A pandémia alatt sokan a pálya elhagyásán gondolkodtak

Nehezen éltek meg, sokan gondolkodtak a pálya elhagyásán a járvány alatt, a színészek nagy része mégis kitartott a szakmája mellett.
A színészek többségének nem volt a szakmáján kívül más bevétele vagy megtakarítása a járvány előtt, és bár sokuk fejében megfordult, hogy elhagyja a pályát, a többség inkább kitartott a színészet mellett. A pandémia hatására többen rájöttek, a színészet mellett több lábon kell állniuk, és a legváltozatosabb módokon próbálták pótolni a bevételeiket.
Miből éltek a gyakorló színészek a járvány alatt? Mivel egészítették ki bevételeiket? Kaptak-e fizetést a színházuktól? Mivel élték túl a helyzetet mentálisan? Elgondolkodtak-e a pálya elhagyásán? A Szabadszínész színészkereső platform egyedülálló felmérésében kereste ezekre a kérdésekre a választ.

Takarítás, szolfézstanítás, bármilyen ház körüli segítség, padlólerakás, festés, glettelés – ilyen munkákkal egészítette ki az egyik válaszadó színész bevételeit a járvány idején; más mindent elvállalt, amit csak tudott; de az is megtörtént, hogy valaki saját online vállalkozásba fogott.
„Voltam kisegítő gyógyszertárban, nyomdában, dekoros egy butikban, fordítok és lektorálok alkalomadtán angol-francia-magyar nyelven, voltam asszisztens, titkárnő, árufeltöltő, gépeltem interjúkat” – vázolta egy másik színész a kérdésre, mivel pótolta a kieső pénzt.
A 149 válasz között számtalan egyéb megoldás bukkant fel: futárkodás, tanítás, gyerekekkel való foglalkozás, kertészkedés, irodai vagy gyári munka, ingatlanozás, táskagyártás, vendéglátás (amikor erre lehetőség volt), értékesítés, újságírás, eladói munka, jógaoktatás, egészségügyi munka a járvány elleni védekezésben.

A színészek egy része mások segítségére volt utalva: segélyekhez folyamodtak, a család vagy a házastárs segítségét kérték, míg a bizonytalanság időszaka véget ér.
A Szabadszínész által indított kérdőívre 2021 májusában 149 profi színész válaszolt. A kérdések az elmúlt egy évre vonatkoztak, amiben volt egy viszonylag szabad nyár (2020 nyara), amikor rendszeresen voltak színházi produkciók, illetve a 2020/21-es évad eleje, ősze, amikor egy ideig még működtek a színházak. A vizsgált időszak másik felében ugyanakkor teljes leállás jellemezte a színházi szakmát.
Érdekesség, hogy a televíziós és filmes produkciók még a legszigorúbb korlátozások idején sem álltak le teljesen, a produkciók amint lehetett, gondoskodtak a széleskörű tesztelésről, később pedig az oltásról, hogy folytathassák a munkát.

„Egy éve tart a koronavírus-járvány. Szerettük volna felmérni, milyen hatással volt ez a gyakorló színészek életére. A felmérést egyfajta mentális lakmuszpapírnak szántuk, hogy kiderítsük, milyen lelkiállapotban vannak a színészek, kinek mi segített, hogyan vészelték át ezt az időszakot. Egyáltalán: elgondolkodtak-e a pálya elhagyásán” – mondta a felmérésről Lengyel Tamás, a Szabadszínész társalapítója.
„Az látszik, hogy a pandémia miatt online térbe szorult tréningek működtek, a színészek szívesen kitöltötték velük a felszabaduló idejüket” – tette hozzá Gosztonyi Csaba társalapító.

A felmérés főbb eredményeit közöljük most, az összes grafikon itt elérhető.
Megjegyzés: a kérdések az elmúlt egy évre vonatkoztak, ami alapvetően a járvány időszaka volt, de ebben voltak – a színészi munkát érintő – enyhébb és szigorúbb időszakok is.

 

 

 

A válaszok alapján a járvány előtt a színészek majdnem felének (47 százalék) nem volt más bevétele, mint a színészet; ez az arány némileg javult a járvány alatt, de látszik, a többség még kivárt, nem vállalt más munkát, hátha visszatérhet a színészethez, mint fő bevételi forráshoz.


A válaszolók kétharmadának volt anyagi tartaléka, amivel átvészelhette ezt az időszakot, közülük a többségnek azonban csak egy évre volt ez elegendő, nagyjából épp a járvány időszakára. Egyharmaduknak nem volt semmi tartaléka, bár korábban, a pandémia előtt mindig gondoltak rá, de nem volt miből félretenniük.

40 százalék a nehézségek ellenére úgy nyilatkozott, soha nem foglalkozna mással, mint színészettel, a válaszadók harmada sokszor megingott a kérdésben a járvány alatt, de még kitart, 11 százalék pedig átmenetileg elhagyta a pályát, de amint teheti, visszatér hozzá. A végleges pályaelhagyás gyakorlatilag nem volt opció (1 százalék), de az egyéb megoldások között láthatóan kirajzolódott a több lábon állás fogalma: azaz ha hívják őket szerepelni, a színészek mennek játszani színházba, filmbe, sorozatba, egyébként más bevételi forrást is keresnek.

A felmérés kitért arra is, a színészek mennyire próbáltak ki új technológiákat, platformokat. A válaszolók egyharmada önállóan nem vágott bele új megoldásba, de ha hívták, szívesen kipróbálta. 15 százalék a járvány elején kipróbált új dolgokat, de aztán elfogyott a lelkesedése, 14 százalék pedig egyáltalán nem hitt és nem hisz az online megoldásokban a színház esetében. Azok között, akik nyitottak voltak az újdonságokra, a leggyakrabb megoldások a streamelt színházi előadások, online felolvasások, mesélések voltak.

Mivel pótoltad az örömet, amit a színészet ad? -– néhány válasz az anonim felmérésből
„Hullámvasút volt, nehéz volt megélni a holt időket, ilyenkor sporttal, olvasással, filmek nézésével próbáltam lekötni az energiáimat, illetve castinglehetőségeket kerestem.”
„Szerintem pótolni nem lehet. Igyekeztem tudatosítani magamban a helyzetet (azt, hogy nem tudok változtatni rajta) és olyan dolgokkal foglalkozni, amik kikapcsolnak, fejlesztenek, amiktől érzem, hogy élek.”
„Az elején jó volt együtt lenni a családdal, pihenni. A közepén (augusztus-szeptember-október) voltak előadások, munkák, utána viszont durva lelki mélyrepülés következett, iszonyúan hiányzott a “normális” működésem. Azóta beállt, hol jobb hol rosszabb, de egyértelmű, hogy kutyából nem lesz szalonna. Aki színésznek megy, az nem véletlenül teszi.”
„Ha néha küldhettem self-tape castingokat, az már öröm és kihívás volt, hogy legalább csinálhatok valamit.
„Jó volt, hogy néha voltak színész workshopok, casting tréningek, ahol, ha online térben is, de mégis “élőben” tudtam együtt lenni és dolgozni kollégákkal.”
„Szabadúszóként egyébként is mindig kérdéses, hogy mikor, milyen anyagi forrásokból tudunk például egy új, független színházi előadást létrehozni. Erre most még ránehezít a vírushelyzet is: nem tudom, be mernek-e majd ülni az emberek a színházakba. Remélem, vágynak rá annyira, hogy igen!”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .