Csodavárásként tekintenek sokan a közösségi finanszírozásra, ám a megjelenés számos veszélyt is rejt.
Ma már szinte mindenki hallott a közösségi finanszírozásról, és messiásként várják, hogy ismeretlenek zsákkal öntsék a feltalálók/fejlesztők/vállalkozók számára a pénzt. Ha egy termékhez nem sikerült befektetőt találni, nincs piaci érdeklődés, akkor inkább azon kellene elgondolkodni, hogy érdemes-e folytatni, vagy lehet-e még változtatni. Nem érdemes a közösségi pénzekért sorba állni, ha nincs pontosan kialakítva a célcsoport, és nem tud a csapat valami igazán újat mutatni.
Az ilyen kellemetlen szituációk elkerüléséhez alaposan fel kell mérni a piacot. Nem elég az évekkel ezelőtt kitalált terméket egy közösségi finanszírozó oldalra feltenni, alaposan megfontolva kell a támogatási csomagokat kialakítani. Érdemes egy további fejlesztésre gyűjteni, és ha arra még nem is jön össze a forrás, nem kell úgy érezni, hogy magára a termékre nincs megfelelő kereslet. Végül pedig egy siekrtelen kampány után el kell gondolkodni, hogy valóban megfelelő-e a termék, szükség van-e rá a piacon. Ha elektromos robogót 2400 euróért tervez egy cég eladni, akkor azért a konkurensek árát is érdemes megnézni. Különösen, ha már 500 dollárét is lehet rendelni, igaz nem összehajtható terméket. A drágábban pozicionál termék tulajdonságait sokkal pontosabban kell megmutatni, és elmagyarázni, hogy miért is kerül sokszorosába, mint mások.
