Pár perccel azután, hogy a foci világbajnokságon Németország válogatottja utolsóként végzett a csoportkörben és nem jutott a legjobb 16 közé, a forint történelmi mélypontjára gyengült az euróval szemben: 328 forintra esett az árfolyam, majd a hét végére a 330-as szintet is elérte.
Ez a folyamatos, immár hosszú hetek óta tartó gyengülés több szempontból is szokatlan. Egyrészt nem fundamentális okai vannak, másrészt pedig a magyar deviza az elmúlt években nagyon stabil pályán mozgott a fő devizákhoz képest. Az erős fundamentumoknak és a feltörekvő piacokon tapasztalható nagyon alacsony kamatszinteknek köszönhetően olyan egyensúly alakult ki, amely nem engedte visszaerősödni a forintot a sok évvel ezelőtti 300 alatti szintekre, de a gyengülésre sem volt ok. Ennek az időszaknak azonban minden bizonnyal vége szakadt.
A feltörekvő devizák közt a forint gyengülése már májusban megindult a várakozásoknak megfelelően – május 22-én kétéves mélypontjára került a kurzus az euróval szemben. A dollár árfolyama a kamatemelési várakozások következtében megerősödött. A Fed márciusban emelte az irányadó kamatot 1,50 százalékról 1,75-re, s bár legutóbbi, májusi ülésén változatlanul hagyta a rátát, a lassú kamatemelési ciklus a feltörekvő piacok kamatszintjére is hatással van, a jegybankok nyomás alá kerültek: a piac emelést várna, ami az árfolyam gyengülésében mutatkozik meg.
Ha ez még nem lett volna elég, a török és argentin gazdaság problémái felerősítették a félelmet a piacokon, így a kockázatkerülő befektetők aktivizálódtak. Ezt tetézte az olasz pánik. A frissen felállt olasz kormány pénzügyminisztere eurószkeptikus, a piacokon pedig pánik rohant végig arra az eshetőségre, hogy a tárcavezető ebbéli elképzeléseit a bársonyszékében ülve is komolyan gondolja. Giovanni Tria igyekezett megnyugtatni a befektetőket, hogy Olaszország az eurózóna tagja marad és a kormány célja az aggasztó mértékű államadósság csökkentése. Ez valamelyest sikerült, ám a piac hisztérikus reakciója mindenképpen intő jel.
Mindezek tükrében a forintgyengülés önmagában nem volt meglepő, legfeljebb annak mértéke. A Magyar Nemzeti Bank nem engedett a nyomásnak, a monetáris tanács nem emelt kamatot sem a májusi, sem a júniusi, de még a júliusi kamatdöntő ülésén sem, annak szintje változatlanul 0,9 százalék, noha a BUBOR hozamok zérus körüli értékről 30-60 bázispontig emelkedtek. Az MNB nem csatlakozott egyelőre ahhoz a trendhez, amely a laza monetáris politika végét és a kamatemelési periódus megindulását jelenti. Bár a nyomás meglehetősen nagy volt, hiszen a legutóbbi kamatdöntő ülést megelőzően az euró már 325 forintnál járt, a piac nem igazán várt pálfordulásszerű reakciót a tanácstól.
Ennél fontosabb volt, hogy az MNB a döntést követően kiadott indoklásában lesz-e változásra utaló jel. A jegybank nagyjából úgy oldotta meg ezt a feladatot, mint a mesebeli okos lány, aki a királynak vitt is ajándékot és nem is: bár a monetáris tanács érzékeli, hogy a jelenlegi nemzetközi volatilis környezet óvatosabb megközelítést igényel, illetve hogy változott a piaci környezet, és a feltörekvő piacokon csökkent a kockázatvállalási hajlandóság, ennek dacára az MNB „egyetlen horgonya az infláció”.
Ez azt jelenti, hogy a jegybank nem hagyja befolyásolni magát pusztán az árfolyam változása alapján, és az infláció tartása számára az alapvető cél az elkövetkező 5-8 negyedéves időhorizonton. Az is egyértelmű emellett, hogy ebben az időszakban nem tartja reálisnak a tanács a jelenlegi kamatszint tartását. Azaz az elkövetkező 16-24 hónapban lehet számítani arra, hogy az MNB kamatot emel.
A közlemény kiadása után 323-ra csökkent az árfolyam, ám azóta ismét gyengült a forint, jelenleg a 330-as szint környékén ingadozik az árfolyam. A jelenleg tapasztalható kurzus spekulatív hátterű lehet, Barlai Róbert, az OTP Bank regionális treasury igazgatója szerint a kurzus akár 316-os szintre erősödhet, ha megnyugszik a piac. De ehhez szükség van arra, hogy a jegybank egyértelművé tegye: hajlandó a rövidtávú kamatok emelésével is biztosítani az inflációs cél elérését.
Az árfolyamváltozásnak kitett magyarországi vállalkozásoknak ez jó hír lehet. Az exportpiacokra termelő cégek számára egyértelműen kedvező a gyenge forint, ám ennek a plusznak a javát el is viheti, ha a beszerzés importvezérelt – így amit nyernek a vámon, azt elveszítik a réven. Az importra támaszkodó vállalkozások számára ugyanakkor a gyenge forint igazi ráfizetés. Ők a forint erősödésében bízhatnak, de akár fedezeti ügyletekkel bebiztosíthatják magukat további gyengülés esetére.
Az OTP Treasury azonnali és határidős devizaügyletek mellett devizaopciót is kínál az árfolyamváltozásnak kitett vállalkozások számára. Az azonnali devizaügylet akkor lehet hasznos, ha azonnal van szükség a devizára vagy forintra devizáról. A határidős ügylet akkor jön jól, ha az összeg csak később kell, például az importőrnek 60 nap múlva kell fizetnie a megrendelt áruért, vagy az exportőrnek 60 nap múlva esedékes euró bevétele, amelyből forintra lesz szüksége. Euró vásárlás esetén ez esetben a határidős ügylettel 60 nap múlva, de a jelenlegi árfolyamon juthat a devizához a társaság. Az ügylet garantálja, hogy a jelenleginél nem kell gyengébb forintárfolyammal számolni, vagyis nem kell a cégnek árfolyamkockázatot vállalnia. Ez azzal is jár, hogy ha időközben erősödik a forint, annak előnyét nem tudja kihasználni a határidős ügyletet kötő cég. A devizaopció esetében a vállalkozás jogot szerez arra, hogy meghatározott időben meghatározott árfolyamon juthasson devizához – vagy adhasson el. Opciókból összeállíthatók összetett fedezeti struktúrák az import és/vagy export tevékenységgel rendelkező vállalatok számára.