Egész nap azon gondolkoztam, hogy ezt meg lehet-e írni vagy nem? Van egy Jeremie-s tőkealap, aki a hozzá forduló startup-okat eljuttatta egy EU-s pályázatra és utána jutalékot kért érte. Most ez helyes vagy nem?! Jaj!
Kaptam hét új projektet inkubációra, hogy foglalkozzak velük és coaching-oljam őket és meglepő dolgokat kérdeztek tőlem az induló projektek. Az elsőnél még nem volt gyanús, de a másodiknál már nagyon furcsállottam a dolgot. Az történt ugyanis, hogy a nevezett Jeremie-s tőkealap felhívta a figyelmüket egy pályázatra, amin sikerrel nyertek is. Aztán mikor megnyerték a pályázatot, akkor megkapták a „számlát” csaknem 20 százalékos sikerdíjról! És elszörnyedtem, amikor ezt elmondták! És én nem akartam hinni a fülemnek és szememnek! Mert a számlán még nem is a pályázatíróknál alkalmazott 2-8%-os sikerdíj, hanem 20%-os jutalék szerepelt.
Maguk a startup-ok, akik ezt mondták / mutatták, arról kérdezték a véleményemet, hogy ezt most ki kell-e fizetniük vagy nem?
Hát én azt tanácsoltam, hogy nem szabad kifizetniük. Mert egy közösségi pénzt használó befektető társaság nem közvetíthet másik közösségi (=EU) dolgot és mindezért szerintem nem kaphat jutalékot vagy bármi sikerdíjat. Ez számára, mint befektető társaság számára szerintem „összeférhetetlen”. Vagy nem?
Ezt persze furcsa kimondani, mert én is ilyen jutalékból plusz sikerdíjból élek. Mondjuk nem közösségi (=EU) pénzből, hanem abból, ha piacilag sikeres vagyok és fizet egy tőkét megkapó startup, akkor tudok újaknak tanácsot adni. Ilyen egyszerű. Piacilag. De amikor mindezt egy tőkealap teszi, akkor valamit nem értek. Hiszen az én szememben a tőkés és a befektető a legjobb projekteket keresi és nem közvetít, nem kér sikerdíjat. Hanem befektet. Legalábbis én eddig így gondoltam.
Aztán teljesen meglepődtem, amikor a fenti két startupból az egyik azt is mondta, hogy ő bizony ezt a díjat inkább kifizetné, mert sikerült neki „tényleg a pályázat” és a „gentleman agreement” alapján ezt kell tennie. És mert azt mondták neki, hogy ezután szívesen fektetnének bele, tárgyaljanak majd róla. – és főleg ez utóbbin lepődtem meg.
Mert okés, és értem, hogy sikerdíjat adna annak aki segít neki. De azt már végképp nem értem, hogy a nevezett befektetőnek nem érdeke befektetési célból ingyen segíteni a legjobb hozzá forduló projekteket. Hiszen mégha éppen nem tud befektetni, akkor is nagy érdem, ha segíti tanácsokkal, ötletekkel a hozzáforduló seed-ügyeket. Hiszen azok fejlődve – majd a segítséget meghálálandó – egészen biztosan később hozzá fognak fordulni befektetésért és nem a konkurens befektetőhöz. Vagy rosszul gondolom? Tehát ennek a befektetőnek inkább az lenne a célja, hogy a sikeresen fejlődő, és más támogatáshoz (pályázathoz) hozzájutó legjobb cégeket ő maga kapja meg. Tehát ez nem a projekt érdeke, hanem valójában a befektető hosszú távú érdeke! Vagy mégsem?
Hát én már teljesen megzavarodtam! És bocsánat, hogy ezt megosztottam Veletek. De ebben teljesen tanácstalan vagyok, és nem tudom, hogy ilyesmiről szabad-e nyilvánosan beszélni? Vagy mindezt csak én „spirázom” túl?
Hát ez történt a napokban… Remélem, ez eseti ügy volt és véletlen eset, amely csak egy félrelépés és véletlen folt a hazai startup ökoszisztéma fejlődésében. Ugye? Biztassatok légy szíves!
(Fotók ismét a vintage kollekciómból, remélem, még bírjátok)
