Az emlőrák gyógyítását teheti hatékonyabbá egy bioinformatikai rendszer, ami fiatal hazai kutatók fejlesztenek. A gyakorlatban már bizonyított az eljárás, de még a hatósági jóváhagyások hátra vannak.A fejlett világban a legtöbb halálesetért a rákos megbetegedések okolhatók, Magyarországon pedig kimagaslóan sok a rákos megbetegedés, és több fajtának is nálunk a legmagasabb az előfordulása. A kezelőorvosok egyre több gyógyszeres, azaz kemoterápiás, sugárterápiás és műtéti eljárás közül, vagy ezek kombinációjából választhatnak. Nehéz viszont a rengeteg kutatási eredmény nyomon követése, és ezek alapján a megfelelő eljárás kiválasztása. Ebben segít az onkológusok St. Gallenben rendezett éves konferenciája, mely minden évben ajánlásokat készít el, amiben bizonyos kritériumok alapján, például a szervezetben fellelhető egyes fehérjék vagy a betegségre jellemző tünetek alapján ajánlásokat tesznek a várhatóan legjobb kezelésre. Hasonló ajánlásokat a legtöbb országban a helyi szakmai szervezetek is kiadnak. A nehézséget leginkább az adja, hogy például az emlőrák esetében a betegek kétharmadánál nem tudják megmondani ilyen ajánlások segítségével, mi a tennivaló. Ilyenkor a kezelő onkológusnak kell dönteni, hogy például egy tumor eltávolítása után szükség van-e további kemoterápiás kezelésre.
A gyógyszeres kezelések igen költségesek, millió forintos nagyságrendűek, ezért az egészségbiztosítók számára minden országban fontos, hogy csak az a beteg kapjon ilyen kezelést, akinek arra valóban szüksége van, és az segíteni is fog neki. Ezért is egyre gyakrabban kérnek a kezeléshez hatékonysági és gazdasági vizsgálatokat. Ez érthető, hiszen óriási összegekről van szó. Magyarországon a teljes gyógyszerpiac 600 milliárd forintba becsülhető, ebből a rákos ellenei gyógyszerek 150 milliárd forintnál is többet fordít az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Egy olcsó és egyszerű teszteljárással sok tízmilliárdos megtakarítást lehetne a magyar rákgyógyításban elérni. Győrffy Balázs, a Semmelweis Egyetem kutatjójának vezetésével hozták létre a Recurrence Online nevű rendszert, ahova a betegektől származó teszteket feltöltve néhány perc után választ kapnak a kezelőorvosok, hogy érdemes-e gyógyszeres kezelés alkalmazni. Ehhez a műtéti úton eltávolított tumort úgynevezett microarray vizsgálatnak kell alávetni. Ez egy olyan biochip, amivel a DNS-ben kódolt gének kifejeződését lehet mérni. Ez alapján lehet következtetni arra, hogy mennyi kulcsfontosságú fehérje termelődik az adott szervezetben. A gyógyszerek hatásmechanizmusához ugyanis elengedhetetlen bizonyos fehérjék jelenléte, ha ennek előállítása nem szerepel a genetikai kódrendszerben, akkor az nem tud működni. Ezeknek a biochipeknek a kiértékelése komoly bioinfomatikai szaktudást igényel, mellyel csak kevés kórház rendelkezik, ezért merült fel az online rendszer kialakítása. 
Győrffy Balázs tudományos doktori tanulmányainak befejezése után Németországban és az Egyesült Államokban is folytatta kutatásait az Európai Unió Marie Curie ösztöndíjának segítségével, és az ott merült fel benne a biochipek diagnosztikai hasznosításának ötlete. Ezt egyébként nehezítette, hogy a microarray 1995-ös kifejlesztése óta másfél évtizednek kellett eltelnie, hogy az amerikai gyógyszerfelügyelet (FDA) tavaly hivatalosan is elismerje az eljárást, és ne csak kutatásokhoz, hanem gyógyszerfejlesztéshez és döntéshozatalhoz is használható legyen. Ez lehetővé tenné a Recurrance Online amerikai üzleti hasznosítását is, de ehhez ugyanúgy, mint a gyógyszerek esetében klinikai tesztekkel kellene bizonyítani a rendszer hatékonyságát. Az ilyen dupla vak tesztek, amikor sem a beteg, sem a kezelőorvosa nem tudja, hogy ki kapta a tesztelt és ki a másik, lehető legjobb elérhető kezelést egyrészt igen drágák: a statisztikailag elfogadható eredményhez több száz beteget kell bevonni. Másrészt mivel az emlőrák akár évek miatt is visszatérhet, legalább öt évig kellene megfigyelni a betegek életútját a rendszer használata után. Ez az időszak a kockázati befektetőknek is hosszú, a hivatalos jóváhagyás nélkül viszont üzletileg nem életképes a rendszer fejlesztése. Egyelőre ingyenesen érhető el a Recurrance Online, amit vezető intézetek, mint például a berlini Charité egyetemi kórház és a Harvard egyetem kutatói is használnak (erről tudományos folyóiíratok is beszámoltak). Az adatmennyiség növekedésével a rendszer is fejlődik. Az eddigi eredmények alapján nagyon is érdemes lenne a rendszer használata: csupán minden negyedik páciensnek van szüksége a gyógyszeres kezelésre. A többség vagy anélkül is meggyógyul, vagy ez a kezelés nem tud rajtuk segíteni. A gyógyszerek árának töredékéért elvégezhető vizsgálatokkal az emlőrák kezelésére fordított gyógyszerkiadások majd 75 százaléka megspórolható ezzel a rendszerrel.
Győrffy Balázs kutatói munkája mellett a Pázmány Egyetem informatikusait is oktatja, akik közül többen mesterképzésük diplomamunkáját is nála készítették. Ezek olyan bioinformaitkai fejlesztések, amit kutatók és orvosok világszerte használnak. A kmplot.com például egy éve működik, és szintén biochipek segítségével a genetikai információból következtet a petefészek- és a mellrákban szenvedők túlélési esélyeire, míg a celmetrix.com microarray rendszerek minőségbiztosítási rendszerét fejleszti.