„Ha érteni akarod a világot, megbékélsz azzal, amit a fejlődés terhe rád mér” – olvastam anno vhol. – Ma ellátogattam egy selyemkészítő manufaktúrába (új startup-ba?), akik az útjukat keresik. És komoly fejtörést okozott a céljuk megtalálása.
Nehezen találtuk meg új kolléganőmmel, Óbudán a kis manufaktúrát, aki selyem-bizniszre összeállt lányokból áll. Aztán nem értettük, hogy miért is kerestek meg minket. A múlt héten befutott levél, amolyan útkeresés volt. Legalábbis annak tűnt.
Az alapító lány (aki két másik társával gründolta) a manufaktúrát, két fiatal lánnyal a háttérben fogadott minket a kis üzletben. A beszélgetés elején egy nagy méteres selyemre rajzolt arany festékkel mintákat és közben beszélgettünk. Elmondta, hogy fejlődni szeretnének és külföldre szeretnének betörni és olvasott a SUU-ról és arra gondolt, hogy érdekes ez a startup világ. De nem szeretnének befektetőt. Nem, ettől elzárkóznak.
Először magyaráztam, hogy ez az egész nem a befektetőról szól. Mondtam, hogy szól a tanulásról. Szól a közösségről. Szól az entrepreneurshipről. Szól a nemzetközi kihívásokról. – És még mindig nem értette meg. Nem, nekik ez továbbra sem jó.
Kezdtem érezni, hogy lassan mennünk kéne. Mi itt „startup hívőként” már nem tudunk mit mondani. Aztán eszembe jutott, hogy ő mit keres. Igen, arra kell gondolni, hogy mi akarsz lenni 3 év múlva, hogy miként képzeled el a világsikeredet?
Lesz egy céged, ami a párizsi divatházak márkája alatt és a Ti aláírásotokkal ad el selymeket? Lesz egy barátságos „open space” teretek, ahol hasonló nők /anyukák egy gyerekbarát helyen dolgozhatnak? Lesz pénzetek arra, hogy egy szimpatikus fiatal menedzsert felvegyetek, és ő intézze az üzleteteket? Örömmel, és könnyedén jártok be dolgozni, mert szép és drága kelméket alkottok?
Igen, ez a vízió. Értem. Ezt akarjuk. – mondta a selyemfestő lány. Megértette.
És én is rájöttem egy fontos startup építési alapra: „vízió”
(Illusztrációk a vintage gyűjteményemből, forrás: Tumblr)