Jó ilyet látni, amikor egykori multiarcok, befektetők átugranak a másik oldalra és rákattannak a saját start-up-juk gründolására. Ez olyan, mint amikor a járványt gyógyító nem tudja, hogy áldozat vagy túlélő lesz?
És a start-up több mint járvány, inkább amolyan „csendes” és atraktív őrület, amely képes évtizedekre elvarázsolni. (UPDATE 09.04.)
Épp a napokban azon gondolkodtam, hogy magunkfajtákat mi motivál arra, hogy hosszú évekig, nap-mint-nap furcsa ötleteket valósítsunk meg? Bankár befektetőkkel izmozzunk? Mert a pénz biztosan nem… Mert pénzt csinálni / keresni tök egyszerű lenne egy jó uncsi ipari cégben, a multi közép szintjén gályázva, vagy beosztottként keseregve, hogy a főnökünk már megint milyen hülye.
Nem, ez biztosan nem a legegyszerűbb út! És erre hiper példa, ami Simó Gyurival, Mányai Rolanddal és Honti Palival történik egy 3D-s start-up-ban. Amit maguknak gründoltak, saját lóvéból és lelkesedésből. És ami biztosan hiper sikeres lesz.
Nézzétek csak meg ezt a friss fotót, és kövessétek le az arcok mit sugallnak (a fotók forrása Face):
UPDATE 09.04. A kép kapcsán pontosítást írt Simó Gyuri a Face-n, plusz a kommentbe is. Köszönjük, íme:
Hát nekem ezt a”life circle” sztorit mutatják:
- Simó Gyuri pár éve még egy nagy multi első embere volt, és részben üzleti partnerként ismertem meg. Talán 2006-ban bementem a sarokirodájába a nagy multinál, hogy íme itt a legújabb blogszolgáltató (Doranskyval csináltuk). Erre beindult, hogy okés ezt megveszik és kell nekik, ez király. És igaza is lett, bár nem úgy és nem akkor. Mert hiába lettünk az általa vezetett multicégnek stratégiai partnere, onnan kezdve cseszett a fejünkre és igazából semmi nem történt velünk. A nagy cég útvesztőiben hagyott minket (és másokat) is elveszni. Nem kűzdött, nem hajtott azért, amire igazán felfigyelt. Na mondtam: egy ember, akit bedarált a multi… Aztán kilépett valahogy és elment befektetőnek. Ekkor már lehetett érezni valahogy, hogy az útját keresi. Mert a valódi egyéniséget nem lehet elnyomni. És aztán már befektetőként mesélt nekem az új start-upjáról. Amit azóta is nyom. És kezdtem felismerni azt a kreatív arcot, aki nemcsak vállalati multi-konfokon próbál „hustlerkedni” a sok marketing aszisztens érdeklődésére appelálva… (tényleg láttam olyan konfot, ahol amikor meghallották a folyosón a marketinges + accountos csajok, hogy ő jön, akkor berohantak az előadására, szinte lecsúszott szoknyával… sic!)
- Aztán itt van Mányai Roland, aki nagy TED aktivista és hívő. És a másik elsőre érthetetlen start-up arc, Honti Pali, akivel 3-4 éve még egy sok igéretet ajánlgatós, de azokat nem beváltó, majd furcsa befektetéseket gründoló tőkealap munkatársaként ismertem meg. Ezek a tőkealapok lényegében „kockák” és ugyan úgy tesznek, mintha tuttira vennék a nagy ötleteket, de alapjában véve lehet, hogy csak az ingatlanos biznisznek ágyaznak meg némi „start-up tupírral” színezve. És hát Pál valószínűleg ezt felismerte, és amikor összefutottam nem is értettem, hogy mit keres egy ilyen kicsiny, kreatív cégnél. Pontosabban start-up-nál. És teljesen bekattan ember jött elő belőle, mert ugyan az egyik 3D-s filament start-upomat (azóta sajnos lelépett) vittem nekik partnerkodni, mégis elkezdett a TED impulzivitásáról és vízióiról áradozni. Mi van?
Amit tehát nem értettem bennük, azt a fenti fotók megmagyarázzák. És örülök, hogy ezt az örömöt és sikert látni az arcukon. Mert ez más életminőségre és igazi hivatásra, hajtásra, hitre utal. A befutottságra. És arra, hogy mindezt a saját ötletükből, saját cégünkben értéke el. És ez nagy szó!
Egy beszürkült multicéges „hustler”-ből, egy kockázott befektetési managerből így lett álmodozó start-up. És ez így nagy példa mindenkinek.
Ezután csak megbecsülni tudjuk a napi verejtéket, kűzdelmet, amit az érvényesítésért és sikerért folytatunk start-upperkémt. Jó látni ilyen hazai példaképeket!
Hja és várjuk a folytatást a fiúktól! (De nehogy visszamenjenek bármi multihoz!)