Nem vérzik, köszöni jól van! (Gazella válasz)

A következőekben Korányi László, a NIH mb. elnöke szószerint válaszát olvashatjátok az Insideren megjelent szakmai kritikára, amelyet „Vérzik-e? Vérzik” címmel Bundik Csaba, külső szakértő írt a Gazella pályázat kiírása kapcsán.

KORÁNYI LÁSZLÓ VÁLASZA:

Kicsit kései válasz a technológiai inkubátor pályázattal („Technológiai start-up ökoszisztéma építés”) foglalkozó bejegyzésre (Vérzik-e? Vérzik bizony; 2013. június 17.)

A késés okáról ld.  prospero USA tour 4. bejegyzését.

Kezdem az első súlyos kritikával: „Mennyire reális az ma Magyarországon, hogy egy inkubátor ezzel az üzleti modellel működni tud? Ki tudja fizetni a start-up a bérleti és menezsmentdíjakat? Aligha.  Majd a Jeremie 1-2-3 alapjai? Szintén kevéssé életszerű.

Láthatóan számít is erre a pályázat kiírója, hiszen van olyan keret, ami az inkubáció folyamatát támogatja. Ezzel csak az a baj, hogy megint pályázatot írni fognak megtanulni a cégek (illetve az annyiszor elszidott pályázatírók lépnek be a történetbe) ahelyett, hogy nemzetközi szintű, fenntartható versenyelőnyükre épülő üzletfejlesztést tanulnának.”

Ezzel szemben az a helyzet, hogy a start-up két évre összesen maximum 80 millió Ft vissza nem térítendő támogatáshoz jut, amit az inkubátornak még minimum 16 millió Ft-tal meg kell fejelnie. Ebből a – nemzetközileg is elfogadhatónak számító – közel 100 millió Ft-ból a start-up munkabér, eszköz, anyag, stb. költségein túl alapvetően az inkubátor szolgáltatásait kell kifizetni, amire egy 2-4 fős cég esetén bőven kell maradni pénznek.

Nézzük a pályázatírás kérdését. A startup-nak elsősorban azt kell megtanulnia, hogy hogyan kell meggyőzni egy befektetőt arról, hogy sikeres, piacképes céget tud felépíteni. Ugyanis csak az a start-up fogja megkapni a 80 milliós állami támogatást, amelyiket egy akkreditált inkubátor ajánl, és nyilatkozik, hogy saját tőkét is be fog fektetni. A kiírás bevezetőjében ez így van megfogalmazva:

„Az állami támogatásért (a III. és IV. alprogramban) csak olyan induló vállalkozások pályázhatnak, amelyek átmentek egy technológiai inkubátor szűrőjén, tehát az inkubátor (ill. annak magántulajdonosai) hajlandó saját tőkét is beletenni az induló vállalkozásba, bízva annak eredményes nemzetközi piacra lépésre való alkalmasságában és ezzel jelentős cégérték növekedésében. A technológiai Inkubátor a befektetett tőkéje, valamint a folyamatos inkubálási, coaching tevékenység fejében megállapodás alapján maximum 24%[1] üzletrészt/tulajdonrészt szerez az induló vállalkozásban.”

Ez egy teljesen piaci alapú megközelítés és „a pályázatírók kapcsolatrendszere” semmit sem ér az inkubátor meggyőzése nélkül. Továbbá az inkubátor elemi érdeke, hogy „nemzetközi szintű, fenntartható versenyelőnyükre épülő üzletfejlesztést” tanítson, mert különben ugrik a saját pénze is.

De miért van akkor benne állami döntési pont? Miért nem adjuk oda a teljes pénzt az inkubátoroknak?

Mivel itt a Jeremie-től eltérően, vissza nem térítendő forrásokról van szó, ezért szükségesnek gondoljuk egy kontroll beépítését, amit azonban a minimumra szűkítettünk és nem a projekt műszaki, üzleti minőségének megítéléséről szól, azt az inkubátorra bíztuk.

Mindössze három Igen/Nem pontból áll a III. alprogram értékelése, amik közül az 1.3. a leglényegesebb szempont, talán nem kell magyarázni, hogy miért:

A pályázatokról az Alapkezelő dönt az inkubátor javaslatát figyelembe véve.

Vagyis ha az inkubátor nem támogat egy projektet, akkor a legjobb ismerős, vagy a jó „pályázóképesség” sem fog tudni segíteni.

Még egy részre reagálok:

„De máris egy érdekes mondat, már a pályázati kiírás legelején: „A technológiai inkubátor

másodlagos befektetési lehetőséggel csak egy vállalkozás inkubálásának első lezárt éve

után élhet,…” Azt tetszik ezzel mondani, hogy az inkubátornak nem lesz egy 8-10 elemű portfóliója? Akkor az NFÜ-nek lesz egy inkubátor-portfóliója, ami meg fog bukni.”

Ez valószínűleg tényleg félreértésre alapul, természetesen lesz portfóliója az inkubátoroknak és a mi számításaink szerint is ez valahol a 8-10 körül optimális. A másodlagos befektetés, az egy adott portfólió cégre vonatkozik és éppen a start-upokat védi, hogy az inkubátor ne vásárolhassa ki a tulajdonosokat, abban a túl korai fázisban, amikor még nagyon alacsony a cégérték.

És hogy „hol vannak azok a szakemberek, akik értenek az üzleti inkubációhoz?” Őket  keressük az akkreditációs pályázatban, amelynek a felhívása 3-án jelent meg.

A már hivatkozott amerikai road-show keretében prezentáltuk az inkubátor pályázat koncepcióját is, ami a Silicon Valley-ben és New Yorkban egyaránt konkrét befektetői érdeklődések tucatját generálta. Ezek a tapasztalt start-up befektetők, VC-k sok pozitív visszajelzést adtak a program koncepcióját illetően, ami megerősített bennünket abban, hogy jó úton járunk. És könnyen lehet, hogy emiatt még tapasztalataikat is hajlandók idehozni.

Korányi László