Hétvégém az inkubációnk új website-jának elkészítésével telt. Aztán tárgyaltam egy vérbeli angol befektetővel, elolvastam egy a Figyelőben megjelenő cikket és vitatkoztam az egyik startup-om alapítóival a „fair play”-ről. És nap végére éreztem, hogy lehet külföldön kéne ugyanezt csinálnom…Mondjuk Londonban. De miért is? (vigyázat ismét szubjektív jön!)
TŐKE + STARTUP = KORREKT NÖVEKEDÉS?
Nos a mai vitám az egyik „kedvenc startup-om” alapítóival a keletű volt, hogy „ha nehéz a helyzet, akkor a tulajdonosok (lásd én is) adnak-e kellő bizalmat a folytatáshoz”. Legalábbis tőkében, tudásban, kitartásban. És persze cserébe a startup operatív vezetői (szintén tulajdonosok) eleget tesznek-e a nyugati világban elvárt megállapodásoknak? Vajon betartanak-e szerződéseket és alapvető üzleti törvényeket? (Furcsa, de itthon még egy feltőkésített startup-nál is ilyen kérdések vetülnek fel…) A cégbe befektető kockázati tőkés képviselője a helyszínen hallotta a vitánkat és furcsa módon nem foglalt állást a szerződések teljesítéséért, sőt inkább a túlélés mellett foglalt állást. Ez meglepő volt, hiszen a menedzser főnökeinek befektetési elveit ismerem, és ez alapján bizony erősen vigyáznak arra, hogy minden a szerződések szellemében menjen a portfolio cégeiknél. Ennek ellenére a beosztott munkatársuk ennek fontosságát mégsem érezte. Sőt furcsa volt, mert azt hittem legalább az általam (kisebbségi) tulajdonolt cégekben ezek az üzleti elvek rendjén vannak. De ma nem ez derült ki, hanem bizonytalanságban jöttem el a megbeszélésről, mert az általam közvetített tőkéből fejlődő cég alapítói nem válaszoltak kielégítően kérdéseimre, és a befektetőjüket képviselő menedzser szintén bizonytalanságban hagyott.
ANGOL BEFEKTETŐ = ÉRTÉKELÉSI MÓDSZERTAN
Aztán pár órával később volt egy majdnem másfél órás meetingem egy angol befektetővel, aki azt magyarázta el, hogy a seed-befektetéseket milyen módszertan mentén kellene értékelni és miként kellene segíteni a munkájukat. Ez miért lenne jó a magyar vagy régióbeli feltörekvő startup-oknak. Ha mondjuk öt tényezőben sikerülne minősíteni egy seed-startup-ot (pl. cég és szervezet / management / piaci helyzet és képesség / marketing stb), akkor maga az értékelés rávilágítana arra, hogy mely tényezőben érdemes erősíteni például inkubációban vagy korai befektetésben. Ha ezt az „erőt” az adott startup megkapná, akkor pedig jelentős értéknövelésen menne keresztül. És itt komolyan elgondolkoztam! Igen, mi lenne, ha mielőtt bárki itthon (lásd tőketársaságok) „betolnak” többszáz millió forintot egy startup-ba, bizony megnéznék a csapat ilyetén minőségét és konkrét értéktényezőit? Mielőtt fejlődésről döntenének a tőkések, nemcsak az excellt vizsgálnák, hanem megbizonyosodnának a fejlődési képességet biztosító tényezők rendelkezésre állásáról? Mindezt mondjuk egy értékelési metódus, vagy olyan indikátorok segítenék, amelyek „operatív” támpontot adnak a későbbi befektetés sikerére nézve is? No ez szép lenne! De az az igazság, hogy az eddig általam közvetített befektetéseknél mintha nem láttam volna ilyen „előre leírt” vagy „kanonizált” üzleti indikátorokat. Lehet nem figyeltem eléggé?
FIGYELŐ CIKK ÉS HASONLÓ PROBLÉMÁK
Aztán eszembe jutott az a Figyelő cikk, amely a napokban fog megjelenni és amelyben volt szerencsém nyilatkozni. Nos ennek „kefe-levonatában” is hasonló szakmai kritikákat olvastam. Például ilyet (— remélem, a szerzők elnézik, ha „előre idézek” a cikkből — nagyon köszönöm):
„Igaz, a kockázati tőke világában nem csak az árthat, ha nincsen pénz, de az is, ha túl sok van. Hiszen amikor a piacon túl sok a „könnyű” közösségi pénzzel gazdálkodó befektető, akkor nem működnek jól a szűrők, a rosszabb projektek is pénzhez juthatnak, ezek ára inflálódhat, és a sok éhes Jeremie-s alap mellett kiszorulhatnak a valóban piaci alapon gondolkodó magánbefektetők.”
Az idézetben felvetett „szűrőkön” van itt a hangsúly. Az, hogy a hazai startup és befektetői szakmában lesznek-e ilyen szűrök? Lesznek-e olyan minőségi hivatkozási pontok, amelyek alapján értékelhető egy induló befektetés vagy annak életképessége? Vajon butaság vagy naivság ilyet elvárnom egy hazai „kockázati” piactól? Ki lehetne dolgozni egy ilyesmit itthon is vagy ehhez Londonba kell menni? Vagy egy angol kockázati tőkéssel kell beszélni?
(a kérdésre azért majd keresem még a választ… a fotók ismét a vintage gyűjteményem részei)
