Partneroldalunk, a Kockázatitőke.blog.hu friss posztja igen kedvesre sikeredett. Alább közöljük ezt a remek szubjektív tudósítást a Portfolio.hu-HVCA konferenciáról.
***
Szobonya Péter írása:
Tegnap volt a kimondhatatlan és megjegyezhetetlen nevű Portfolio.hu – HVCA CEE Private Equity and Corporate Finance Conference 2012.
A konferencia a borzasztó névválasztás ellenére rendkívül színvonalas rendezvény volt, ismét felvonult mindenki, aki az iparágban számít, sok feketeöltönyös úr és kiskosztümös hölgy, nagyszerű szervezés, fantasztikus helyszín (a várnegyedben lévő Hilton Hotel), színvonalas programok, igazi nagy banzáj.
Én itt most a programok közül a legnagyobb megdöbbenést kiváltó, és a legnagyobb tapsot kapott előadásról szeretnék beszámolni. Az előadást az egyik legnagyobb mai magyar matematikus, a 2012-ben Abel-díjjal jutalmazott Szemerédi Endre (képünkön) tartotta.
Az előadás borzalmas, az előadó zseniális volt. Világhírű tudósként a megjelent üzletembereknek kézzel firkált fóliákat vetített ki, a mondanivalóját illusztrálandó, amik a legtöbbször teljesen olvashatatlanok voltak. Én a magam részéről egy árva kukkot nem értettem abból, amiről beszélt: számelméleti problémák, gráfelmélet, szögponthalmaz, páros és véletlen gráfok, komplex függvénytan, Fermat-sejtés stb.; pedig biztos vagyok benne, hogy igyekezett borzasztóan, szájbarágósan lecsupaszítani a mondanivalóját. Csak az vigasztalt, hogy láthatóan neki sem volt halvány fogalma, hogy mi az a kockázati és magántőke, aminek az éves nagykonferenciáján a nyitóelőadást tartotta éppen, volt ugyanis egy-két árulkodó megjegyzése, pl. „… azt hiszem a pénzről is szól részben az Önök munkája …” hát igen, így is lehet fogalmazni.
És mégis, a sok későbbi szakszerű, szépen megcsinált, szakmailag releváns előadás közül nekem ez tetszett a legjobban. A szórakozott botladozásból ugyanis egy rendkívül okos, tekintélyes, tiszteletreméltó tudós képe rajzolódott ki, akinek az előadását ugyan nem értettem, de olyan jópofa beszólogatásokkal, viccekkel, anekdotákkal fűszerezte, hogy sokszor megnevettette az üzleti szféra megjelent elitjét. Ezekből gyűjtöttem össze egy csokorra valót:
Kísérletet tett az elméleti matematika megvédésére: „Sokszor éri az a vád az elméleti matematikusokat, hogy csak ülnek a székükben, vagy éppen elmennek valahová, kirándulni, lehetőleg valami elegáns helyre … ez persze Önökre is igaz … és nem csinálnak semmit …”
„Ki az az apa és fia, aki a legtöbbet adott a matematikának? Az egyetlen helyes válasz hogy Gauss; pedig nem tudom a fia mit csinált, lehet hogy nem is foglalkozott a matematikával.”
„Bárki be fogja látni, hogy komplex függvénytan nélkül nem létezik semmilyen komoly dolog”.
„Azt hiszem hogy az időm lejárt …. most nem tudom, hogy mit kell ilyenkor csinálni …. abba kell hagyni az előadást? ….” (és folytatja)
„Ha bárki Önök közül feltalálna egy módszert arra, hogy hogyan lehet gyorsan faktorizálni, akkor az első időkben borzasztóan meggazdagodna, de utána nem világos, hogy nem ölnék-e meg …. ”
Köszönjük, professzor úr, én nagyon örülök, hogy hallottam az előadását!