Magyarnak lenni és start-up-nak

„Legszívesebben felpofoztam volna Önt!” – mondta egy népviseleti felsőbe és modern fehér alsóba öltözött hölgy a Balassi Intézet mai igazgatói konferenciáján. „Strange és Vzzz” – gondoltam. Mindez akkor történt, amikor a színpadról lejöttem… ahol éppen a Balassi Intézet új „start-up nyitásáról” kerekasztaloztunk állami vezetőkkel (nem is tudom miért hívtak meg?! – sic) és Shy moderálásával.

„De miért? Én csak simán ‘kritizáltam, ahogy szoktam…” – hebegtem válaszul a hölgynek (akiről a 3. bekezdésben olvashatsz ITT). A hölgynek, akiben volt valami elegáns távolságtartás és hiper arisztokratizmus. Eddig számomra ismeretlen elegancia. És igazából alig mertem megszólalni a kritikájára. Mert valami volt mögötte. Valami valós. De még nem értettem.

A KRITIKUS KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS

Mert a színpadon persze opponáltam.  Ahogy a start-up közösségben szokás. Amikor a Balassi Intézet vezetője (Dr. Hatos Pál), a NIH elnök helyettese (alias Laci bá) és a HITA egyik főnöke (Bödőcs Róbert) mellett ültem a majdnem órás kerekasztal beszélgetésben.  Mert ugye szerintem hiába klassz, hogy anno a NIH, majd újabban a Design Terminal (alias „össz-nemzeti-kreatív-ipari-hype-center”) bejött a start-up divatot csinálni, most megjelenik egy 90 éves múltra tekintő (!!) intézmény is! Megjelenik azon állami intézmények sorában, akik szeretnének támogatni, lökni valamit az ‘nagy start-up ökoszisztémán.

És aminek persze „illene” örülnünk start-up-ként. És izgalmasnak hangzik. De mégis valahogy kérdőjeleket teszünk fel egyből. Mert miért is akarják ezt? Jó ez nekünk start-up-oknak? Miért kell annyira az államnak a start-up divat? stb —  Ezek voltak a fő kérdéseim és persze soroltam is az adandó válaszokat és kritikákat sorban a kerekasztalban résztvevő, állami szereplők felé… ajaj

BALASSI INTÉZET (BI) –  KULT-MAGYARSÁG MŰHELY

Igen, a korábban kultúr-missziót teljesítő BI intézmény, most a több országra nyúló hálózatában magyar start-up sikereket akar a világnak megmutatni! Mert valaki „rádumálta” őket (és az „insideri” gyanúm szerint ez Shy volt! Bizony!) És ezért az éves igazgató találkozójuk fő témája a start-up világ lett.

A konferencián tehát bemutattak 6 start-up-ot, akik prezentáltak, felléptek és az előtérben is kiállítottak. A legjobbak közül! Hiper színvonalas formában és ezért csak gratulálni tudok a szervezőknek. Az esemény jelmondata a „kocka elvan vetve” és maga a design is ezt tükrözte. A Balassi Intézet stábja kitett magáért: hiper szimpatikus emberek, akik elhiszem, hogy a magyar tudást viszik globálisan! Tényleg!  Mert szimpatikus volt a konfereanszié hölgy, szimpatikus és hiper intelligens volt a vezetőjük, dr. Hatos Pál – és ezt full ismeretlenül írom le! Ilyet még nem láttam állami intézményben: egyszerre volt barátságos, elegáns és „nemzeti”.

„NEMZETI” ESZMEISÉG MÁSKÉPP

De ezt a „nemzeti érzést” olyan modern formába öntötték, hogy ilyet sehol nem láttam még… És abszolút nem tűnt semmi politikainak. És mégis, nagyon el kellett gondolkoznom. Mert belém ötlött, amit feleségem édesanyja anno példaként elém állított. Mert Eszter (alias Bornemissza Eszter) anno évtizedekig dolgozott a magyar nyelvű diaszpóráért. Értünk magyarokért, akik erről nem is tudtunk, pedig… Ez nekem is furcsa volt, mert Eszter és családja (később családom) a Kárpátaljáról származott és ott magyarként megélni kűzdelem volt. Ami nekünk itthoni magyaroknak „könnyen” ment, az nekik erőt igényelt és példakép volt. És ez a Hite a magyarság iránt családilag belém ívódott. Utána Eszter révén számos olyan hívő emberrel találkoztam, akik ezért a hitért, hogy magyarok egy életet áldoztak és tenni akartak a munkájukban, üzleti életükben is. És akkor még ezt nem értetettem. Mára kezdem érteni.

Igazából Eszter miatt mentem el a Balassi Intézetbe, és miatta voltam kíváncsi erre a „magyarsággal kapcsolatos” intézményre. És voltam arra kíváncsi, hogy mit akarnak tenni értünk, start-up-okért. Ez a farba. Tényleg.

Mert azt akartam tudni, hogy most miként tud élni, globálisan fejlődni a magyarok szellemisége? (Unalmasnak tűnik ugye? de nem az…) Ez érdekelt, amikor a nyári szabi helyett inkább ellógtam a BI eseményére… és valamit azért megtudtam ebből.

MERT MAGYARNAK LENNI START-UP-KÉNT

És az élet mindig olyan, hogy a „kapukat” és a „valódi” válaszokat a legváratlanabb pillanatokban mutatja meg az embernek. Ha egész nap azt kerestem, hogy miképpen él Eszter szellemisége az új „magyar” kulturális intézményrendszerben, akkor sehol máshol, csak lelépve a színpadról egy röpke pillanatban kaptam meg a választ. Megkaptam azt egy a közönségből hozzám lépő idegen hölgy üzeneteként. Megkaptam. Mert szerinte „fel kellett volna engem pofoznia”, mert nem értettem, hogy itt most nem „támadni”, „opponálni” kell, hanem „magyarként egyet akarni”. Mert az agyunk másképpen jár és ebben egyek vagyunk ezen a nagy glóbuszon. És tudunk valamit, ami most a start-up-ok területén fog megmutatkozni a világnak.

Igen. Ez volt Eszter „üzenete” nekem. Ez volt az üzenete annak a szellemiségnek, amit amíg élt, képviselt felém, felénk és a közösség felé, akit magyarnak hívnak. És amiért start-up-ként is dolgozunk… bár nem tudunk róla… vagy nem akarunk tudni róla… de eljött ez a pillanat is.

GYÖKEREK ÉS A JÖVŐ

Szóval furcsa volt megtapasztalni, hogy magát magyarságban rejlő gyökereimet ott a színpadi lépcsők alatt, lemosva, leforrázva értettem meg… Holott ezzel eddig alig foglalkoztam, ez evidencia volt nekem.

Megértve, hogy a tehetség, tudás mindannyiunk erénye és ehhez csak start-up-nak kell lennünk. Megértve, hogy amit nekem Eszter a családi vacsorákon, ebédeken átadni akart az a napi életünkben nem támadást, kritikát jelent, hanem összefogást és az igazán tehetséges emberek szellemi összjátékát implikálja. Ehhez partnerként itt vannak intézmények, itt vannak közösségek… Igen. Akár állami intézmények. Bármennyire is hihetetlen. Tényleg.

Persze kérdés, ezt felismerjük-e? Magyarnak és start-up-nak lenni ez fontos kell, hogy legyen mindennyiunknak! Ja és ez nem politikáról szól. EZ másról szól: hagyományról, családról, amit nekünk tanítottak!

Szóval köszönöm a Balassi Intézetnek, hogy ezt így végig-gondolhattam és sok sikert nekik a start-up világunk felfedezéséhez! És gratulálok az intézet szimpatikus stábjának a szervezéshez, és Shy-nak a meghíváshoz!

In memorian Eszter….