2 hete furcsa piaci jelenségekről hallok. Beszélgettem szakmabeliekkel és mások is érzik. Idén történik vmi a startup világban. De a befektetőknél mindenképpen… Kivel áll össze a DayOne? Mi lett volna a Portfolion 2. exitje? Kinek ad pénzt a Docler? Hogy épít piacot az iCatapult? – vigyázat piaci értesülések jönnek!
PIACI VÁLASZUTAK A BEFEKTETŐK ELŐTT
Egyrészt érezni, hogy a Jeremie I. tőkeprogram befektetései és legfőképpen befektetői komoly piaci válaszút elé érkeztek. Talán ezt legjobban a Zsembery Leventével készült interjú exponálja. Legalábbis, ha a sorok között olvasunk. Lényeg szerintem, hogy két fő út látszik a befektetők előtt, ha a Jeremie után is életben akarnak maradni: az egyik a seed irány, a másik pedig a nagybefektetések (pl. turn arround?) indítása.
PRO = SIKER
Mert mi is történik valójában: lassan 3 éve több kevesebb sikerrel zajlanak a Jeremie (=EU) befektetések. Ebből én inkább a sikert látom, hiszen (A) a szakma egyetért abban, hogy kelet Közép Európában mi csináljuk ezt legjobban, (B) az állam is így gondolhatja, mert elindult a Jeremie II. és várható a III. is. A (C) startup-ok is így gondolhatják, hiszen számos olyan cég jelent meg a területen, aki korábban nem vallotta magát startup-nak és szeretne kapni a sikerből, pénzből, lelkesedésből.
KONTRA = IDEI VÁLASZTÚT
Másrészt a fenti interjú komoly válaszutat mutat, amin a tőkealapok vezetői gondolkoznak. És van aki ezen már elindult és van, aki hamarosan elindul. Lásd előbbi körbe tartoznak azok, akik új seed alappal kísérleteznek (pl. Centrál alias Conors, vagy Kairos, Prosperitas, vagy éppen a Docler Investments), utóbbi körbe tartoznak, akik már eldöntötték, hogy csak a nagyra nyomulnak (Biggeorge’s alias X-Venture) vagy éppen új utakkal kísérleteznek (Primus alias iCatapult, DBH alias SeedUp — utóbbihoz közöm van, érintett vagyok).
Nézzük az egyes halmazokba kik tartoznak:
1 – ÚJAK, AKIK A SEED-ALAPPAL KÍSÉRLETEZNEK:
– Centrál Fund (vezeti Varga Zoltán), aki Jeremie I-esként a legnagyobb kísérletező talán. Vezetője korábban gyakran hangsúlyozta a nagybefektetések fontosságát és szakember gárdája is ilyenre edződött befektetőkből áll (pl. Radnai Tamás), mégis indultak a Jeremie II-n és elnyerték az egyik seed alapot, amely új nevén a Conors. A Conors mellett igazán nagy sikerük a „turn arround” befektetési formával van, ebből – infom szerint – már a negyedik nagy céget hozzák helyre és viszik piacra. Erről nem beszélünk, nem hallunk, mert csendben zajlik, de szerintem ha az exiteket nézzük majd át 2 év múlva, bizony ebben fölöttébb sikeresek lesznek.
– Új belépők: Kairos és Prosperitas, Core Ventures. Mivel újak, ezért természetes, hogy kísérleteznek vagy mégis inkább biztosra mennek? Ezt talán a menedzsereik személye mutatja a legjobban: Szluha Dénes (Kairos), aki a Magyar Telekomtől érkezett, de volt MAVA-s is, vagy például Déri Viktor (a Prosperitas vezetője), aki dolgozott kisvállalkozásfejlesztésben, az MFB-ben, de utóbb a Biggerge’s-ban is. A Core Ventures vezetője Gaál Csaba, pedig egyenesen a biztosítási szektorból érkezett csúcsmenedzserként.
– Docler Investments – meglepő, de idesorolom az egyetlen aktív nagyalapot, mert – ahogy a piaci értesülések mutatják – bizony a legtöbb új alapnak (pl. seed) ők biztosították az önrészt vagy az induló tőke nagyrészét. Tehát ők is ki akarnak próbálni valami újat, ebből erre következtethetünk… Elindultak más alapok mögé, kérdés, hogy miért?
Aztán itt vannak, akiknek ugyan seed alap nem jutott a Jeremie II-ben, de nem tettek le a terület kínálta nagy kihívásról: egyik a Primus Capital, amely létrehozta az iCatapultot. Az iCatapult pedig nagy erőkkel vetette be magát a hazai startup ökoszisztéma építésébe, Hild Imre hónapról hónapra új programokat indít. Most éppen a lean világot próbálja Magyarországra leszállítani és úthenger módjára elterjeszteni. Mindez nagyon respekt és drukkolunk Imrének! Bár mostanában negatív hangokat is hallok a közösségből. Nevezetesen a Budapest Boostot féltik sokan, mert úgy vélik, hogy egyik vezéregyéniségének Biás Csongornak az iCatapulthoz történő átszerződése lelassíthatja a Boost fejlődését. Mindenesetre látszik, hogy az iCatapult komoly piacépítő munkába fogott, csak nézzétek meg az április végére hirdetett Lean Startup Machine Budapest eseményt! (És a hálózatot, ahonnan jön)
Aztán itt van a DBH Investment, aki szintén elindította a segítségemmel a SeedUp Inkubátort, amolyan inkubációs projekt felhajtó modellként. (bocs, erről nem írok többet , érintettségem miatt).
És vannak még olyan piaci pletykák (EXKLUZÍV!), akik szerint a DayOne összeáll a Portfolionnal és közösen akarnak kisebb projekteket indítani.
ÉS MI AZ IDEI KIHÍVÁS?
Nos a kihívás sokak szerint egyszerű! Nevezetesen, hogy sok EU-támogatta tőkealap közül ki marad életben (pl. az EU támogatás nélkül is)? Azaz ki csinál sikeres exit-eket és kinek lesznek a legjobb projektjei? Beszélgettem néhány szakmabelivel a kérdésről és legtöbben a már befektetéseiket gyorsan elköltőket tartják a fő sikervárományosoknak (pl. Portfolion).
A Portfolion már a második exit-je közelébe jutott, hiszen egyen túlvan és a közelmúltban utasította el a Leonardo felvásárlását. Azaz majdnem két exittel vezeti a Jeremie toplistát. Mint látjuk ők már új ügyek (alapok) építésén dolgoznak.
Aztán vannak mások (és nem kevesen), akik szerint a fő kulcs az lesz, hogy ki tudja a legtöbb jó projektet magához édesgetni. Szolgáljon ennek magyarázatául egy érdekes példa: az egyik seed alap vezetője elmesélte, hogy eddig csaknam 200 (!) új projektet hallgattak meg, holott még érdemben el sem indultak (lásd kb. jövő hónapra várjuk az első tranzakciós bejelentéseket). Ebből csupán 3-4-et találtak befektetésre érdemesnek. – Erre komoly kérdések merülnek fel. Nevezetesen akkor miként fognak havi egy befektetést eszközölni? Ehhez hány potenciális projektnek kellene itthon léteznie? Ha belegondolunk, hogy ez a 200 projekt igazából egy-két év alatt jött létre, és ezt most „kimerítették”, akkor hol lesz az a potenciálisan többszáz, vagy inkább éves szinten ezer új projekt amiből válogatni lehetne?
Erre a kérdésemre az egyik híres közösségi ember egyszerű választ adott: „Ha annak idején a Jeremie pályázatban előírták volna, hogy a megkapott milliárdos befektetési összegekből inkubációra és projektnevelésre, -keltetésre is össze kell dobniuk a Jeremie alapoknak, akkor bizony már 800 millió forintot közösen elkölthettek volna projekt nevelésre és most mindenkinek rengeteg új befektetésre alkalmas startup-ja lenne…” – hangzott el az ötlet. És persze ezt rosszalló vélemény is követte, hogy „miért van az, hogy senki nem fektet a projektek létrehozásába pénzt”. Senki nem támogatja nahgy pénzekkel az ezt segítő közösségi kezdeményezéséket” – ezek vajon haszontalan kiadások lennének a fenti projektszámok és befektetési potenciálok tükrében?
Hát persze így utólag könnyű okosnak lenni. De igen jó a gondolat, hiszen több alap elmaradt a pénzek elköltésével. Ezt ha visszafizetik majd (?) vagy újra ki akarja az állam helyezni (?), akkor érdemes lenne a fenti ötleten elgondolkozni. Azaz az inkubációra, a projektek nevelésére, csíráztatására is érdemes lenne pénzt, fegyvert és paripát áldozni. Vagy hovatovább (és ez talán már uri luxus?) magára az ökoszisztéma építésére is lehetne befektetni. Legalábbis összepiacilag…
Nos hát idén ilyen piaci válaszutakat látni. Érezni, hogy a tőkealapok is ilyesmiken örlődnek és ki-ki a saját stratégiája mentén próbál megoldást találni. És ebben az a szép, hogy mindezt piaci körülmények mentén és szabadon teszik! Ahogy egy jól fejlődő ökoszisztémához illik! Ennek örüljünk és fejlesszük! Aztán majd csak megoldódik egyszer (piacilag) annak a kérdése, hogy ki fektet az ökoszisztémába, kinek éri meg projekteket nevelnie, vagy kinek éri meg inkubációba fektetni?
