Nyáron megfogadtam, hogy leállok! Nem hallgatok meg új projektet! Mert a sajátjaimat nem tudom kiszolgálni és dolgozni kell (ugye Climate-KIC) Aztán nem tudok ellenállni! Pár hete ismét heti fogadónapot tartok, vazz. Mert rengeteg startup megkeresés jön! De milyenek! Ezt nem hiszem el, királyak! Ez a mai dealflow!
Szóval azért írom le, hogy megosszam, hogy mi is a magyar start-up „projektvalóság”. És mik is azok a startup ötletek, sztereotípiák, tipikus kihívások, amik valójában bejönnek az ajtón és amiket nehéz elengedni bármi segítség nélkül… és meg fogtok lepődni. (Mert ez egy blog és nem újság!!! Haha – és ezt üzenem azoknak, akik nem értik miről is írok)
Hetente 4-5 megkeresést kapok, tavaly összesen 220 projektet hallgattam meg (összeszámoltam). És különböző forrásokból jöttek: van aki a blogról keres, van, aki az Üzleti Angyal Klub kapcsán és van, akinek csak ajánlottak. Igazából mindenki csak a „sztoriját” akarja elmondani vagy tőkést akar magának. Van aki ráérősebb, van aki sürgetőbb, van aki felkészültebb és van, aki teljesen megoldásváró. Sokfélék. De vannak közös típusok.
Elmondom, ma milyen fajta startup-okkal találkoztam…
A / TECHNOLÓGIAVEZÉRELT ÉS ELÉGEDETLEN
„Valamikor feltaláltunk egy mega-technológiát, amelyet évek óta kutatunk, módosítunk és hiszünk a világsikerben. A piacot nem tudtuk még belőni. Rengeteg befektetőnek írtunk, akik aztán nem válaszoltak, vagy átvágtak minket, mert nem mertek őszintén bármit kimondani. Igazából munka mellett nyomjuk és hisszük, hogy egyszer csak eljön a mi időnk.” „Miskolczy úr” kérem segítsen nekünk… – hangzik a kérdés. Én ilyenkor megszeppenek. És mondom: „Izé, csapat az van-e?” Válasz: „Van jogászunk” – És ilyenkor elszakad bennem valami: neeeeem! Mondom: „Akkor csináljunk csapatot és fogjunk / fogjanak össze! Mert ha Önök nem hisznek a közös innovációban, akkor senki!” – próbálkozom a válasszal. És igen! Menni fog! Mert közben kiderül, hogy mégiscsak van csapat. Van egy lelkes designer, aki igazából középvezető és ott bújik a háttérben, csak éppen nem számított rá senki rá, hogy a céget el is vezethetné. Mert rosszul ismerték meg. Kiderül, hogy a technológiát „megbütykölő” szaki igazából mega-spéci fejlesztésvezető tudna lenni, ha hagynák neki. És kiderül, hogy igazából mindenkinek van valamije, amit beadva exponenciálisan haladnának előre… Jaj, megvan! Ottvan a csapat! És összeállt a sztori, mehet a befektetés!
B / SIKERESEK VAGYUNK MÁR MOST! SOKAT AKARUNK?!
„Királyak vagyunk: terveztünk, kitaláltunk, a pitchdeck-ünk is Szilícium völgyi modelre épül. Elolvastunk mindent, és tudjuk, hogy jó helyen járunk. Ha itt menő a hely, mi is ide jövünk és kérünk sokat. Sokat. Sok tőke kellene. 1,5! Nem 2 millió euro. vagy még több. A csapatunk is adott, kb. 7-8-an nyomjuk 8-10 hónapja az ügyet és kitaláltuk, hogy hárman-négyen már co-founderek vagyunk. Megcsináltuk a website-ot és tényleg profi. Bárki láthatja! A családtagok is bármikor rállnak a melóra. Profin mozgósítunk mindenkit.” – mesélik és én csak jegyzetelek ezerrel. Közbe sem tudok szólni. „De izé én akkor miért is kellek? Miért jöttetek?” – kérdezem, amikor levegőt kapok. „Hát, nem is tudjuk… valaki ajánlotta, hogy jöjjünk”. „Aham…” – mondom. „Akkor próbálom felfejteni… esetleg spéci befektetési modell kellene Nektek? Vagy nemzetközi piacra lépés? Ilyesmi?” – kérdezem. „Igen! Igen!” – vágják rá és megvan a közös cél, legalábbis a beszélgetésben. Aztán finoman elmondom, hogy én alapvetően pénzért dolgozom, mert elég sok a projektem és ez ugye a piaci működés akarna lenni a piachoz kevésbé szokott startup szférában. „Hát igen, ezzel nincs is baj, persze” – mondják. „De azért most elég elfoglaltak vagyunk és visszajönnénk később többen.” Mondják. És sejtem, hogy most „lóvé” nagyon nem néz ki a munkámért. De gondolom a tanácsom azért kell. És ettől én is jól érzem magamat. Mert amúgy az úgy tényleg sikergyanús! És nekem is kellenek az ilyen sztorik! A siker mindig sikert szült! Csináljuk, deal!
C / GYORSAN TEGYÜNK VALAMIT! DE NAGYON!
„Szóval uncsi a cégem, és sokat melózom. Igazából nem startup vagyok és kissé unalmas az iparágam. De megszorultam, az ügyfeleim is hülyére vesznek.” – VAGY. – „Van egy angyalom, aki egy éve betolt pár tízmilkót. Amiből felhúztuk a céget, de úgy állapodtunk meg, hogy jövő hónap végéig visszafizetjük neki kamatostul. És most bajban vagyunk. Nagyon. Mert vissza kéne adnunk.” – VAGY – „A konkurensünk megszorult és eladja az eszközeit. Megakarjuk venni és 2 hónapon belül kéne 100 milkó vagy inkább 200M. Nem vagyunk startup, de nem lehetne itt valamit kezdeni? Oldjuk meg!” – VAGY – „Pályáztunk korábban és jól megéltünk. Sok mindent kifejlesztettünk és szerettük volna a piacra vinni ezeket. Micsoda? Nem értem. Nem. Nem zavar minket, hogy most nincs pályázati kiírás. Nem. De azért gyorsan valami forrást nem tudnánk szerezni? Mennyire gyorsan lehetne?” – És ilyenkor látom, hogy a startup piaci modellek kidolgozásakor hangoztatott „PAIN”-elv itt is működik. Azaz ha fájdalmad van, akkor válsz vásárlóvá! Akkor válsz igazi ügyféllé! És persze, ha startup-ként már kipróbáltad a piaci működést, akkor lesznek ilyen „fájdalmaid”. Ha nemcsak egy ötletet dédelgetsz, hanem megtanultál kockáztatni, akkor bizony bírod a kihívást! És akkor mehet a deal! Mert a „fájdalom” piaci és valódi működést, vállalkozást jelent! Ismét deal!
Folyt. köv.