A margitszigeti sünök, a nyilvános illemhelyek és a koronavírus járvány összefüggései…

Magyarország átvenné a kezdeményezést a jövő járványaival szemben. Mutatjuk, hogy hogyan.

Az egyre súlyosbodó koronavírus-világjárvány bebizonyította azt, amire számos tudós figyelmeztetett: egy technológiafüggő, globalizált civilizációban, a klímaváltozás közepette nem elégséges, ha csak reagálunk a szemünk előtt kialakuló vészhelyzetekre. Egy kutatókból álló szakértői csoport olyan protokollt dolgozott ki, mellyel azonosíthatók a potenciális új kórokozók, és képesek lehetünk proaktívan tenni a járványok kialakulása ellen. A DAMA protokoll alkalmazásával a világon elsőként Magyarország veheti át a kezdeményezést az ismeretlen kórokozóktól. Az mta.hu Szathmáry Eörssel, a csoport vezetőjével készített összefoglalót.
 

Robbanásveszélyes elegy

A protokollt kidolgozó csoport kiindulópontja, hogy a világ, amelyben ma élünk, egyre kedvezőbb körülményeket teremt a globális járványok kialakulására, és civilizációnk bonyolult szövete egyre érzékenyebb az ilyen nagy megrázkódtatásokra. Szomorú irónia – és a gondolatok tűpontos
illusztrációja –, hogy a néhány hónapja elkészült dokumentum példái
között még nem szerepel az új koronavírus, és a most kialakult helyzet
az elkerülendő szcenáriók között tűnik fel.

Éppen ezért tanulságos röviden összefoglalni, mit tudunk a jelenlegi koronavírus-járványról:

  • A vírus állatról – minden valószínűség szerint denevérről – „ugorhatott át” az emberre. Számos genetikai rokona ismert különféle állatfajokból, és szintén a koronavírusok családjába tartozik a 2000-es évek elején Kínában felbukkant SARS, majd pár évvel később a Közel-Keleten feltűnt MERS vírusa, melyek nem okoztak ugyan világjárványt, ám így is több száz áldozatot követeltek.
  • Világosan látszik, hogy az intenzív globális utasforgalommal a kórokozó meglehetősen gyorsan eljutott a világ minden tájára, és a hosszú ideig tünetmentes vagy enyhe tüneteket mutató hordozók miatt kevés esély volt arra, hogy a terjedést meggátló hatékony, de az emberi szabadságot nem végletesen korlátozó intézkedéseket hozzanak.
  • Az olaszországi tudósításokból látható, hogy egy ilyen viszonylag alacsony halálozási arányt mutató fertőzés is képes kimeríteni mégoly fejlett államok egészségügyi kapacitásait, a hírekből és az előrejelzésekből pedig az is világos, hogy súlyos gazdasági következményekkel kell miatta számolni.

A friss és fájdalmas tanulságok a következőkben foglalhatók össze:

  • A vírusok és más potenciális kórokozók biológiai tulajdonságaiknak köszönhetően „ugrásra készen várják”, hogy emberi fertőzést okozzanak.
  • Az emberiség lélekszámának növekedésével és a természetes élőhelyek zsugorodásával az emberre veszélyes kórokozók felbukkanásához szükséges ember-állat találkozások száma nő.
  • A globalizált világ ideális lehetőséget ad egy kórokozónak, hogy napok alatt kontinensnyi távolságokat küzdjön le.
  • A világ legtávolabbi pontjait összekötő gazdasági kapcsolatok megszakadása beláthatatlan következményekhez, akár a civilizáció összeomlásához is vezethet.

Ezek az összetevők már így is eléggé vészjósló képet mutatnak, azonban még nem beszéltünk egy kulcsfontosságú tényezőről: a klímaváltozásról. Ez a soha nem látott sebességű folyamat ugyanis nemcsak a mi életünket rendezi át, de a kórokozók és hordozóik számára is teljesen új kényszereket és lehetőségeket teremt. Ha az eddigiek a puskapor összetevői voltak, a klímaváltozás az, ami tökéletesen összekeveri őket, és utána valóban elég egy szikra a robbanáshoz. Ráadásul a kórokozók nemcsak közvetlenül törhetnek az életünkre és egészségünkre, hiszen ugyanilyen globális járványok fenyegetik a mezőgazdasági növényeket és a haszonállatokat is. Gondoljunk csak a legfrissebb ilyen kórságra, a Magyarországon is rohamosan terjedő afrikai sertéspestisre.

Szakértők szemben a szikrával

Ezt a helyzetet úgy is lehet tekinteni, mint az emberi civilizáció által felhalmozott tetemes adósságot. Belaktuk a világot, jócskán markoltunk a természet erőforrásaiból, és előrerohantunk a technológiai fejlődésben – eközben pedig nem fordítottunk elegendő figyelmet és erőforrást annak a természeti világnak a megértésére, amely körülvesz bennünket. Ezt az adósságot próbálja valamelyest törleszteni az Ökológiai Kutatóközpont (MTA Kiváló Kutatóhely) szakemberei által kidolgozott protokoll, mely a lehetséges fenyegetések feltérképezésével és a hozzájuk igazított cselekvési tervekkel próbálja elejét venni a fent említett szikra fellobbanásának.

A protokoll a DAMA névre hallgat, amely a „Document–Assess–Monitor–Act”, vagyis „Dokumentáció–Értékelés–Monitoring–Cselekvés” rövidítése. Lássuk sorjában, mit is értünk az egyes lépéseken!

Dokumentáció

Az első feladat felkutatni a potenciálisan veszélyes kórokozókat és hordozóikat. Mivel az összes élőlény vizsgálata irreálisan nagy feladat lenne,
a protokollt kidolgozó szakértők azt ajánlják, hogy fókuszáljunk az emberi civilizáció és a természet határterületeire, és azokra az élőlényekre, amelyek
e határterületeken mozognak. Így például érdemes lehet odafigyelni a kertvárosokban, parkokban nagy számban élő sünökre (lásd a példát a cikk végén, a keretes írásban), a településekre bejáró rókákra vagy éppen a sertéshizlaldák lámpái körül rovarokat kapdosó denevérekre. Természetesen külön figyelmet érdemelnek a vektorok, azaz a kórokozókat átvivő élőlények, mint például a kullancs- és szúnyogfajok. A protokoll megalkotói azt javasolják, hogy a kutatásba a szakirányú intézmények mellett érdemes bevonni a társadalmat is: a természetjárókat, horgászokat, vadászokat (citizen science).

Értékelés

Az alapos dokumentáció a kutatók várakozásai szerint rengeteg ismert és korábban ismeretlen potenciális kórokozót mutat majd ki. A következő lépésben értékelni kell ezek veszélyességét. Az értékelés alapját korábbi ismereteink jelenthetik az újonnan felfedezett kórokozók genetikailag hasonló rokonairól. Fontos továbbá a kórokozó terjedésének ökológiai viszonyait is értékelni. Tehát érdemes például odafigyelni egy, a hazai denevérekben gyakori vírusra, ha tudjuk, hogy közeli rokona okozott emberi megbetegedéseket. Hasonlóan fontos számon tartani, ha ismert emberi kórokozók vektorai (például az inváziós szúnyogfajok, behurcolt kullancsfajok) a klímaváltozás következtében megtelepszenek Magyarországon – még akkor is, ha konkrétan a másutt terjesztett összes kórokozót még nem mutatták ki a nálunk begyűjtött példányokból.

Monitoring

Miután az előző két pontban azonosítottuk a potenciálisan veszélyes kórokozók körét, folyamatos mintavételezéssel és globális előfordulási adatbázisok figyelésével meg lehet becsülni, hogy melyikük kezd aggasztó terjeszkedésbe. Az alapos monitorozás egy folyamatos felügyelet, amely segíthet megtalálni azokat a tényezőket is, amelyek kulcsszerepet játszhatnak a járványtani folyamatokban. Így például elképzelhető, hogy egy kórokozót, illetve vektorát egyetlen tényező (például a tél huzamosan hideg időszaka) tart távol egy területtől, és a klíma változásával előre jelezhető a megjelenése újabb élőhelyeken.

Cselekvés

Az előző három lépésben gyűjtött adatok ráirányítják a figyelmet a valós veszélyt jelentő kórokozókra, és a beavatkozás lehetőségeit is feltárják. Az utolsó pontban a főszerep a kommunikációé: megfelelő formában közvetíteni kell az információkat a szakhatóságok és a társadalom felé, hogy valóban meg is történjenek a szükséges beavatkozások.

A protokollt összeállító kutatók szerint Magyarország képes egy, a DAMA-n alapuló rendszer elindítására és működtetésére. Már ez is sokat jelent a jövő kórokozói elleni felkészülésben, azonban – amint az az új koronavírus kapcsán látható – a fenyegetés gyakran igen messziről érkezik. Ezért a rendszer magyarországi bevezetése egyúttal példaként szolgálhatna más országok számára, és végül, ha elegen csatlakoznak hozzá, kialakulhatna egy világméretű korai előrejelző hálózat.

A részletes munkaanyagot az MTA megküldte a kormánynak.
 


A protokollt összeállító csoport egyik tagja, Földvári Gábor saját munkája is jól illusztrálja a korai előrejelzés fontosságát. Íme, egy rövid összefoglaló a margitszigeti városiasodott sünök járványtani szerepét vizsgáló kutatásáról:

„A Budapest szívében található Margitsziget méltán népszerű kulturális értékei, pihenési és feltöltődési lehetőségei, valamint természeti szépségei miatt. Jellemző lakói a szigetnek a sokak által kedvelt keleti sünök. Kedves megjelenésük ellenére azonban rengeteg kullancsot hordozhatnak, amelyek révén veszélyforrások is lehetnek. Ennek részleteit tanulmányozta Földvári és kutatócsoportja három egymást követő éven át. A fontos ökológiai paraméterek dokumentálása során több figyelemreméltó megfigyelést is tettek. Először is, hogy ezek a városi léthez nagyon sikeresen adaptálódott emlősök többszörösét érik el a természetes egyedsűrűségüknek, ha egy városi parkban élnek. Másodszor a sünök kivételesen nagy mennyiségű kullancsot hordozhatnak magukon. Az intenzív és rendszeres terepmunka alkalmával mintegy 400 sün egyedet vizsgáltak meg. Ez nem lett volna lehetséges jelentős mennyiségű önkéntes érdeklődő (citizen scientist) nélkül. Néha 40 fölötti volt a lelkes amatőrök, hallgatók, családtagok, barátok létszáma, akik segítettek a sünök éjszakai befogásában, szállításában és szabadon engedésében.
A vizsgált kb. 10 ezer kullancs többsége közönséges kullancs (Ixodes ricinus) volt, amelynek a legfontosabb helyi fenntartó gazdájának a sünök bizonyultak. Egyetlen példány azonban az egzotikus Hyalomma marginatum kullancsfajhoz tartozott, amely a krími-kongói vérzéses láz vírusának ismert terjesztője. Ez a felfedezés rámutatott annak a fontosságára, hogy még a közvetlen környezetünkben is szükséges monitorozni a kórokozókat és az őket terjesztő vektorokat.

Az is kiderült a vizsgálatok során, hogy noha a sünök maguk nem mutatnak tüneteket, mégis baktériumok tárházát hordozzák, pl. a Lyme-kórt okozó Borrelia burgdorferi sensu lato-t, az Anaplasma phagocytophilumot, a Neoehrlichia mikurensist és Rickettsia-fajokat, amelyek emberekre is veszélyesek. Megfigyelték, hogy ennek ellenére kevés ember számolt be kullancs csípéséről a szigeten való tartózkodás után. Közelebbről megvizsgálva rájöttek, hogy a rövidre vágott gyepen való tartózkodás után senki nem szed össze kullancsokat. Ez amiatt van, mert az alacsony aljnövényzet nem tartja meg a kullancsok számára oly szükséges magas páratartalmat. Szignifikánsan nagyobb kullancssűrűséget találtak azonban a bozótos, rejtettebb részeken, amelyek kedvezők voltak a kullancsok túléléséhez. Tehát az emberek leginkább úgy szedhetnek össze kullancsot magukon, ha – mivel két nyilvános illemhely volt a szigeten – a bozótosban könnyítenek magukon. Ebből adódik egy egyszerű, olcsó, de a kullancsok által terjesztett összes kórokozóval való fertőzés rizikóját szignifikánsan csökkentő intézkedés: létesítsünk több nyilvános illemhelyet a városi parkokba” (kivonat a The Stockholm Paradigm: Climate Change and Emerging Disease c. könyvből; Brooks et al., 2019).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .