Start-up-ot csinálni életstílus. Inkubálni meg „versenyistáló”. Akikkel dolgozom azokat szeretném, ha a piacon legjobbak lennének! 48 órán belül két fajta kudarc is ért! Egyszerre 4 versenylovam mondott csődöt – jaj, ez nem igaz!
Szóval egész héten kelet európai start-up-oknak tartunk tréninget éppen a Climate-KIC-ben és eszméletlenül lelkesek voltak. Tanultak, fejlődtek. Ahhoz képest, hogy náluk alig van start-up világ, irdatlan nagy tenni akarással szívják be magukba a tudást. Aztán úgy gondoltam, hogy megmutatjuk az új külhoni „anyagnak”, hogy miként is inkubálunk mi a itthon… ugyebár… Milyen klassz cleantech start-upjaink vannak. Mi-egymás. Így hát egésznap nyomtuk nekik a tréninget és utána a szokásos heti inkubciós tréningünket odaszerveztük a szállodába, ahol a külföldi tréning folyt. A magyar start-up-oknak meglett mondva, hogy készüljenek és remekeljenek. Mert példát kell mutatniuk. Immár 8 hete megy az „edzés”, azaz nem lesz gondjuk jónak lenni.
Aztán mi lett belőle?! A 10 magyar start-up-ból három nem akart fellépni… pitchelni… egyiknél nem jött a társ, aki jól beszél angolul. A másiknál még „nem voltak készen”. A harmadiknál megijedtek. Hihetetlen, nem?! Mitől ijedtek meg?!
Aztán van egy másik inkubált start-up-om. Tavasszal megfeneklett a piaci működése, beköszöntött az ún. „valley of Death” állapot. Jött is hát a start-up cégem fiatal és előtte annyira laza ügyvezetője, hogy kéne a segítség az eladásban… piaci bevezetésben. Hát mondom, egyszerű a képlet: kell profi sales, meg át kell szervezni némely dolgokat. Nevezetesen le kéne állítani a további fejlesztést, ötletelést, maszatolást és ezerrel el kéne adni… ugye… Mindehhez nem kell nagy ész. Könnyű látni. Mondtam.
No okés – mondta a fiatal ügyvezető – rajta leszünk. No ez szuper. Akkor rajta, én is megmozdítottam a network-ot és két profi sales-re rádumáltam, hogy tegyenek kísérletet egy „valley of death” állapotban lévő cégnél: nyissanak értékesítési kapukat, és vigyék be a piacra az addig szinte alig eladott, új termékeket… nem volt könnyű a sales-esek rádumálása… gondolhatjátok.
Nos az egyik profi sales-es egyből ezzel kezdte: „Figyu, ez drága dolog. Ha megnyitom a kapcsolati hálómat és bocsi, de beégek egy start-uppal, akkor oda többet nem tudok visszamenni. Ezért magas az induló díjam… Viszont cserébe 2 hónapon belül megmondom, h el lehet adni vagy nem?” „Ha nemet mondok az eladásra, akkor megspóroltok több fölösleges hónapot és abba hagyom. Nem kell tovább fizetnetek.” – „No ez korrekt” – gondoltuk az ügyvezető és én.
Mondta a profi sales-es az árat is persze. És tényleg magas lett. A fiatal ügyvezető ideig-óráig nem válaszolt. Látszott vívódik. Igért. Majd becsúszott több napot. Eltűnt. A sales-es mondta is, hogy ebből nem lesz semmi. Felejtős. Aztán igaza lett. Nem is kellett a „valley of death”-ben lévő start-up-nak a profi sales-es. Mert drága volt és van olcsóbb megoldás is. Csakhogy ilyenkor az „olcsóbb” nem biztos, hogy jobb… legalábbis a „valley” helyzetben, ahol minden lépés kiélezett és életbe kerülhet.
Én pedig bosszús lettem… Mert mi is történt a két esetben? Amikor teljesíteni, kiállni, eladni kellett volna, akkor megijedt, visszahátrált, „berinyált” az érintett start-upper. Vagy éppen cserben hagyta a közösséget (lásd inkubációban), amiben ő is egyfajta versenyló. Legalábbis piaci értelemben.
És a piacon nem szokás megijedni! Nem szokás nem versenyezni! Mert az nem start-up-ra vall.
Szerintetek is jól látom?