A magyar gazdaság nem áll a szakadék szélén, de az európai felzárkózási lendület megtört, a növekedési motorok pedig lefulladtak. Szövetségünk Economy Brunch üzleti reggelijén, a K&H Bank székházában megrendezett szakmai eseményen – amely a választási eredmények tükrében kereste a választ a „Hogyan tovább, gazdaság?” kérdésre – Surányi György egyetemi tanár, korábbi jegybankelnök tartott kendőzetlen őszinteségű iránymutatást. A magyar gazdaság növekedési dilemmái címmel megtartott előadásában rávilágított: noha a makrogazdaság szintjén nincs válság, a felszín mögött az államháztartás alrendszereinek nagy többsége kivérzett, válságközeli állapotban van. Alapjaiban elhibázott gazdaságpolitika és ezer milliárdos alul és túl finanszírozottság látható.
Választások utáni dilemmák és megtört felzárkózás
A gazdasági és elemzői szféra fókuszában jelenleg a választások utáni mozgástér és a jövőbeli kilátások állnak. Bár a rendszerváltás óta eltelt évtizedeket gyakran éri kritika, a magyar gazdasági teljesítménye történeti távlatban nem jellemezhető kudarcként. 1989-től 2004-ig az EU GDP 43 százalékáról 63 százalékára, 2025-re annak 75%-ra zárkóztunk fel. A probléma az, hogy ez a lendület a közelmúltban teljesen megakadt: az elmúlt három évben a felzárkózás teljesen leállt, nulla százalék volt. Régiós versenytársaink sokkal gyorsabban növekedtek – a szlovénok és a csehek kivételével – sorra lehagynak minket, az egy főre jutó fogyasztást tekintve pedig a 2004-es harmadik helyről mára a régió és az EU utolsó helyére csúsztunk.
A felszín: nincs klasszikus válság
Az elemzői várakozásokat is árnyalva Surányi határozottan cáfolta mind a kormányzat „repülőrajt”, mind az ellenzék „mély válság” narratíváját. A hivatalos 4,6 százalékos munkanélküliség – a szükséges korrekciókkal is- átlagosnak számít az EU-ban, a külső számlák többletet mutatnak, az államadósság és a folyó hiány régiós mércével magas de az unióban nem kiugró. Bár az Európa rekorder inflációt sikerült letörni (a közeljövőben 3,5–4 százalék várható), a volt jegybankelnök arra figyelmeztetett, hogy az elfojtások, a piactorzító ársapkák, a védett ár és a rezsicsökkentés miatt ez a mutató legalább 2-3-% százalékkal valójában magasabb lenne.
A mélyben: kivérzett alrendszerek
A valódi válság nem a makroszámokban, hanem az államháztartás alrendszereiben keresendő. Magyarországon húsz éve nem történt érdemi strukturális reform. Ennek következtében az államháztartás jelentős számú alrendszere – a magas folyó deficit ellenére – súlyosan alulfinanszírozott: az egészségügy, az oktatás,a szociálpolitika, a K+F, az innováció és a digitalizáció, az önkormányzatok, a vasút, a víz- csatorna hálózat finanszírozása mára válságközeli állapotokat eredményezett. Ez a helyzet viszont a jövőbeli növekedés fontos gátját képezi.
Hová tűnt a növekedés?
A távozó kormányzat három éven át előre jelzett évi 4 százalékos növekedési elvárása teljesen megalapozatlan, irreális volt. Az elmúlt három évben összesen kevesebb mint 1%-kal nőtt a magyar gazdaság, azaz közel stagnált. Míg korábban a munkaerő-kínálat bővülése fűtötte az extenzív jellegű gazdasági növekedést, a munkaerő tartalék kimerülése és a termelékenység növekedési ütemének folyamatos, évtizedeken át tartó, mára drasztikus növekedési ütem csökkenése ( évi 1% alá) súlyos korlátot állít a gazdaság növekedése elé. A kedvezőtlen demográfiai helyzet párosulva a külföldi munkaerő bevonásának erőteljes korlátozásával és a gyenge termelékenység növekedéssel roppant alacsonyra szorítja a magyar gazdaság potencális növekedés ütemét.
Zombivállalatok és intézményesített pazarlás
A növekedési potenciál leépüléséért a nem kedvező külső környezet mellett elsősorban a gazdaságpolitika a felelős. Miközben az oktatás és az egészségügy forráshiányos, a költségvetési alrendszerek jelentős többsége durván alulfinanszírozott. A magyar állam az OECD átlagának dupláját költi élsportra és ún. gazdaságfejlesztési támogatásokra, a közigazgatás költségei pedig reálértéken 16 év alatt megháromszorozódtak. A gazdaságba pumpált „puha és vissza nem térítendő ingyen források/pénzek” zombivállalatok tömegeit tartják életben. Hiába magas a hazai beruházási ráta, a korrupciós túlárazások miatt ebből 2-3 százalékpont egyszerűen elvész – gondoljunk csak a 200 év alatt megtérülő Budapest–Belgrád vasútvonalra, vagy a napi 200 jármű áteresztésével számoló tervezett, 350 milliárdos mohácsi Duna-hídra.
Súlyos jegybanki hibák
Az MNB sokáig fenntartott, téves álláspontja – miszerint az árfolyamnak nincs szerepe az inflációban – a forint 430-as mélyrepüléséhez és egy pánikszerű, 18 százalékos kamatemeléshez vezetett. Súlyos szakmai hiba eredményezte a jegybank mérlegében keletkezett 3200 milliárd forintos veszteséget is, amely a Növekedési Hitelprogram (NHP), a Növekedési Kötvény és a mennyiségi lazítás (QE) során keletkező fedezetlen kamatpozícióból ered. A jegybank ezt a veszteséget lényegében „bankópréssel” finanszírozta, maga is jelentékenyen hozzájárulva a kiugró inflációhoz. Az MNB veszteségével szemben ugyanakkor hatalmas extraprofit, talált profit (windfall) keletkezett gyakran éppen a NER-közeli cégeknél, amely többlet jövedelem, többlet kereslet maga is az inflációt táplálta.
Fenyegető költségvetési hiány
A volt MNB-elnök óva intett a közelgő időszak túlköltekezésétől. Ha az új kormány kitart az ígéretek, az adókedvezmények és a jelenlegi fenntarthatatlan, irracionális és antiszociális támogatási rendszer mellett, a költségvetés hiánya a már most is magas 6,5 százalék helyett 7-9 százalékig is elszállhat. Ez nemcsak vergődést hozna a következő évekre, de jelentősen keresztezné egy esetleges eurócsatlakozás esélyét.
A kiút: reformok és uniós források
A magyar gazdaság 2-4 év alatt bátor reformok mentén új lendületet vehetne. Az elemzői kerekasztalok és a szakértői várakozások is megerősítik, hogy ehhez az alábbiakhoz hasonló lépésekre lenne szükség: kiszámíthatóság, jog és tulajdon biztonság, stabilitás, fenntartható makrogazdasági egyensúly. Piacbarát környezet, a korrupció radikális visszaszorítása, a piaci verseny feltételek törésmentes visszaállítása. Lényegesen csökken a piacidegen ún. gazdaságfejlesztési támogastás, ami a hatékonyság, a termelékenység növekedés, a technikai haladás, a piaci verseny súlyos korlátja.
Adó- és nyugdíjreform: A társasági adó (TAO) 15 százalékra emelése, az adókedvezmények szűkítése, és a 13-14. havi nyugdíj szociális alapú, rászorultsági újraelosztása. Az SZJA kedvezmények radikális ujragondolása, a szektor adók többségének fokozatos kivezetése. Az adó és támogatási rendszer olyan átrendezése melynek hatására határozottan mérséklődik az esélyegyenlőtlenség.
A rezsicsökkentés átalakítása: a jelenlegi, fenntarthatatlan, antiszociális, és az energia pazarlást ösztönző formájának átalakítása.
Forrásbevonás és átcsoportosítás: Az EU-források azonnali hazahozatala, valamint masszív tőkebefecskendezés az oktatásba, az egészségügybe, a szociálpolitikába vagyis a humánerőforrásba, a digitalizációba, a mesterséges intelligenciába.
A szakmai délelőtt második felében szakértői panelbeszélgetés keretében 4 gazdasági elemző beszélgetett a változásokról.
Árokszállási Zoltán – MBH Bank, Elemzési Centrum igazgatója
Németh Dávid – K&H Bank, vezető elemzője
Tardos Gergely – OTP Bank, Elemzési Központ igazgatója
Török Zoltán – Raiffeisen Bank, vezető elemzője osztották meg várakozásaikat a magyar gazdaság kilátásairól.
A beszélgetést Dr. Csorbai Hajnalka az OPTEN, stratégiai igazgatója moderálta.
A panelbeszélgetésben résztvevő elemzők szerint a magyar gazdaság növekedési kilátásai 2–3% körüli sávban mozognak, de ez nem tekinthető automatikus pályának: erősen feltételekhez kötött folyamat.
A legfontosabb tényezők között az EU-s források lehívása és azok hatékony gazdasági felhasználása, valamint a költségvetési hiány csökkentése szerepelt. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az uniós pénzek rövid távon élénkíthetik a gazdaságot, de a valódi növekedési hatás késleltetve jelentkezik.
A beszélgetésben hangsúlyos volt, hogy a magas állami kiadási szint és a szerkezeti reformok elmaradása hosszabb távon fékezi a potenciális növekedést, különösen az egészségügy, oktatás és állami működés területén.
Az infláció és a forint kapcsán a kép vegyes: az infláció mérséklődő, de több torzító tényező befolyásolja, míg a forint árfolyama rövid távon stabil, de fundamentálisan vitatott.
*
Olvasd rendszeresen az Insiderblog.hu szakmai portálunk cikkei mellett az Insidernews.hu innovációs portálunk innovációs híreit is!
https://insidernews.hu/
