Azon gondolkozom, hogy mi fogott meg legjobban a Szilícium Völgyben (S.I)? És eddig itt kint legjobban Palo Alto kapott el! Maga a hely! Killer! A hangulat, ami a University Ave-n uralkodik. Az a visszafogott nyugodtság, amelyet eddig sehol sem tapasztaltam… Live jön! (1. rész ITT volt)
Se London, se Gdansk, se Szentpétervár, se Berkley nem fogott meg ennyire… Ahogy a cabriok, a régi mozi, ahogy a kertvárosi hangulat uralkodik – minden hivalkodás nélkül, de a maga eleganciájában. Csak úgy önmagában.
STEP 1 – A STANFORDI KAPCSOLAT KIALAKULÁSA
Tegnap volt egy killer meetingem a University Ave felkapott helyén, ami nem a Coupa Café (mert az full turista és felejtős…), hanem a University Cafe! Itt finom a kaja és klassz a környezet. Ehetsz salátát két gyönyörű US-steak-kel usd 14-ért! Én ezt ettem:
Ahogy a tárgyalópartnerem írta:
„OK, 4pm at Univ Cafe will work looks like. See you then. Please give me your cell phone number”
Akivel meetingeltem az a 90-es évek óta (!) a Stanford kötelékében oktatja az „entrepreneurship”-et, legutóbb a brazil, a chile-i (hopp Startup Chile !) és francia kormánynak, plusz persze kinek másnak (?!), mint az észteknek tartott kurzust. Szóval hívjuk Mike-nak. És Mike-kal, a stanfordi professzorral igazán egyszerűen kerültem kapcsolatba. Úgyis mondhatnánk pestiesen, hogy „mákom volt”. (jaj mikor nem volt külföldön? bocs)
Nem is Mike-kal ismerkedtem meg előbb, hanem amikor lementem a Clenatech Open konferencián a hivatalos ebédelésre, leültem egy nagy kerekasztalhoz, ahol senki nem ült. Mert eleve ilyen helyet kell foglalni mindig… Csak olyat, ahol egyedül vagy! (alapszabály „0”) Gondoltam jobb ha magamban ülök, mert úgyis tök mindegy, jól érzem itt magamat és nem kell mindig dumálni valakivel. És jól vagyok itt, élvezem a San José-i feelinget és a clenatech-et. És ez a gondolat bejött! És láss csodát, előbb melém ült egy „ferde szemű kosztümös hölgy” (bocs ázsiai) és kérdezte mit csinálok (az USA-ban nem ciki vkit csak úgy megszólítani). Aztán jött egy arisztrokratikus, amerikai hölgy, aki szintén mellénk ült és megkezdtük a beszélgetést. És ebből lett a stanford-i kapcsolat Mike-kal, aki az iménti Linda férje.
STEP 2 – MAGYAROK A SZELLEMI KIRÁLYOK AZ USA-BAN! ÉLJÜNK VELE!
Az ebédelős kerekasztalnál elmeséltem nekik, hogy mikkel találkoztam itt Európában, és miért kellene szerintem „multikultural” start-up-ot csinálni. És ebben nagyon egyet értettünk. Tetszett nekik. Tényleg! És Linda elmondta, hogy az észtek killerek, Ukrajnában is nemrég volt, de a franciáknál vhogy ez nem megy, kűzdenek az entrepreneurshippal. És kívácsi lenne, hogy kelet EU-ban is van-e vmi? Én is meséltem a negatív tapasztalataimról franciákkal, és ezzel jót egyet értettünk.
A beszélgetés nemzetközi volt, mert senkit nem érdekelt, hogy igazából magyar vagyok. Sőt kiderült, hogy végülis a magyarokat bírják (bár lehet nem is tudják hol vannak), mert mi valami nagy szellemi, vagy tudományos hype-ot jelentünk ott és valamiért azt hiszik rólunk, hogy nagyon okosak vagyunk (pedig dehogy!). Gondolom ez azért van, mert
volt ott néhány magyar, aki az USA-ban csinált nagyot és ez beívódott a tudatukba. Szóval az volt az érzésem, hogy szellemileg felnéznek ránk… és nem nekem hisznek, hanem tudják, hogy a „magyarok intelligensek és ez kurrens” és ezért lehet dumálni itt okosan…
Kösz, azért nekem ez tök jó kultúr-előkészítés volt! Aztán Lindának elmondtam nagy tervemet (ami a Gazellán a kutyának nem tetszett há’l istennek, haha!) és ami arról szól, hogy multikultural globál start-up csapatokat kellene összerakni Japántól, Kínától kezdve magyar honig, vagy Hollandiáig és lengyel barátainkig! És ez nagyon tetszett neki! És mondta, hogy folytassuk. Vauv!
STEP 3 – KÁVÉZÁS PALO ALTO-BAN
A folytatás aztán az University Cafe-ban történt, ahol Linda a férje jött el (lásd Thanks-giving-day miatt készült Linda – ez komoly ott!), aki a Stanford egyik entreprenurship professzora és akinek a tanácsait szinte nem is tudtam követni… És ilyenkor nagyon utálom magamat, hogy nem vagyok perfekt a nyelvükben. Szerencsére ott volt kínai kísérőm, aki (már az előző részben is szerepelt) és
aki már a Dalai lámával is találkozott (tényleg!) és ez az USA-ban és a fejlett világban ez hiper nagy szó!
Szóval a kínai-amerikai társam beszélt helyetttem Mike-kal és ez nagyon jó volt. Mert igenis kiderült, hogy az a stanford-i professzor is érdeklődik utánunk és a kultúránk iránt, akit számos nemzet keres meg a start-up sztorijával. Csak kicsit és őszintét kell mondani. És ez egyelőre bejött!
Aztán Mike pontosan a 60 perc után felállt és mondta, hogy „fine” és „follow it plz”. Mert az élet mégis sűrű és haladunk. És a kínai kísérőm elrohant, mert a vonata éppen indult S.F-be. Szóval az élet megy tovább. És mindenki elrohant. Én meg ottmaradtam egyedül a klassz Palo Alto-ban. Hát nem volt rossz, sőt!
Kérdés vissza tudok-e menni és tudom-e intézni, hogy haladjak a dolgaimmal. Mert itt mindenki nyitott, és a szerencse is melletünk van.
STEP 4 – MIKOR?
Reméljük, folytatjuk!
És akit érdekel néhány fotó „live”-ban:
Az 1. rész ITT olvasható.