Nos az a hiper érzés uralkodik el az emberen, hogy Londonban magyaroknak tudna valami okosat mondani. Vagy inkubálni. Ezt el sem hiszem! Mert egy éve még ott jártam masterclass-ra az Imperial College-ra, ahol most magyarokkal startupot próbálunk közösen alapítani. Mondtam is a kollégáimnak, hogy mindenkit „agyon fogok ölelgetni”, ha ez megvalósul. És lőn! Most mi lesz az ölelésekkel?? Jaj! De komolyra fordítva, tényleg…
… szóval komolyan mondva: nagyon büszke vagyok, amit Londonban láttunk, tapasztaltunk, átéreztünk az október 1-én indult és hetente zajló, immár második inkubációnkban! (az első itt volt) Amit van szerencsém „vinni”… vagy inkább résztvenni benne, mert az ottani startupok a főszereplők.
Ezek nagyon furcsa érzések egy magyar szívnek!
Olyan, hülye és unalmas családapának, amilyen én is vagyok… (sic!) Akit a tini gyerekei állandóan szekálnak a világ dolgait illetően és aki mégis mélyen együttérez azokkal a kinti pioneerekkel, akik eljönnek egy magyar nyelvű inkubációba és kíváncsiak arra, hogy az ‘Anyahaza’ mit üzen nekik vállakozásról, startup csinálásról. Mert anno ő is így akarta megváltani a világot! És kijutni valahová, menni ezerrel világgá. És ez valahol felemelő érzés! – Bocs, ezt itt most abbahagyom…
Szóval. Visszatérve a komolyra. Szóval a Barátom, akivel a Startup Campust kitaláltuk és aki, azóta a legnagyobb magyar tőkealap egyik vezetője lett (spoiler!), csak annyit tudtunk mondani:
„Ezt nem lehet igaz! Ilyen nincs is Bajkon!” (= ez „NKP” azaz nem-kis-pálya, ahogy azóta a belső szlengünkben mondjuk)
Mert ilyen nincs is! Szóval a képek beszéljenek magukért, így zajlik egy inkubáció London belvárosában, az Imperial College-n. Magyarul és magyar startupoknak! Igen!
Az Új Nemzedék Központtal együttműködésben inkubáltunk, a „Londonban a magyar tehetségekért” program keretében! Köszönjük nekik!
Erre mindannyian büszkék lehetünk, mert ezek a magyar startupok értünk dolgoznak! Londonban. Íme a fotók, amelyek magukért beszélnek:
—
DISCLAIMER – Az Imperial College biztosította az inkubáció helyszínét, amelyet külön köszönünk Gémesi Zsoltnak, aki korábban 6 évig dolgozott az egyetemen és segített elérni ezt a nagy lehetőséget!