Könyvajánló – nem csak fenntartható startupoknak – A részvényesek hallgatnak
Egy fiatal és ambiciózus olasz menedzsert cégének amerikai tulajdonosai meghívtak a tengerentúli vállalati központba, hogy személyesen veregessék meg a vállát kiváló teljesítményéért. Nemcsak az egész csoport legjobb pénzügyi eredményeit érte el, hanem a lehető legnagyobb piaci részesedést is megszerezte. A részvényesek azonban arra kérték, hogy további tíz százalékkal növelje a nyereséget – mindezt munkahelyek leépítése árán. A menedzser közelebb lépett a mikrofonhoz, és csak ennyit kérdezett a hallgatóságtól: miért? Most vendégszerzőnk, Mohácsi Zsolt könyvajánlójának folytatása következik — Karlo Z. Valois: Az üzleti világról a tradíció fényében (Helikon kiadó, 2022)
Könyvajánló – nem csak fenntartható startupoknak – A részvényesek hallgatnak
(a fenti könyvajánló cikk folytatása alább következik)
A frikció, mint Valois írja, elsősorban az ember és a gép között keletkezik – míg az ember organikus, a gép mechanikus. Míg az organikusság az örökérvényű bölcsességből fakad, a mechanikusság az ettől való eltávolodásból, a szellem elhalványulásából, az anyagias szemléletmód évezredeken átívelő megerősödéséből. Ez utóbbi adott teret – többek között – a mennyiségi szemlélet térhódításának, a minőségi szempontok rovására. Ezért van az, hogy a szervezetek az organikus formákból, melyek az ember önmegvalósításához biztosítottak teret – mint amilyenek a céhek voltak –, mára javarészt gépies, teljesítménymutatók által meghatározott bürokráciákká vagy profithajhászó opportunisták gyülekezetévé degradálódtak.
Bármily magasztosak is legyenek a fanfárral beharangozott vállalatiküldetés-deklarációk, a modern cég egy olyan, emberekből is verbuvált gép, aminek egyetlen célja, hogy az adott jogi keretek között – a jogsértésekért kapható büntetéseket a lebukás valószínűségével számításba véve – minél több profitra tegyen szert. Ennélfogva mindenki, aki a cégben nem tulajdonos, eszköz. Minden más – cukormáz.
Fölsőbb orientációs pont híján a részleges szempontok abszolútként tüntetik föl magukat. A részvényesek nem látnak túl saját pakettjük mutatószámain, így az örök növekedés illúzióját hajtva emberi életeket tesznek tönkre mondjuk azáltal, hogy lelkiismeretesen dolgozó alkalmazottakat seperc alatt az utcára tesznek. Ha ismernének magasabb rendű, minőségi szempontokat, például a hűséget vagy a bátorságot – amik az MBA-tananyagból hiányzó valódi, vezetői erények –, talán nem cselekednének így.
Globális szinten ma már a „biznisz” az a részleges szempont, ami abszolút érvényre tör – ennélfogva aligha csodálkozhatunk, hogy a már említett gondok mindenütt fölütik a fejüket, illetve hogy épp maga az ember, akit a bőségszarut az orra előtt lengető üzleti világ volt hivatott szolgálni, kezdi magát egyre idegenebbül érezni saját világában – megtűrt, a gépekhez képest „nem elég hatékony”, biológiai selejtként inkább köszönje meg szépen, hogy egyáltalán élhet, és pötyöghet valamit a dobozába rakott billentyűzeten.
Mindezek fényében bármiféle állítólagos gyógyír, ami e kontextuson belül fogan – legyen az home office, közös óvoda-kifestés a csapattal, abúzusok jelentésére szolgáló hotline, fizetésemelés, stb. – , legfeljebb csak ideiglenes morfiumlöketként hathat – sőt, sok esetben épp a kábító hatás a szándék, hiszen másképp nemigen lehetne ép eszű embereket rávenni arra, hogy tovább hajtsák pokoli mókuskereküket, hosszú éveken át, és még vigyorogjanak is hozzá.
Szerencsére a szerző nem hagy minket magunkra egy, a kezünkbe nyomott terminális diagnózissal. A kiadós elemzés mellé olyan gyakorlatok gyűjteményét is kínálja, amelyek következetes alkalmazása minőségi változást képes elindítani az életünkben, így környezetünkben is – legyen az épp egy multinacionális cég budapesti SSC-je vagy egy kisvállalkozás. A könyv mindenkinek szól, aki autentikus emberré szeretne válni egy olyan közegben, ami a valódi önmagunkról való elfordulás fausti alkuját intézményesíti. És ha mást nem is, bátorságot adhat ahhoz, hogy a következő nemtelen kompromisszumra nemet merjünk mondani.
Valois könyve elegánsan kivitelezett, precíziós pörölycsapás az élethazugságokkal terhelt, betokosodott, intellektuális restségben tengődő üzleti világnak. És bár aligha számíthatunk rá, hogy ezúttal Dávid leteríti Góliátot, ha a szerző egyetlen vállalkozót is elgondolkoztatott arról, hogy miként változtasson érdemben üzleti gyakorlatán, vagy ha egyetlen kétségbeesésben élő vállalati alkalmazottnak is segített legalább megértenie, hogy mi szenvedésének valódi oka, nemes küldetést teljesített.