Azon gondolkodtam, hogy minek idegesítjük magunkat ezekkel nap-mint-nap: „a kockázati befektető ‘durva’ többséget akar”, meg „a magyar befektető nem olyan, mint ami kéne”…. stb.
Aztán Svájcban barátoknál nyaraltunk és valahogy a sok zenehallgatásban megértettem dolgokat. Egyrészt jöttek barátok a bulikra (svájciak persze), akik amikor meghallották, hogy magyar vagyok másképpen néztek rám. Egyszerre haverrá váltam, mert René anno párszor volt itt és barátkozott már magyarokkal. Mert Uhr, amikor meghallotta, hogy magyar vagyok, akkor haza rohant (!) az Omega lemezéért, hogy meghallgassuk, mert anno szerette a magyarokat… a barátom (Alois) pedig magyar feleséget vett el, és a magyar borok rajongója. Pedig a svájciak ám nem azok, akiknek nagyon nyalizni kellene. Őket a sors nagyon megtisztelte. Jól elvannak. És mégis valamiért szeretnek minket.
És akkor elgondolkoztam, hogy valahogy „átutazunk” ezen az egész korszakon, stratup-okat és világ megváltó dolgokat akarunk kitalálni. De igazából nem merünk hinni, amiben itt élünk. „Átutazunk” és csodálkozunk, hogy vannak nálunk erősebb politikusok, akik másképpen alakítják (mindig) az életünket. Vagy félünk a befektetőktől, akik mást akarnak tőlünk. Szóval tele vagyunk ellenségképekkel. Belülről nem vagyunk szimpatikusak magunknak.
De ez szerintem kívülről senkit sem érdekel. Csak az, hogy egyszer volt egy „Omega”, volt egy mountain bike (ami magyar volt és jó volt), volt egy Rubik kocka és stb. És ez magyar volt. Vagy lesz egyszer egy magyar startup (egy Prezi vagy más?), amire emlékezni fognak. Valami olyan startup, amelyiket nem fogottt meg az, ami a korszakban gáz. Az ami a korszakban felejtendő. Mindez egyáltalán nem érintette meg. Mert, csak.
Ilyen egyszerű. Erre az érzésre kell fókuszálnunk. Arra, hogy itt „átutazunk” csak és a siker valahol globális lesz majd. Ezért és csak ezért kell startup-ot csinálni. Mert létezik egy közös nyelv, ami mindenhol azonos és a startup-ok nyelvén szól. És ez fogja a magyarok tudását továbbítani, mi ettől leszünk nagyok. Ez valami olyasmi, mint ami anno a művészet, a magyar komoly zene vagy a 70-es években a mozi volt. Itt várhatunk most eredményeket.
(Video = Svájc aug. 1-i nemzeti ünnepén családi tüzi játékok vannak mindenhol. Amolyan „startup élmény”. Ez a mi helyi, családi parádénk volt.)
Ebben hiszünk és a korosztályunk ezt tudja most! Ez lesz a jövő korosztály követendő mintája és a nemzedékek emlékezete erről a korról.
Szóval ezen gondolkoztam Svájcban.
(Illusztrációk svájci fotójaim a Pilátus hegy aljából, Luzernből)
Mert a nyár pihentető és tanulságos.