Íme a következő rész a nagy-startup-diploma-munkából, amelyet Varsányi Ágnestől közlünk. Mitől is érdekesek a ‘kowörkök’ a startupoknak? Majd utána megtudjuk, hogy a startup finanszírozásnak mi az alapja? – izgalmas…
1.3. Coworking jelenség
Az alábbi fejezetben szeretném az olvasót megismertetni a coworking jelenséggel, mivel manapság egyre több coworking iroda található Budapesten és vidéken egyaránt. A coworking, vagyis collaborative working (közösségi munkavégzés) a munkavégzés új formája, amelyet az internet és az egyszemélyes vállalkozói kultúra fejlődése tett lehetővé. Abból a felismerésből született, hogy az otthon dolgozó emberek szerették volna elkülöníteni a „munkahelyüket” az életterüktől. Az coworking ötletének az előfutárai a Jelly és a neonomád életforma voltak. A Jelly-k otthon dolgoztak, de meghívtak másokat az otthonukba, hogy együtt dolgozzanak velük. A neonomádok pedig a kávézókat használták munkaterükként. (Coworking közösség és közösségi tér honlapja 2009). Ezekből született meg a coworking koncepciója, amely átmenet képez egy bérelhető iroda, egy klub és egy kávéház között. Az első iroda Amerikában nyitotta meg kapuit 2005-ben. Ma már Magyarországon is szép számmal megtalálhatóak.
szeretnének maguk körül kialakítani, s az ebből adódó széles kapcsolatrendszernek köszönhetően pedig sokszor ezek válnak az inkubációs és seed programok melegágyává. az első hazai coworking hely a Loffice volt, amely azóta iskola például szolgál a többieknek. További példa még a Colabs (amely coworking iroda, de seed programot is indított), de a MyCorporation is tervbe vette, hogy elindít egy inkubációs programot a közeljövőben.
A coworking iroda koncepciója manapság nagyon divatos, de felvetődik a kérdés, hogy megéri-e üzleti szempontból egy ilyen helyiséget működtetni? Igen, megérheti. A bevétel nagy része azonban nem a bérlőktől fog majd érkezni. Az alapítóknak és/vagy tulajdonosnak tisztában kell lenniük azzal, hogy más üzleti tranzakciók, például seed programok vagy egyéb befektetői tevékenységek hozzák majd a hasznot. Tehát, önmagában egy coworking iroda üzemeltetése nem rentábilis (Szulágyi 2011). További probléma az, hogy idehaza nincsen kultúrája az alkalmazotti vállalkozói és az egyszemélyes vállalkozói létnek, így a coworking lehetősége nem biztos, hogy jó hívó szó ahhoz, hogy hozzájáruljunk egy startup hub kialakulásához (Bogár 2012).
1. táblázat: Budapesti irodák és áraik (forrás: http://officespotting.blog.hu/2012/01/16/coworking_irodak)
2. Startup vállalkozások finanszírozása
Ennek a fejezetnek a célja, hogy bevezesse az olvasót a finanszírozási témakör dolgozat szempontjából lényeges területeire. Röviden bemutatásra kerülnek a finanszírozás lehetséges forrásai, majd levezetésre kerül, hogy a startup vállalkozásoknak miért speciális a tőkeigényük és a finanszírozási helyzetük, valamint részletesebben bemutatásra kerülnek a számukra Magyarországon rendelkezésre álló források, finanszírozási programok. A fejezetben kitérek az Európai Unió nyújtotta támogatások egy részére is.
2.1. Finanszírozási problémák
A vállalkozás a működtetéséhez szükséges forrásokat eredetük szerint belső és külső finanszírozásként csoportosíthatjuk. A belső finanszírozás értelemszerűen a vállalaton belülről érkezik. Leggyakoribb formája az önfinanszírozás, a megszerzett nyereség visszaforgatása a cégbe. Ide sorolhatjuk még az értékcsökkenési leírásból, az alkalmazotti részesedés felszabadításából valamint vagyonátrendezésből keletkező tőkét is. A belső finanszírozási formát biztonsággal azok a cégek tudják használni, akiknek az üzletmenete folyamatos és stabil. A startup vállalkozásoknak a profittermelése ezzel szemben alacsony szintű és kiszámíthatatlan, ebből adódóan a belső finanszírozásra csak korlátozottan vagy egyáltalán nincs lehetőségük, külső forrást kell igénybe venniük (Lévai 2010). A külső finanszírozás esetén (lásd 3. táblázat) a forrás fajtája szerint megkülönböztethetünk hitelfinanszírozást[1] és tőkefinanszírozást[2]. Az előbbi esetben a vállalkozások tulajdonosai intézményeket, az utóbbi esetben a befektetőket próbálják meggyőzni arról, hogy érdemes számukra forrást biztosítaniuk.[3]
3. táblázat: Külső finanszírozási lehetőségek (forrás: Kosztopulosz 2007, 42. o.)
A startup vállalkozásokra nem jellemző, hogy hitellel finanszíroznák a működésüket. Egyrészről a hagyományos pénzügyi intézmények ódzkodnak olyan vállalkozásokat finanszírozni, amelyeknek bizonytalan a működése és nem rendelkeznek a megfelelő pénzügyi mutatókkal[1], ez pedig a nagy növekedési potenciállal rendelkező vállalkozásokra fokozottan igaz. Esetükben az információs aszimmetria fennállása is súlyosbítja a helyzetet, illetve a startupok életciklusával összefüggő cash-flow profil sem kedvező a hitelképességükre nézve. A hitelfinanszírozás alapvetően kockázatkerülő természete és az innováció magas kockázata nehezen illeszthető össze: „.a hitelezőnek nem a legnagyobb nyertesek megtalálása, hanem a vesztesek kiszűrése az alapvető érdeke” (Kosztopulosz 2007, 46.o). A keresleti oldalról méretgazdaságossági okok miatt előnytelen a hitelfinanszírozás, illetve az ilyen jellegű cégeknek elsősorban tőkére lenne szükségük, nem pedig visszafizetési kötelezettséggel terhes hitelre (Berman et al. 2011). Megállapíthatjuk, hogy a startupok számára a kontinentális finanszírozási módok nem állnak rendelkezésre, vagy nem adekváltak (Kosztopulosz 2007).
2.1.1. A növekedési rés elmélete
A növekedésorientált kisvállalkozásoknak az átlagnál jóval nagyobb a forrásigénye, ezért a kockázati tőke pótolhatatlan finanszírozói szerepet tölthet be a fejlődésük útján. Ezzel szemben nem tudnak kellő abszolút bevétel alternatívát felmutatni a potenciális befektetőknek, hozamuk is sokkal alacsonyabb és nagyobb ingadozású. A növekedési rést reprezentáló ábrán (4. ábra) jól kivehető, hogy a csak belső forrással finanszírozó vállalkozások jelentősen kisebb ütemben növekednek, mint a külső forrást igénybe vett társaik. Tehát a kockázati tőke jelenléte, amennyiben a cég maximálisan kihasználja a növekedési lehetőségeit, fokozott ütemű növekedéshez és magasabb nyereséghez vezet (Szerb 2006).
4. ábra: A növekedési rés kialakulása (forrás: Szerb 2006)
Mindezekből következik, hogy a startup vállalkozásoknak életük korai szakaszában a fejlődéshez a külső tulajdonositőke-bevonás a legmegfelelőbb finanszírozási mód (Kosztopulosz 2007).
2.1.2. Életciklusmodell
Ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy éppen a részesedésfinanszírozás melyik formája lenne a legkedvezőbb a vállalkozásunk számára, ahhoz jó kiindulópont az életciklus modell. A modell a vállalkozások időbeli növekedését egy közelítőleg „S” alakkal írja le. Az ábrán látható módón (5. ábra) és öt fázisra bontja le a cégek életciklusát és megadja az azokra a korszakokra legjellemzőbb finanszírozási formát.
5. ábra: Tipikus fejlődési szakaszok és jellegzetes finanszírozási formák az életciklusmodellben (forrás: Szerb 2006)
A fejlődési szakaszok a következőek: magvető, start up, korai növekedés, késői növekedés, és érettség. A kezdeti szakasznál látható „halál völgye” a vállalkozás összetett kockázatára utal, a cég amennyiben ezt elkerüli, akkor már képes lesz nyereséget termelni. Az indulás fázisában leginkább az informális befektetőktől[1] érkezik a forrás. Ahogy növekszik a felhasználók/vásárlók[2] száma és ezzel együtt a vállalkozás nyeresége, úgy a nagyobb tőkével rendelkező formális befektetők lesznek a fő finanszírozók. A bevételének a növekedésével a finanszírozás kockázata egyre mérséklődik, a forrásigény pedig egyre magasabb lesz (Szerb 2006).
A fejlődési szakaszokat másképpen is lehet csoportosítani. Makra a a technológia orientált vállalkozásokat a tőzsdén való megjelenésükig két fejlődési szakaszra bontja: korai (early stage) és terjeszkedési fázisra (later, expansion stage). A korai fázist tovább bontja a magvetés előtti (pre-seed), magvető (seed), induló (start-up) és egyéb korai, korai növekedés (other early, early growth) szakaszára (Makra 2007).
2.1.3. A tőke- és tudás szakadék
Az életciklusok ismerete mellett fontos látni, hogy a különböző finanszírozási források kínálata és kereslete nem egyezik meg. „A tőkerés jellemzően a belső és a majdnem-belső források felső határa és az intézményi kockázati-tőke források alsó határa között alakul ki, és a korai fázis finanszírozását érinti.” (Kosztopulosz 2007, 52.o). Ezt a piaci elégtelenséget nevezi a szakirodalom tőke- és tudásszakadéknak (equity and knowledge gap). Az eltolódás egyik magyarázata az, hogy a befektetők a tranzakciós költségekből eredő méretgazdaságossági szempontok miatt nagyobb volumenben fektetnek be, mint azt az induló vállalkozásoknak a tőkeigénye megkövetelné. Másrészről a befektetők kockázatosabbnak érzik a korai szakaszban lévő vállalkozások finanszírozását (Kosztpulosz 2007). Ennek következtében a fiatal vállalkozások forrásbevonási képessége jelentősen lecsökken, ez sok projekt és fejlesztés meghiúsulását vonja maga után.
A startup vállalkozásoknak nem csak tőkéhez juttatásban van szükségük segítségre, hanem az üzleti élet egyéb területén is támogatásra szorulnak. A menedzseri, szakértői tudás legalább annyira fontos a vállalkozás életében, mint a pénzbeli támogatás. A startupok vállalkozóinak minden energiáját a szakmájukban való naprakész ismeretek megszerzése köti le. A vállalkozás üzleti oldalával sok esetben csak akkor kezdenek el komolyan foglalkozni, amikor már befektetők keresik fel őket. A kis- és középvállalkozásoknak egyre nagyobb kihívást jelent, hogy megszerezzék a döntéshozatalhoz szükséges összes információt, mivel alacsony az érdekérvényesítő képességük, nem tudják teljes körűen felmérni a piaci lehetőségeket, valamint a megfelelő kapcsolatokkal sem rendelkeznek. Fokozottan igaz ez az innovatív, nagy növekedési potenciával rendelkező vállalkozásokra, ahol a gyors nemzetközi piacra lépés nagyobb bizonytalanságot, a gyors növekedés pedig lényegi stratégiai döntések rendszeres meghozatalát igényli. (Bajmócy et al. 2006). Az ilyen jellegű vállalkozásoknak az fejlődéshez és a megerősödéshez optimális környezetet a finanszírozásban és fejlesztésben egyaránt szerepet vállaló intézmények és befektetők adják, mint az inkubátorházak, üzleti angyalok, vállalati kockázati tőkések és a korai szakaszú befektetésekre specializálódott alapok (Makra 2007).
6. ábra: Tőke- és tudásszakadék (Forrás: Rasila et al 2002, 6. o.)
[1] Az informális befektetőkre gyakran, mint „kvázi belső” vagy „majdnem belső” forrásra hivatkoznak.
[2]Az informatikára és mobil alkalmazásokra specializálódott startupoknál megtévesztő lehet a termék/szolgáltatás iránti kezdeti érdeklődés. Ugyanis ezeknek a követői minden újítást és újdonságot nagy kíváncsisággal fogadnak, de nem biztos, hogy ez egy valós hosszú távon is fennálló érdeklődés a részükről.
[1] A hitelképesség megítélésének az alapja sokszor a vállalatok múltbeli teljesítménye, de mérlegelik az iparágat, a verseny erősségét, a vevői kapcsolatokat, a menedzsmentet, a tulajdonosi és a tőkestruktúrát és a nyereségtermelő képességet is (Szerb 2006).
[1] Hitelfinanszírozás, más néven adósság jellegű finanszírozás az, amikor egy külső szereplő adott időszakra forrást biztosít a vállalkozás számára, jellemzően kamatért cserébe. A kategórián belül megkülönböztetünk intézményes (jellemzően banki hitel és egyéb banki termékek) és nem intézményes (családi, baráti kölcsön, tagi vagy tulajdonosi kölcsön, szállítói hitel, közraktárjegy valamint vevői előleg) forrásokat (Lévai, 2010).
[2] Tőkefinanszírozás esetén a kapott forrás örökre a vállalkozás birtokába kerül, nem kell visszafizetnie. A cég tulajdonosai általában különböző opciós vásárlási jogot vagy üzletrészt adnak a friss tőkéért cserébe. Amennyiben a tőkét egy már meglévő tulajdonos nyújtja, akkor saját-, amennyiben egy új tulajdonostól érkezik, akkor részesedésfinanszírozásnak nevezzük. A tőkefinanszírozás lehet informális, ide tartoznak az úgynevezett 3F befektetők (család, barátok, alapítók) és az üzleti angyalok, illetve formális, ide sorolandóak az intézményes befektetők, a kockázati- és magántőke társaságok (Lévai 2010).
[3] Ábra: Külső finanszírozási lehetőségek- Kosztopulosz – Az új, technológiai vállalkozások forrásokhoz való hozzáférésének javítása: felkészültség a tőkebefektetés fogadására 42.o.