Friss tudósítás a BME Vilamosmérnök karról, ahonnan pár perce értem vissza egy fél 10-ig tartó, mega-mega kerekasztalról, startup témában. A beszélgetők között pedig nem kisebb világsikerek képviseltették magukat, mint a Ustream alapítója, Fehér Gyula, vagy a friss üdvöske a Prezi.com. És persze ott volt csaknem 150 egyetemista (!) is.
(* Léci valaki mondja el, hogy mit jelent a „project monkey” elnevezés a Prezi.com-os srác beosztásában… Nem ismerem sajna a kifejezést, bocs)
USTREAM – A „SZERÉNY” MAGYAR VILÁGSIKER
Azért „szerény” ez a startup világsiker, amit a Ustream az utóbbi években véghezvitt, mert Fehér Gyula is az volt, amikor társaival a 7-8 éve elindították az azóta világsikert és több mint 70 millió dolláros befektetést bezsebelő, Ustream-et. Ők bizony – Gyula elmondása szerint – minden egyes felhasználóért megküzdöttek. Gyula több tízmillió forintnyi pénzt tett fel saját zsebéből egy sikerrel még nem kecsegtető ötletre. Ugyan többször behalt a szerverük, és bizony az első kommenteket is ők maguk nyomták egy ideig a website-jukon.
Aztán jöttek az amerikai cégtársai, akik hiába éltek az USA-ban, de nem voltak részesei az amerikai Szilícium völgyi network-nek, de gondoltak egyet és odamentek „hustlingozni” – ami magyarul annyit tesz, hogy „aktívan elkezdték felhajtani a pénzt”. Aztán a „hustligozásnak” lett eredménye és meglett az első pár százezer dollárnyi angyal tőke, olyanoktól, akik számára egyáltalán nem volt biztos, hogy ezt a betett pénzt valaha viszontlátják. Aztán jött a 2007-es év és az első „early adaptor” egy menő blogger (a nevét nem tudtam jól leírni…. ) felfedezte a Ustreamet és innen elkezdte őket mindenki használni… elindult a magyar fejlesztés a világsiker útján. – mindezt a sztorit Gyula olyan természetességgel, és szerénységgel adta elő, mintha egy kis startupról beszélne, holott a Ustream – elmondása szerint – a mai nappal 92 főt foglalkoztat itthon… és irodája van Japánban, illetve a közelmúltban nyitotta meg Dél-Korea-i kirendeltségét is (erről még a techcrunch is beszámolt, csak a mi figyelmünket kerülte el … bocsánat!)
PREZI – AZ ÉLHETŐ ÉS HAVERI STARTUP, JA ÉS KLASSZ MUNKAHELY
Az immár 5 milliós felhasználó bázissal büszkélkedő Prezi.com képviselője, Kéménczy Kálmán elmondta, hogy ők leginkább arra büszkék, hogy a világ mindentájáról szívesen járnak Budapestre dolgozni az irodájukba a fejlesztők. Chile-től kezdve a Kanári szigetekig mindenhonnan összeverbuvált nemzetközi csapat (immár 49 fő 3,5 év alatt!! – gratulálunk!!) segíti a magyar startup nemzetközi térhódítását. Jöhet kutya az irodába, vagy akár a kisgyermekeket is be lehet vinji, ha éppen őszi szünet van. A Prezis vezető elmondása szerint a saját csemetéi egy ilyen sulis szünet miatt kényszerűen betáblázott munkahelyi X-boxozás után rendszeresen kérlelik „aput”, hogy mehessenek dolgozni a Prezi barátságos irodájába. Ja és még annyi érdekeség, hogy az új Prezis alaklamzottak kiválasztásánál az egyik fő szempont, hogy a csapatnak tetszik-e az új munkás és ezért az első fizetős hét után „kiaszavazó show-t” tartanak, ha valaki a csapatnak mégsem szimpatikus… Szóval dúl a Preziben a startup munkavégzés és klassz hangulat – nekem az egész olyan, mintha a Google szellemiségről hallgattam volna előadást. Persze ebben az örvendetes, hogy mindezt egy itthon indult és itthon bázist fenntartó startuptól hallottam! Respekt érte, és hajrá!!
VÁLLALKOZÓ SZELLEM KELL!
SIMONYI KÁROLY SZELLEME
Egyébként jó volt az egyetemen lenni és átérezni azt a légkört, ahol a diákok provokatív kérdésekkel ostorozták a résztvevőket. Ahol nem féltek megkérdezni a kar dékánját, hogy „miért nem ilyen klassz tanárok oktatják a vállalkozást” és ahol „miért nem készítik fel őket a várható üzleti kihívásokra”. Ahol csaknem 150-en végig izgulták és kíváncsian követték a startuppá válás lépéseit. Ahol rengeteg furcsa kérdés adódott, akár olyasmikről is, hogy „miért nem fektet senki be az egyetemi oktatásba” vagy, hogy „mikor érdemes egy céget eladni” vagy, hogy „miként lehet CEO-t keresni és kiválasztani”. Igazán progresszív légkörben töltöttem el több mint három órát és izgultam azért, hogy „startup” tudással telve távozhassak. Mindez sikerült – és ezért gratulálok az egyetemista szervezőknek, a Simonyi Károly Szakkollégiumnak és Kiss Attila vezetőnek! Szép volt fiúk, én talán az utóbbi negyedév legklasszabb hazai startup beszélgetését szurkoltam végig a nézőtérről! Hajrá egyetemisták!