Ha a Szilícium-völgy, akkor high-tech, ha pedi a kaliforniai Központi-völgy, akkor viszont a „fapados” mandula a nyerő termék – de miért tarol a kaliforniai mandula a világpiacon?Ezderülki az Oeconomus gazdaságkutató firss elemzéséből.
Kevés olyan alacsonyabb hozzáadott értékű mezőgazdasági termék van a világkereskedelemben, melynek termesztése erőteljes földrajzi koncentrációt mutat. Kalifornia elsősorban a Szilícium-völgyről és a high-tech iparáról ismert, ennek ellenére van egy másik völgy, a Központi-völgy, amely legalább annyira ismert a világon és Kaliforniát a világgazdaság legfontosabb mandulaexportőrévé teszi. Jelen rövid elemzés azt járja körül, hogy milyen tendenciák láthatóak a mandula piacán, melyek a legfontosabb szereplők, és miért lehet az, hogy egy olyan magasan fejlett, tőkeintenzív termelési struktúrájú ország, mint az USA továbbra is potenciált lát a mandula termesztésében. Végezetül a mandula fogyasztási szokások is terítékre kerülnek nemzetközi és hazai kontextusban is, melynek tükrében a jövőbeli tendenciák is jobban megérthetőek.
Ne csak nyersenyagban gondolkodjunk
Az ún. Prebish-Singer hipotézis szerint hosszú távon a nyersanyagok (többek között a mezőgazdasági termékek és az ásványkincsek) feldolgozott termékekhez (műszaki cikkek és berendezések, járművek, számítástechnikai eszközök) viszonyított ára csökken, melyből az következik, hogy a leginkább nyersanyagokat exportáló országok cserearány mutatói hosszú távon elkerülhetetlenül romlanak. A kedvezőtlen tendenciákat megtapasztalva minden ország előbb-utóbb igyekezett „megszabadulni” azon termékek előállításától, ahol alacsony volt a hozzáadott érték, és megpróbált olyan termékeket a világpiacra vinni, amelyek védettebek voltak világpiaci árak ingadozásaitól.
Ennek a folyamatnak volt érdekes példája azon ázsiai országok köre, ahol a fejlesztő állam hathatós beavatkozásának eredményeként az országok egymás után léptek magasabb és magasabb hozzáadott értékű exporttermékek gyártására. Ezt a folyamatot jól szemlélteti az ún. lúdraj modell (flying geese paradigm), melynél a fő üzenet az volt, hogy a folyamatos iparosodás az abban részt vevő országoknak magasabb hozzáadott értéket és nagyobb világpiaci mozgásteret biztosít.
Ebben a kontextusban azt várnánk, hogy az iparosodott és magas jövedelmű országok legkevésbé sem exportálnak alacsony hozzáadott értékű termékeket, ráadásul mezőgazdasági termékeket, mert tőkeigényes és komoly műszaki tartalommal előállott termékek gyártására rendezkedtek be. Ennek ellenére az USA bizonyos mezőgazdasági termékek esetében még mindig hatalmas exportpotenciállal rendelkezik és legkevésbé sem igyekszik lemondani az adott termék termesztéséről. Az egyik ilyen termék a mandula, egészen pontosan a kaliforniai mandula.
Tudtad, hogy az őszibarack rokona a mandula is?
A mandula alapvetően egy csonthéjas termés, és legközelebbi rokona az őszibarack, távolabbi rokonai a szilva és a kajszibarack. A mandulafa termése a világ összes olajos magvai közül az egyik legrégebbi és legismertebb. Őshazája Nyugat-, Közép- és Kelet-Ázsia. Olyannyira ismert és közkedvelt, hogy számos ország nyelve használ olyan közmondásokat, amelyekben megjelenik a mandula, ilyenek például Olaszország (különösen a Szicíliában), Spanyolország, Kína, vagy éppen Portugália és Franciaország. Az egyik olasz közmondás szerint az éhség még a babot is mandulává változtatja, míg a spanyolok és a kínaiak is úgy tartják, hogy mandulát azok kapnak, akiknek nincs foguk. Spanyolországban még azt is hozzáteszik, hogyha választani kell akkor már inkább az eperfa gyümölcse, mint a mandulafáé. A franciák viszont úgy vélik, hogy a legjobb dolgokért meg kell küzdenünk, vagyis ahhoz, hogy mandulát kapjunk először fel kell törni a héját. Olaszországban pedig úgy tartják, hogy a legjobb manduláért bizony Aragonába kell menni, a legszebb lányok viszont Favarában „teremnek”. Az olasz gyerekeknek való legjobb dolgok között pedig bizony az almát, a mandulát és a mogyorót találjuk. (A közmondások magyarra fordított nyers változatait a szerző készítette.) A magyar nyelv ritkán használ mandulával kapcsolatos szófordulatokat, Janus Pannonius Egy dunántúli mandulafáról szóló verséről azonban szinte mindenki hallott már.
A mandula története
Ma már a mandula világszerte népszerű, és annak ellenére próbálkoznak nagy volumenű termesztésével, hogy igazából mégsem virágzik bárhol. Meghatározott éghajlatot, leginkább sok napsütést, meleg klímát és talajtípust kedvel, kimondottan érzékeny a hideg időjárásra, és rendkívül vízigényes, ezért a mandulát kereskedelmi forgalomba illő volumenben leginkább csak három földrajzi egységben, Kaliforniában, Ausztráliában és Spanyolországban termesztik. A termesztésére Kalifornia a legideálisabb, így nem véletlenül adja a világ mandulatermésének közel 80%-át, de érdemes rámutatni, hogy az USA-ba a spanyol felfedezők vitték az 1700-as években. Kalifornia kiváló termesztési feltételeket kínál, az éghajlatváltozás és a szárazság azonban egészen látványos pusztítást végzett az elmúlt években.
Miért is probléma mindez? Egy 2017-ben a Science Directben közzétett tanulmány szerint egy szem kaliforniai mandula átlagos „vízlábnyoma” 12 liter, ami jóval több, mint gondolnánk, tekintve, hogy milyen apró egy mandula. Mások azonban mérsékeltebbre becsülik a mandulaszemek vízfelvételét, és amellett érvelnek, hogy egyetlen szem termesztéséhez 1-3 gallon vízre van szükség, de átlagosan egy szem egy gallon (kb. 3,8 liter) vizet vesz fel.
Nyitókép: Pixabay.com; belső kép: Unsplash.com
További részletek és egy sokkal bővebb elemzés az Oeconomus honlapján olvasható: