Nos London óta nem írtam. Lassan féléve. Azóta nyertünk egy inkubációs pályázatot Győrben. Új irodába költöztünk a Lánchídhoz. Ott, ahol Széchenyi szellemisége lebeg. Mégsem éreztem úgy, hogy írnom kellene… de ismét megcsapott a „field szele”. Ismét tehetségek között érzem magamat, és írnom kell!
Mert két tehetséges fiatal startupperrel sodort össze Európa. Mert ősztől a Startup Campus program keretében ismét mehetünk Londonba inkubálni és közeleg újból a legnagyobb évzáró startup verseny, a Get In The Ring!, amelynek közép-kelet európai regionális döntőjét idén Budapesten rendezik! Ez sokkal jobban érdekel, mint bármi, amit az üzletben teremthetek. Mert ettől lázba jövök és irdatlan energiákat ad. De menjünk csak sorban!
1 – INKUBÁCIÓ, DE CSAK FELELŐSSÉGGEL!
Mert az elmúlt félév a szakmában a „Nagy” NKFIH-s inkubációs pályázatról szólt. Sokan dolgoztunk érte, lényegében az egész szakma mozgott az ügyért és azért, hogy elnyerje a 8 régió valamelyikét. Mert a konstrukció szakmailag megalapozott lett, a kötött pályázati keretek ellenére a leginkább illeszkedik a piaci igényekhez és a döntéshozatal is transzparens módon zajlott (via NKFIH) hiteles értékelőkkel. Érdemes volt hát nevezni, igaz páran nem nyertek. Mi a nyertesek között voltunk, de rendkívül nehéz út vezetett az első „mérföldkő” sikeres eléréséig. Én például Spanyolországból röpültem vissza egy 20 perces meghallgatásért. Nem volt megértés, nem volt másik időpont! Sőt a meghallgatás életem egyik legszigorúbb vizsgája volt. Döbbenten szembesültem vele, hogy 10-12 zsűritag előtt, vigyázban állva (no leülés, no mosoly!) és hiper szigorú hangulatban, mint egy egyetemi hallgató kellett vizsgáznom, abból amit már lassan 10-15 éve művelek… Teljesen fejbe vágva repültem vissza Spanyolországba, és igazából azon voltam, hogy ha ilyen szigorú és lidérces meghallgatás után jobb is nem a jövőn gondolkozni! Jobb melózni és hagyni mindent! De aztán mégis nyertünk és a legjobb az egészben nem a nyerésről szóló hír volt, hanem, hogy az általam nagyra becsült versenytársak gratuláltak, mint Shy vagy Vallner Szabolcs vagy a szakma többi elismert figurája. Ez adott erőt újra.
Aztán azóta csak egyre jobban elkezdett bennem valami mozogni! Egyre azon gondolkozom, hogy üzleti terv ide, vagy pályázati vállalások oda, most sokkal többről van szó. Egy piaci felelősségről! Egy üzleti bizományról, amely szerint most bizony biztosra sikert kell csinálni! Mert ugyan évek óta inkubálok már, de most a nyerés mást jelent. Valami szintet ugrást, ami felelősséggel tölt el. És megijedtem. Mert többet nem lesz ilyen lehetőség. És elkezdett bennem működni a gondolat, hogy miképpen is csináljunk sikert? Miképpen csinálnám, ha innen nem lenne tovább? Éltre halálra, ez miként menne?
2 – ÉLETRE – HALÁLRA
Próbáltam visszaidézni, hogy kikkel és milyen formában értem el eddig startup sikereket? Társam volt annak idején Weiszbart Zsolt angyal befektető, akivel támogattuk és felfedeztük a Distinctiont (akit azóta felvásárolt a Skyscanner) vagy a NowTech is ottvolt (akibe befektetett a DayOne). Vagy ott volt az IVANKA, akikkel évekig dolgoztam és ma is sikert-sikerre halmoznak. Milyen egyéniségek voltak ezen startupok alapítói? Miért bennük hittem / hittünk annak idején?
Egyszerű választ kaptam (magamtól):
Mind megszállottak voltak! Vagy a munkájukért. Vagy a csapatukért. Vagy a víziójukért.
Olyan szinten megszállottak voltak, hogy egyikük magára gyújtotta egy fejlesztés közben a lakását. Vagy a másikuk egy nappal a szerződés előtt mondta le a befektetést. Vagy a harmadikuk nem ismert hétvégét, vagy ünnepet, ha dolgozni kellett. Szóavl valami jött belülről, ami hajtotta őket.
3 – MEGOLDÁS: INSPIRÁCIÓ MEGSZÁLLOTTSÁGGAL
És innen kezdve rájöttem a megoldásra, amely sikerre fog ismét vinni! Mert csakis a megszállottakat kell keresnem / keresnünk, ha inkubálunk! A startup tehetségekkel dolgozhatunk csak! Azokat az örülten tehetséges innovátorokat kell kiszimatolni, akik képesek „quantum ugrást” (hahaha… ITT) végrehajtani az üzletben! Akik képesek forradalmian újragondolni egy anyaghasználatot, egy technológiát! Akik számára egy startup több mint egy „prózai” kihívás, inkább amolyan alkotói felelősség, hogy megvalósítsák a víziójukat. Eljutottam a gondolatig, hogy a vízió innen átlép majd valahová. Egy másik üzleti dimenzióba. És ha ezt valakiben megérzem, akkor ő az én / a mi emberünk!
4 – INSPIRÁCIÓS TALÁLKOZÓK
És nem hisztitek el, de lassan utamba kerültek ilyen alkotók és fiatal tehetségek. Egyikőjüket a holland társszervezetünk küldte hozzám, hogy „Csaba nézzétek már meg…”. Egy csendes és introvertált ipari formatervező srác, aki a maga szerénységében képes újragondolni alapvető dolgokat. Kedvenc művem tőle az a tojástartó, amely a madárfészkek mintájára oldja meg a tojások tárolását… Egyszerű és organikus megoldás.
De persze megkérdezhetitek: „Ez ugyan inspiráló, de mi köze ennek egy startuphoz?”
Nos maga az egyszerűség (vagy ahogy a startup világban hívjuk: „bootstrapping”)! Maga a tökéletesség, ahogy megold egy inspiratív feladatot.
Vagy van itt egy másik fiatal alkotó, akivel éppen a napokban találkoztam. Őt korábban (éppen a cikk elején említett) londoni inkubáción ismertem meg. Robotikai fiatal tehetség, aki ösztöndíjjal tanul Londonban. Fiatal szakember, aki a jövő mechatronikáján dolgozik az Imperial College-en. Vele is csak ilyen jövőbeli víziókról, megoldandó kihívásokról lehet beszélgetni. És ez inspirál, ez fogja az üzleti utat megmutatni!
5 – FOLYTATÁS
És ő mellettük hamarosan ilyen új tehetségeket akarok keresni a Get in the Ring! hamarosan (szeptembertől!) induló, új versenyén. Mert tavaly is belőlük volt a verseny krémje. Ők voltak, akik a versenyt (a bunyót) átvészelték és sikeres startupot csináltak.
Szóval izgalmas ősz elé nézünk! És megfogadtam, hogy visszatérek az íráshoz. Írni fogok a startupokról, írok a tehetségekről. De csak olyan témákban, amelyekben inspirációs erőt érzek! Olyanokról fogok csak írni, akik utat mutatnak nekünk, akik „korokon át” visznek minket a jövőbe! A technológia jövőjébe, hogy a vízió valósságá váljon.
Mert szerintem ez a kor jön! Ezért dolgozom:
vision = reality