Enter! Digital 2011: Mit tanulhat egy startup Rubik Ernőtől?

Persze egy pontosan járó órát azért kölcsönadhatott volna neki valaki, hiszen kábé félórás csúszással indult a konf., amire még rátett ugyanennyit a sztárvendég, Rubik Ernő „lassú víz partot mos” hangulatú, egyszersmind kissé parttalanra is sikerült, nagyelőadása a játékok világáról. Rubik Ernőbe azonban nem illik beléfojtani a szót, és bár lassan ugyan, de kirajzolódott valami lényeges a legrégebbi és legismertebb magyar startup alapítójának előadásából. (Akkoriban, 1979-ben persze még szó sem volt önálló cégről, a Polytoys játékgyár és Konzumex külkereskedelmi vállalat – merthogy ugyebár állami monopólium volt a külkereskedelem –, és lelkes segítők egyengették a magyar feltaláló útját. De erre pár sorral lejjebb még visszatérünk.)

Aki egy ilyen jófajta rendezvényre ellátogat, az úgyis rászánja az időt, legalább egy fél napot. A csúszások révén pedig kellő idő marad az efféle helyek lényegét adó „netvörkölésre”, hogy szép magyar szót használjunk erre az össznépi táncjátékra. A hosszúra nyúlt kezdés, majd a kávészünet beszélgetései ezúttal a játékok körül forogtak, az előadások pedig a játékipar digitalizálódásáról, illetve a marketing és a játék kapcsolódásáról.

Még a sztárvendég is elhozta az Enter!Digital-ra a digitális Rubik-kockát, az külföldön 2009 vége óta, itthon pedig bő egy éve kapható, de mifelénk alig ismert Touch Cube-ot. Ez egy Rubikkal együtt dolgozó, pár fős amerikai mérnökcsapat által fejlesztett 3 x 3-as klasszikus Rubik-kocka, amelynek hat oldala, hat érintőképernyő, világító négyzetekkel. Ujjunk elhúzásával rakható ki, megjegyzi a lépéseket, segít a fejtörő megoldásában, és zenével jutalmazza a sikert. Nem utolsó sorban dizájnos asztaldísz is egyben. (VIDEO ITT)

De hogy a lényegre térjünk végre: vajon mit tanulhat egy mai startup a három évtizeddel ezelőtt világkarriert befutatot Rubik Ernőtől, a legismertebb magyar innovátortól? Egy dolgot bizonyosan: hogyan lehet egy (Rubik esetében hozzávetőleg 40-féle) zseniális találmány révén világhírnévre, elsöprő sikerre, és nem mellesleg tisztes jólétre szert tenni.

Érdemes előre bocsátani, kivel is állunk szemben: a nem éppen nagy általános műveltségükről ismert, átlagos amerikai polgárok nem kevesebb, mint 85 (!) százaléka hallott már a Rubik’s Cube-ról, illetve felismeri a Rubik nevet – állítja egy jó pár éves felmérés, amit az Oddzon kutatócég jegyez.

Aki a fentiek után sem nem gondolta volna át a dolgot: a játékipart magát is felforgató, soha ekkora sikert nem hozó logikai játékról van szó. Amint azt a „mester” valóban különösebb felhajtás nélkül megjegyezte, bő harminc év alatt közel 400 millió darabot adtak el a Rubik-kockákból. Sajnos ennek jó része (hogy mennyi, az szigorú üzleti titok) hamisítvány, igaz sokak szerint az valódi siker fokmérője az, hányan, milyen mértékben hamisítják az adott terméket. Távol-Keleten mindenesetre előszeretettel gyártják a nemritkán alig csukló-forgó illegális változatokat a háromszor-hármas klasszikus kockából, vagy ahogy sokhelyütt nevezik: a magyar kockából.

Aki azonban egy kicsit utána olvas a sztorinak (például ITT ) az rögtön látja: bármilyen zseniális is egy találmány, nem csak szerencse, hanem világpiacban gondolkodó üzleti látásmód és vérprofi marketing is szükséges a sikerhez. Amelyhez a Rubik-kocka esetében a szokásosnál is rögösebb út vezetett a Kádári szocializmus keretei közt. A sztoriból kiderül, a termék annyira jó volt, hogy a világsikert a szokásos hazai civakodás sem tudta megakadályozni. Tegyük hozzá: nem sokon múlott…

Szerencsénkre, meg persze a szervező Neo Interactive közreműködésével, a színfalak mögött elcsíptük pár percre Rubik Ernőt. A beszélgetésből kiderült: Rubik urat ma is inkább a játéktervezés, a különleges játékok matematikai problémái izgatják, semmint a marketing. Jó pár éve visszavonult, legszívesebben unokáival, esetleg újabb fejtörők fejlesztésével tölti az idejét. A sajtó- és más média megkereséseket viszont rendszeresen és következetesen elhárítja, csak igen ritkán áll ki a pódiumra, vagy egy riporter mikrofonja elé. Tény: neki már nincsen szükségre a hírverésre.

Igaz talán korábban sem kedvelte ezt, ám a szerencse mellé sodort olyan profikat, akik egyengették útját. Kevesen tudják, hogy a Rubik-kocka üzleti világsikere már bő három évtizede sem elsősorban a feltalálónak (és legkevésbé sem a bénázó, civakodó és irigykedő akkori hazai vállalatvezetőknek és érdekelteknek), hanem főként a több erős nemzetközi partnernek volt betudható. No persze ennek akkoriban is elkérték az árát, de kérdés, nélkülük ide jutott volna a Rubik-kocka?

Akkoriban még nem egy üzleti angyal, hanem egy matematikus, Laczi Tibor figyelt fel a találmányra. Laczi a hetvenes évek végén egy pincérnél látta meg az akkoriban csak itthon létező játékot. Egyebek közt ő volt az, aki szorgalmazta a külföldi forgalmazást. Végül a Konsumex nevű állami külkereskedelmi cég értékesítette a jogokat az Ideal Toy Co. nevű amerikai cégnek. Innen datálódik az igazi világsiker. 1980-ban, Angliában már az év játéka lett az 1974-ben feltalált kocka, és megkezdődött a nagy menetelés. A marketingsikerhez Thomas Kremer, a brit Seven Towns Limited nevű játékipari innovációkat felkaroló cég volt vezetője járult hozzá.

A tény, hogy Rubik Ernő távolságot tart a marketingtől és a hírveréstől, cseppet sem csökkenti érdemeit, ám rávilágít: egy zseniális találmány önmagában már négy évtizede sem volt elegendő a sikerhez. Ehhez már akkor is marketing orientált és globális üzleti szemléletre, hozzáértő profi üzletemberre (ma úgy mondanánk: üzleti angyalra és kockázati tőke tanácsadóra) is szüksége volt még magának Rubik Ernőnek is. Aki nem hiszi, járjon utána…

És végül miről is szólt az idei Enter!Digital konferencia?

Idézet a szervezőktől: „A központi téma idén a (digitális) játék és a marketing kapcsolata volt. Az apropó, hogy új trend látszik kibontakozni a világban, ami a Facebook és a social média utáni következő nagy dobás lehet. A jelenség neve GAMIFICATION, és használható például az oktatásban, a hr-ben, az üzleti életben vagy éppen a politikában. De a „gamifikáció” talán a marketingesek számára a legnagyobb ígéret, amely a következő években megváltoztathatja például a promóciós vagy törzsvásárlói programokat. Hiszen a marketing a motiválásról, befolyásolásról szól, a játékok világában pedig – főleg a direkt visszajelzéseket, statisztikákat nyújtó digitális játékoknál – szinte tökélyre fejlesztették az ezzel kapcsolatos tudást. Vagyis azokat a mechanizmusokat és dinamikákat, amelyekkel a résztvevők figyelmét és aktivitását, sőt, költését folyamatosan biztosítják. Ráadásul, ha mindezt a marketingkommunikációban is óriási népszerűségnek örvendő, de még nehezen „készpénzre váltható” social médiával ötvözzük, akkor máris megvan a legtöbbször hiányzó valódi apropó egy-egy márka közösségi jelenlétére.”