Londonból jöttünk, és hazafelé a reptérről a taxiban azon szapultuk magunkat a MyCo-s kollégáimmal, hogy milyen utazási elszámolást fogadunk el a start-upjainktól. És miután kitettem a kollégámat, akkor – immár kettesben – a „taxi driver” megkérdezte, hogy…
És azt hittem nem jól hallok! Ezt nem hiszem el, hogy miért foglalkozik már egy „taxi driver” is azzal, hogy a „start-up-ok így-meg-úgy”! Ez nem igaz!
És addig, meg sem néztem ki vezeti a kocsit és elkezdtem érdeklődni… ránéztem és egy negyvenes éveiben járó sofőr volt. Vegyészetet tanult, majd sport üzlettel is foglalkozott és egyszerre három gazdasági magazint is olvas: a HVG a kedvence, majd a Figyelő és újabban a Forbes. És taxizik. Ezt mondta el magáról. Ránézve, nagyon szimpatikus figura volt. Mi van?! Ez miként?!
Kiszálltam a kocsiból és teljesen fejbe voltam vágva! Éjjel egy óra. Délután még az Imperial Collage campusában a magyar küldöttséggel (NGM) kaptattam, a kinti Climate-KIC-es start-up munkát néztük és ez még azt is felülírta. Pedig az abszolút világ élvonalbeli volt, amit Londonban láttunk az ottani Climate-től!
Délután, amikor a kinti londoni start-up szcénát felmérő Cséfalvay prof (NGM államtitkárral) beszélgettem, akkor még nagyon „belterjesnek” tűnt az egész! És nem értettem, hogy ők miért járnak ki Londonba, vagy Bostonba, vagy New York-ba? És mi miért is dolgozunk? Ez olyan rutin kérdésnek tűnt délután. Akkor. De a „taxi driver” után más jelentést nyert. Éjjelre. Vagy inkább: hajnalra.
Úgy éreztem, hogy az eddigi Budapest HUB-ozás, az eddigi start-up felhajtásnak volt értelme és érdemes hinni benne!
Ha már az utca embere, a „taxi driver” is tud róla! És kíváncsi rá! Ez igen!
És, hogy előtte mi történt kint Londonban?
Az sajna csak a 2. részben jön. Bocs.