Folytatjuk az elkezdett innovációs vitát. Müller Tamás, a Gründfoci vezetője, a Carnation egykori vezérhelyettese, számos CEE startup network ismerettel a hátában a „fénysebességgel száguldó” startup-okra hívja fel a figyelmet. És arra, hogy ehhez a sebességhez miként tud az állam felzárkózni.
Müller Tamás szószerinti véleménye a Nemzeti Innovációs Stratégia társadalmi vitájához (a vitaindító ITT olvasható):
A problémát a startupok tevékenységeinek gyakorlati oldaláról közelítem. De ehhez szeretném szétválasztani az innovációs és egyéb támogatásokat élvező réteget és a startup közösséget.
Egyrészről vannak a csendben meghúzódó milliárdos EU és kormányzati támogatásban részesülő cégek akikről alig tudunk valamit. Legfeljebb annyit hogy a szomszéd hegy oldalt / völgyet megvette egy új vállalkozó (ismét kihangsúlyoznám, semmiképp se keverjük össze az entrepreneur típussal!) és pár hónap alatt hobbi lovarda/ vadászház/ szürke marha- vagy struccfarm kerekedik pöpec kis házzal, karámmal, amire még az osztrák sógoroknak is csorog a nyála. Én nem róluk szeretnék beszélni, mert beszélő viszonyba csak kevéssel kerültem, és mert még kevesebb nemzetközi sikersztorit hallottam erről az oldalról. Inkább arról a kísérletező fiatal generációt írnék aki képes magától 69 órákat egyfolytában fejleszteni, startupolni, networkolni. Ez meg valljuk be Steve Jobs hardcore embereit is lepipálja. Szóval kemény munkával próbál a leginnovatívabb ötletekkel előállni és pénzt szerezni saját világmegváltó ötlete(i)hez.
Itt az idő fénysebességgel száguld. A jó ötletekhez prototípus, demo, piaci sikerek kellenek önerőből vagy 3F alapokon. Itt a kitörési pontokat a befektetői pénzekkel megtámogatott egyre nagyobb publicitás és piacszerzés jelenti. Egyelőre a kezdő ötletekhez a meglévő inkubátorházak adnak jó segítséget és kiindulási pontot. Már ha ötletgazda fiatalok bármelyike is tisztában van azzal, hogy mi az inkubátorház, hol és mit kaphat tőlük. És persze a most piacon fellelhető inkubátor házaknak is korlátot jelent a maguk szűkös kapacitása és a nemzetközi kapcsolatainak szűkössége. Sok önszorgalommal és önszerveződéssel indított inkubációs program sem helyettesítheti azokat a külföldön már régóta működő oktatást, ami pontosan ebben segít eligazodni, és ami itthoni oktatásban szinte alig-alig van jelen.
Az állam nem tud eléggé felgyorsulni ehhez a startup réteghez, sem támogatástechnikailag, sem szakmailag, de nem is erre kellene fordítani az erejét. Inkább arra kellene koncentrálni, hogy a már startup szférában sikeresen tevékenykedők ismereteinek, tapasztalatainak továbbadását elősegítse a közoktatás felé.
Másrészről a jelenlegi entrepreneur réteget segítő szervezetek, inkubátorházak támogatását és nemzetközi kapcsolatteremtő lehetőségeit kellene kiszélesíteni, mert e nélkül nagyon nehéz pozitív visszacsatolásokat és eredményeket elérni. Ezek hiányában pedig ezek az intézmények sorban fognak megszűnni, elhullani.
Harmadrészt nagyon jó lenne, ha ennek a rétegnek az kezdeti adózási és adminisztrációs terheit lehetne csökkenteni (pl. 2-3 évig egyetlen kis adóterhet fizettetni, akár valami későbbi pl. hazai foglalkoztatás vállalással). Ezzel ráadásul azt is elérhetnénk, hogy közeli országokból ideáramolnának az ötletek és a pár év múlva talán a foglalkoztatottság is növekedhetne.