A szén-dioxid-mentesítés globális ütemét az ötszörösére kellene növelni

Bár a nemrég zárult glasgow-i éghajlatváltozási csúcstalálkozó (COP26) hozott némi előrelépést a klímavállalások terén, a jelenlegi középtávú elköteleződések még mindig nem elégségesek, ez alapján továbbra is kritikus felmelegedés valószínűsíthető az évszázad végéig. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport jelentésében1 már a COP26 előtt vészhelyzetet hirdetett: ha a kibocsátások a jelenlegi ütemben folytatódnak, több mint 50%-os esély van arra, hogy már a következő két évtizedben elérjük a 1,5 °C-os felmelegedést. Milyen dekarbonizációs trendek vezettek ide?

Mire lenne szükség a katasztrofális éghajlatváltozás elkerüléséhez?
A PwC Net Zero Economy Index 2021 megállapítja, hogy ahhoz, hogy a globális kibocsátás 2030-ig felére csökkenjen és az évszázad közepére a nettó nulla eléréséhez 12,9%-os éves dekarbonizációs ráta2 szükséges. Ez az a fejlődési pálya, amely a párizsi egyezmény 1,5 °C-os céljának eléréséhez és a katasztrofális éghajlatváltozás elkerüléséhez szükséges. A 12,9%-os érték a 2020-as dekarbonizációs ráta (2,5%) több mint ötszöröse, a 21. század során mért globális átlagnak (1,5%) pedig a nyolcszorosa.
A globális energiaszükséglet 2020-ban a GDP 3,3%-os visszaesése mellett 4,3%-kal csökkent, ami az energiához kapcsolódó kibocsátások 5,6%-os csökkenéséhez, valamint a globális összkibocsátás visszaeséséhez vezetett. Ennek eredményeként a globális dekarbonizáció mértéke (a szén-dioxid-intenzitás csökkenése: az energiával kapcsolatos szén-dioxid-kibocsátás a GDP egy dollárjára vetítve) elérte a 2,5%-ot. Ez meghaladja az elmúlt 20 év 1,5%-os átlagát, illetve némi növekedést jelent a 2019-es 2,4%-os értékhez képest is. Ugyanakkor ez az érték még mindig messze elmarad attól az előrelépéstől, amely a hőmérséklet-emelkedés 1,5 °C alatt tartásához szükséges.

A korlátozások alatt csökkent a kibocsátás, de ez nem jelent hosszú távú pozitív tendenciát
Bár a Covid-19 hatása továbbra is érezhető az egész világon, 2021-ben már jóval kevésbé jellemzőek a járvány miatti széles körű korlátozások. Ezzel egyidejűleg a gazdasági tevékenység fellendülése és az energiaigény újbóli emelkedése tapasztalható. Annak ellenére, hogy a kormányok erőfeszítéseket tesznek a „zöld fellendülés” ösztönzésére, a globális energiakereslet 2021-ben 4,6%-kal fog növekedni – főként a feltörekvő piacokon és a fejlődő gazdaságokban. Mindez magával vonja a széndioxid-kibocsátás emelkedését is, aminek a legfőbb eleme a villamosenergia-termelésben a szén iránti növekvő kereslet.

Lengyel András, a PwC Magyarország energetikai és közműszolgáltatási tanácsadás területének vezetője rámutat: Még a 2020-as globális gazdasági lassulás ellenére sem volt képes a G20-ak egyetlen országa sem elérni a 12,9%-os dekarbonizációs arányt, amely a 1,5 °C-os célkitűzés eléréséhez szükséges. Az országok, régiók között ugyanakkor jelentős különbségek vannak. Az EU, illetve a G7 országok a globális átlagnál jobban teljesítettek, 6,3%-os, illetve 5,7%-os energiaintenzitás-csökkenést elérve 2020-ban. Összességében Mexikó és Indonézia érte el a legnagyobb mértékű kibocsátáscsökkentést a gazdasági növekedésükhöz képest: ezekben az országokban 12,4%-kal, illetve 10,6%-kal csökkent az energiaintenzitás a 2019-es szinthez képest. Ugyanakkor vannak országok, ahol kifejezetten nőtt az energiaintenzitás 2020-ban (például Argentína, Dél-Afrika és Szaúd-Arábia) – ez nagyon nehezen összeegyeztethető a párizsi egyezmény globális célkitűzéseivel.
A PwC szakértője szerint globális szinten a kormányzatok részéről erősebb elköteleződésre lenne szükség, hogy a párizsi egyezményben foglalt célok teljesülhessenek. Ugyanakkor az reményre adhat okot, hogy a magánszektor szereplői közül egyre többen tesznek egyértelmű vállalásokat a kibocsátáscsökkentés érdekében.

A magánszektor szerepe létfontosságú
A magánszektornak létfontosságú szerepe van a pozitív éghajlat-politikai intézkedések megvalósításában, és az elmúlt 18 hónapban a magánszektor részéről a nettó nulla kötelezettségvállalások száma minden eddigit felülmúlt. Az évszázad közepére a nettó nulla kibocsátás eléréséhez az ágazatok és az iparágak közötti együttműködésre lesz szükség, a vállalkozások azonban ezt egyedül nem képesek elérni. Ahhoz, hogy az éghajlatváltozás elleni fellépés a szükséges mértékben megvalósuljon, a magánszektornak egyértelmű és következetes kormányzati jelzésekre van szüksége, amelyek ösztönzik a vállalatok éghajlatvédelmi tevékenységét.

„Jelenleg több mint 3000 vállalkozás vesz részt a Race to Zero kampányban, amelyhez 733 város, 31 régió, 173 nagybefektető és 622 felsőoktatási intézmény csatlakozott. Ez a valaha volt legnagyobb összefogás, amely kötelezettséget vállalt arra, hogy a nettó nulla kibocsátást legkésőbb 2050-ig eléri, és amely együttesen a globális szén-dioxid-kibocsátás közel 25%-át és a GDP több mint 50%-át teszi ki. Ha most határozott és döntő lépéseket teszünk annak érdekében, hogy 2030-ig felére csökkentsük a globális kibocsátást és legkésőbb 2050-ig elérjük a nettó nulla kibocsátást, akkor van esélyünk a sikerre” – mondja Hatta Anita, a PwC Magyarország könyvvizsgálati üzletágának igazgatója.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .