Stirlitz tudta, hogy a tavasz mást tartogat neki. Nos amikor a márciusi Forbes-ban elolvastam Hild Imre válaszát a korábbi vitacikkemre, már én is tudtam, hogy ebben az évszakban furcsa dolgok történnek a hazai start-up világban. Mert Imre egyik mondata – a Forbes-ből – azóta visszaköszön bennem, amikor a mostani „Start-up tavaszról” eseményekről hallok…
A TAVASZ 1. PILLANATA: RÉGIÓS KÖZPONT LESZÜNK?
Nos a februári Forbes-ban „Sikerek a Mennyben” címmel írtam vitaindító publicisztikát arról, hogy szerintem a start-up fejlődés során mi-mindent értelmeztünk félre és látunk másképpen, mint a nemzetközi ökoszisztémában… És erre a napokban megjött a válasz az aktuális Forbes kiadásban. Hild Imre, felkért válaszadó* egyik mondat igazán izgalmas (idézet következik a Forbes-ből):
„Most Kelet Közép Európa start-up központja akarunk lenni. Ezt a régiót ismerők egy halvány mosollyal nyugtázzák: ugyan melyik régiós ország ne akarna az lenni?” – írja Hild Imre.
És nagyon igaza van Imrének, még ha néhány gondolatomat nem is értette meg és félremagyarázta. De ebben igaza van! Mert egy ilyen „régiós állom” a start-up ökoszisztémában csak „belső versengés” és „igazi piaci építkezés” eredménye lehet. Olyan versengéssé, amely nem államok, hanem közösségek és piaci szereplők között zajlik. Kimondatlanul és igazi piaci teljesítmények, közösségi összefogás alapján. Nem előre meghirdetve, hanem „visszaigazolva”.
Hiszen egyszer sem hallottam a Pioneers konferencián, hogy „ők régiós vezetők” akarnának lenni. Hogy Bécs ilyen babérokat akarna a start-up világban. Holott az eseményen ott volt szinte minden kelet közép európai start-up közösség. Sőt tömegek voltak. Explicite még sem jelentett ki ilyet senki, kint Bécsben. DE mindenki tudta, hogy az esemény súlya és szakmaisága meghatározó régiós szinten. Ez kimondatlanul működött.
A TAVASZ 2. PILLANAT: A HIVATAL VAGY MI AKARJUK EZT?
Ehhez képest most jövünk „mi” magyarok és hetykén kikiáltjuk azt a nagy „start-up tavaszt”. Bele Kelet Közép Európába. Hiszen olvassátok csak el a „helyi tavasz” nyitó üzenetét. Nagyon furcsa annak, aki a piachoz szokott. Javaslom, tegyétek fel magatoknak a kérdést: „vajon a Szilícium völgyben olvashatnánk ilyet? Vajon Nagy Brittaniában vagy éppen Brüsszelben hallottunk már ilyen felülről jövő kezdeményesről?”. Íme a Start-up Tavasz meghirdetett missziója:
„A Nemzeti Innovációs Hivatal (NIH), a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM), a BudapestHub munkacsoport, valamint számos hazai szakmai szervezet és nemzetközi partner összefogásával 2014 tavaszán útjára indul a Startup Tavasz rendezvénysorozat, melynek szervezői kettős célt fogalmaztak meg. Fő célként szeretnénk hozzájárulni ahhoz a folyamathoz, amelynek eredményeképpen Budapest felkerül a világ startup térképére, mint a közép-európai régió startup központja. A másik fontos célunk, hogy erősítsük a hazai startup ökoszisztémában tevékenykedők együttműködését és régióbeli kapcsolatrendszerét.A rendezvénysorozatnak mely 2014 áprilisától 2014. május végéig tart…” stb. (Forrás ITT)
És ezt elolvasva, pontosítom a fenti mondatomat: egyre inkább úgy néz ki, hogy nem „mi” kiáltjuk ezt ki, hanem a „hivatal” találja ki és ötleteli ki ezt, abból, amit néhány „tűzhöz közel állótól” hall. Ez nem a „mi”-ről és ismét nem a „piacról” szól. (És itt megjegyzem, hogy az „ekoszisztéma” piaci működésre épül mindenhol a világon. Ezért „ekoszisztéma” a neve…). Mert egyébként a fenti idézetben elől lennének a kitaláló szervezetek, akiket maximum támogat és segít a hivatal… ugye, jól látom?
A TAVASZ 3. PILLANATA: A KONSTRUKTÍV MEGOLDÁS
De ha a megoldást keressük, akkor kérem közösen gondolkodjunk el és tételezzük fel, hogy hirtelen mi „játszhatjuk” a hivatalt, amelynek van kedve segíteni és van budget-je. Tehát tételezzük fel, hogy rendelkezésünkre áll kb 25 milkó (lásd a NIH tavaly ennyit költött a nyári konferenciájára). Nos ekkor mit tehetünk? Ezeket:
„A” eset: szervezünk magunknak, mint hivatalnak egy megakonferenciát, ahová meghívunk (mi a hivatal) mindenkit. Klassz lesz a kaja és megmutatjuk a főbb irányokat. Királyok leszünk.
„B” eset: meghirdetjük, hogy a legjobb rendezvényötletekre adunk pénzt és hajrá jöjjenek a piacról, akik valami jót akarnak szervezni. Még zsűrit is felkérünk és hagyjuk dönteni. Így is királyak leszünk.
„C” eset: végül nem akarunk királyok lenni és hagyjuk az egészet. Inkább ösztöndíjra, külföldi oktatók meghívására költjük el a pénzt. Tudásra áldozunk. Így csak hosszabbtávon és később leszünk királyak.
Gondoljuk csak el, hogy milyen lenne, ha a Pénzügyminisztérium szervezné meg a Figyelő Top Gálát, vagy éppen a Portfolio valamelyik tőzsdei konferenciáját. Vagy maga a Földművelésügyi Minisztérium szervezne meg egy szakkiállítást a Hungexpo helyett. Ugye furcsa lenne…
A TAVASZ 4. PILLANATA: MÉGIS MIT AKARHAT A PIAC?
Mert nekem most megint úgy tűnik (de ne legyen igazam! tényleg!), hogy a hivatal vagy talán Budapest HUB munkacsoport (?) (ami azért kezd egyenlő lenni az NGM-akaratával) ismét valami olyat szervez, csinál, akar, ami inkább piaci feladat lenne és talán ismét valami furcsa szakmai „fiaskóval” fenyeget. De persze lehet, hogy csak én vagyok „piaci” hülye és én lovagolok mindig ezen, hogy „hagyni kéne a piacot, a start-up-okat” stb., hogy éljék az életüket.
Mert talán bölcsebb üzleti publicisztikákat írni a Forbesnak, vagy akár más piaci szereplőkkel vitatkozni és közösségi rendezvényekre járni. Hasznosabb alkotni, dolgozni és start-up-ot gründolni. Mint misszióknak eleget tenni… Ugye előbbi sokkal klasszabb, mint utóbbi? Legalábbis a piaci működésű ökoszisztémákban. És én is inkább ez előbbi piaci perspektívát választom. Mostanában ezért nem szeretek ilyen központi eseményekre, helyekre járni. Mert talán túl sok időt vesznek el az igazi munkától, az igazi piaci tevékenységtől és mostanában ezt sokkal fontosabbnak tartom. Az én tavaszom erről szól. Remélem, hamarosan látszik majd a piaci eredménye is.
Ti is így vagytok ezzel? Ti is ezen ügyködtök?
Gondolom igen. És akkor hajrá, igazi start-up-ok!