egy közösségi tér „lakójaként”. Előbbit már 200 dollárért, bútorozott szobát pedig $850-ért havonta, ahol az ingyen kávéval együtt jár az infrastruktúra: wifi, nyomtatás, tárgyalók és persze konditerem zuhanyozóval. A RevTech Labs a házban működő inkubátor és vállalkozás-gyorsító (accelerator) programok gazdája. Nem könnyű bekerülni a programba: 120 jelentkező közül tízet vettek fel idén márciusban komoly szűrések után. Elvileg nem lehetetlen külföldiként bejutni, mert a nyertesek közé került egy romániai és egy panamai startup is. Ugyan a 3 hónapos programban való részvételért nem kell fizetniük a vállalkozásoknak, de 5%-nyi tulajdonrészt át kell íratniuk a RevTech nevére. Adam szerint, aki a Lab egyik alapítója is, a gyorsító programba azoknak éri meg benevezni, akik pénzügyi startupként indultak és már komolyabb befektetésért küzdenek. A Wells Fargo és a Bank of America igazgatói és szakértői rendszeres résztvevői a Lab rendezvényeinek és tanácsadói szerepben segítik a startupokat. Az inkubátor viszont bárkinek hasznos lehet, akik az MVP-jükön (korai prototípus) dolgoznak, vagy a koncepciójukat akarják validálni. A Lab szoros kapcsolatot tart fenn a helyi Észak-Karolinai Egyetemmel, ami szinte kötelező eleme egy jól működő vállalkozás-katalizáló intézménynek. (Ezen az egyetemen matematika professzor Hetyei Gábor, gyerekkori barátom is, akivel sok év után tudtam végre találkozni. Gábor kalauzolt el a város múzeumába, ahol megtudtam Charlotte pénzügyi erejének és pénz iránti vonzalmának valódi okát: az első igazi aranyláz Amerikában ugyanis nem Kaliforniában volt, mint legtöbben hiszik, hanem itt, a 18. század legutolsó éveiben.)
Személyes véleményem, hogy Budapesten is ki kéne alakítani valamilyen szakosodást, ha fel akarunk kerülni Európa startup térképére. Miért jönne egy osztrák, egy szlovák, egy szerb vállalkozó hozzánk, ha nem beszéli a magyart és ugyanazzal az erővel mehet Berlinbe? Ha viszont egész Közép-Európa legmenőbb biotechnológiai, élelmiszer-feldolgozási, vagy éppen közlekedés-informatikai startup központja lenne nálunk, akkor nyilván ide jönne mindenki ebben a szegmensben.
Észak Karolina azért nem a Szilícium-völgy. Amíg itt a Packard Place szinte egyedül alkotja a startup ökoszisztémát, odaát több-tucat inkubátor, akcelerátor várja a legmenőbb ötleteket. A Völgyben 3-4-szeresébe kerülnek a hajlékok, itt a városközponttól 10 percnyire már elegáns környezetben lehet eladó telkeket látni. Ami azonnal feltűnik: itt sokkal több a fekete, kevesebb az ázsiai és a mexikói. Kevesebb a luxusautó, Teslát például nem is látni, és az autók is persze korosabbak… Az amerikai álom ugyanakkor itt látványosabban tetten érhető: akinek van állása, az gyönyörű családi házba költözhet a külvárosban, van autója, jókat vásárolhat a hatalmas mallokban, és nincs különösebb gondja. Élhetőbb környezet, és valahogy közelebb van (de azért még így is messze) a magyar életvitelhez, mint az ezerrel száguldó, mindig lázasan tenni akaró kaliforniai példakép.
Összefoglalva, Charlotte is próbálja pozícionálni magát a startup térképen. Többen azt mondták, hogy ha pénzügyi területen akarsz vállalkozni, de eleged van az őrült nyüzsgésből, akkor ide kell jönnöd. Három nap után irány utolsó állomásunk, New York.
A Szilícium-köz
New Yorkban szintén próbálják reprodukálni a „Völgy jelenség”-et. Már elég régóta, 1995 óta hívják a sajtóban Silicon Alley-nek Manhattan azon kerületét a „Vasalóház” (Flatiron Building) környékén, ahol először telepedtek meg nagyobb számban a technológiai vállalkozások. (A Valley-Alley szójátékot lehetetlen lefordítani, ezért marad a „Szilícium-köz”.) A 21 emeletes Flatiron épület egyébként New York egyik első felhőkarcolójaként épült 1902-ben! Azóta egész New York egy nagy startup központnak is tekinthető, amellett hogy kereskedelmi, divat-, média- és persze pénzügyi központja is a keleti partnak.
A Szilícium-köz látképe a „Vasaló” épülettel a közepén (fotó: dp)
New York tele van startup vonatkozású meetupokkal: a Startup Network 13 ezer taggal, a Startup Grind 4700 érdeklődővel. (Csak összehasonlításképpen: a legnépesebb hazai „Budapest Startup” meetup 1440 tagot számlál.) Manhattan legjobb és legismertebb egyeteme, a Columbia is figyelemre méltó Entrepreneurship programmal rendelkezik. A Startup Lab a közösségi terük (co-working hely, mint például a Demola a Műegyetemen) saját egyetemistáik számára: egyidejűleg 40 startupnak nyújtanak nem csak ingyenes helyet, hanem találkozási pontot az egyetem legkülönfélébb hallgatói számára, közgazdászoknak, mérnököknek, jogászoknak, akik egyébként nem találkoznának. Na, ez az álmom nekem is Budapesten: egy igazi egyetemközi, interdiszciplináris közösségi tér, ahol BME-s, ELTE-s, CEU-s, Corvinus-os startupok együtt dolgozhatnának… J
Kétségkívül előnyös, hogy nagyon sok pénzintézet és befektető van a városban, meg is látogattunk egy befektetési tanácsadót az „Ajakrúzs”-nak keresztelt (Lipstick) épület 38. emeletén. Paul azt hangsúlyozta, hogy az értékteremtés a lényeg. Azt kell kihangsúlyoznunk a startupunkkal, hogy az elosztási láncban, legyen az turizmus vagy bármilyen iparág, világosan megmutassuk a hozzáadott értéket. Hát igen, mondani könnyű, néhány fős cégként megvalósítani kicsit nehezebb…
Jobbra a Lipstick épület, balra a Citibank tornya, ami több, mint kétszer olyan magas (fotó: dp)
Utolsó amerikai találkozónk stílusosan a New York-i Magyar Konzulátuson volt, magyar lobogó alatt, ahol Takács Gábor tudományos és technológia ügyekért felelős attasét faggattuk ki. Mintegy összefoglalva a mi tapasztalatainkat is, kimondta a legfontosabb igazságot: „nem adnak pénzt, ha nem vagy itt”. Tehát el kell dönteni, hogy fontos-e számunkra az amerikai piac, vagy sem. A konzulátus tud segíteni a kapcsolataival, ha van már konkrét elképzelés amerikai cégalapításra, vagy komolyabb beruházás készül. Korai startupokra nincsenek felkészülve, sajnos.
Blogom következő, utolsó részében levonom a tanulságokat, miért volt irtó klassz ez az út, még ha nem is térünk haza egy bőröndnyi pénzzel. Az is ki fog derülni, hogy mennyibe kerül az út, ha kedvet csináltam az írásommal, és valaki máris pakolni szeretne…