Budapest-London tengely

Hétvégém az inkubációnk új website-jának elkészítésével telt. Aztán tárgyaltam egy vérbeli angol befektetővel, elolvastam egy a Figyelőben megjelenő cikket és vitatkoztam az egyik startup-om alapítóival a “fair play”-ről. És nap végére éreztem, hogy lehet külföldön kéne ugyanezt csinálnom…Mondjuk Londonban. De miért is? (vigyázat ismét szubjektív jön!)

TŐKE + STARTUP = KORREKT NÖVEKEDÉS?

onassis-cultural-center-helmut-newton-yatzer-6Nos a mai vitám az egyik “kedvenc startup-om” alapítóival a keletű volt, hogy “ha nehéz a helyzet, akkor a tulajdonosok (lásd én is) adnak-e kellő bizalmat a folytatáshoz”. Legalábbis tőkében, tudásban, kitartásban. És persze cserébe a startup operatív vezetői (szintén tulajdonosok) eleget tesznek-e a nyugati világban elvárt megállapodásoknak? Vajon betartanak-e szerződéseket és alapvető üzleti törvényeket? (Furcsa, de itthon még egy feltőkésített startup-nál is ilyen kérdések vetülnek fel…) A cégbe befektető kockázati tőkés képviselője a helyszínen hallotta a vitánkat és furcsa módon nem foglalt állást a szerződések teljesítéséért, sőt inkább a túlélés mellett foglalt állást. Ez meglepő volt, hiszen a menedzser főnökeinek befektetési elveit ismerem, és ez alapján bizony erősen vigyáznak arra, hogy minden a szerződések szellemében menjen a portfolio cégeiknél. Ennek ellenére a beosztott munkatársuk ennek fontosságát mégsem érezte. Sőt furcsa volt, mert azt hittem legalább az általam (kisebbségi) tulajdonolt cégekben ezek az üzleti elvek rendjén vannak. De ma nem ez derült ki, hanem bizonytalanságban jöttem el a megbeszélésről, mert az általam közvetített tőkéből fejlődő cég alapítói nem válaszoltak kielégítően kérdéseimre, és a befektetőjüket képviselő menedzser szintén bizonytalanságban hagyott.

ANGOL BEFEKTETŐ = ÉRTÉKELÉSI MÓDSZERTAN

tumblr_lzs7juCDWC1qz7lxdo1_500Aztán pár órával később volt egy majdnem másfél órás meetingem egy angol befektetővel, aki azt magyarázta el, hogy a seed-befektetéseket milyen módszertan mentén kellene értékelni és miként kellene segíteni a munkájukat. Ez miért lenne jó a magyar vagy régióbeli feltörekvő startup-oknak. Ha mondjuk öt tényezőben sikerülne minősíteni egy seed-startup-ot (pl. cég és szervezet / management / piaci helyzet és képesség / marketing stb), akkor maga az értékelés rávilágítana arra, hogy mely tényezőben érdemes erősíteni például inkubációban vagy korai befektetésben. Ha ezt az “erőt” az adott startup megkapná, akkor pedig jelentős értéknövelésen menne keresztül. És itt komolyan elgondolkoztam! Igen, mi lenne, ha mielőtt bárki itthon (lásd tőketársaságok) “betolnak” többszáz millió forintot egy startup-ba, bizony megnéznék a csapat ilyetén minőségét és konkrét értéktényezőit? Mielőtt fejlődésről döntenének a tőkések, nemcsak az excellt vizsgálnák, hanem megbizonyosodnának a fejlődési képességet biztosító tényezők rendelkezésre állásáról? Mindezt mondjuk egy értékelési metódus, vagy olyan indikátorok segítenék, amelyek “operatív” támpontot adnak a későbbi befektetés sikerére nézve is? No ez szép lenne! De az az igazság, hogy az eddig általam közvetített befektetéseknél mintha nem láttam volna ilyen “előre leírt” vagy “kanonizált” üzleti indikátorokat. Lehet nem figyeltem eléggé?

FIGYELŐ CIKK ÉS HASONLÓ PROBLÉMÁK

tumblr_lxbn6wktOH1qz7lxdo1_500Aztán eszembe jutott az a Figyelő cikk, amely a napokban fog megjelenni és amelyben volt szerencsém nyilatkozni. Nos ennek “kefe-levonatában” is hasonló szakmai kritikákat olvastam. Például ilyet (— remélem, a szerzők elnézik, ha “előre idézek” a cikkből — nagyon köszönöm):

“Igaz, a kockázati tőke világában nem csak az árthat, ha nincsen pénz, de az is, ha túl sok van. Hiszen amikor a piacon túl sok a „könnyű” közösségi pénzzel gazdálkodó befektető, akkor nem működnek jól a szűrők, a rosszabb projektek is pénzhez juthatnak, ezek ára inflálódhat, és a sok éhes Jeremie-s alap mellett kiszorulhatnak a valóban piaci alapon gondolkodó magánbefektetők.”

Az idézetben felvetett “szűrőkön” van itt a hangsúly. Az, hogy a hazai startup és befektetői szakmában lesznek-e ilyen szűrök? Lesznek-e olyan minőségi hivatkozási pontok, amelyek alapján értékelhető egy induló befektetés vagy annak életképessége? Vajon butaság vagy naivság ilyet elvárnom egy hazai “kockázati” piactól? Ki lehetne dolgozni egy ilyesmit itthon is vagy ehhez Londonba kell menni? Vagy egy angol kockázati tőkéssel kell beszélni?

(a kérdésre azért majd keresem még a választ… a fotók ismét a vintage gyűjteményem részei)

 

 

13 thoughts on “Budapest-London tengely

  • 2013. január 15. kedd at 07:55
    Permalink

    Nekem az jutott eszembe, hogy erre valóban szükség van-e? Csinálni egy olyan index számot, ami sok olyan tényezőn alapszik, amit nehezen vagy egyáltalán nem lehet számszerűsíteni? Milyen számot és súlyozást kap a személyes tényező? Csapat szimpátia index? Hogyan számszerűsítjük a képességet?

    Reply
  • 2013. január 16. szerda at 09:28
    Permalink

    Nekem ez a minősítési rendszerről egy vicc jut az eszembe:

    Mozarthoz egy koncert végén odamegy egy fiatalember, és megszólítja:
    – Mester! Tizennyolc éves vagyok. Ön szerint írhatok már operát?
    – Nem! – felete határozottan Mozart.
    – De Mester, – kerekedik el a srác szeme – hiszen Ön hatéves korában írta az első operáját!
    – Valóban – válaszolta Mozart – de én nem is kérdeztem senkitől, hogy írhatok-e.

    A magyar Playboy annak idején a vicc tanulságát így foglalja össze:
    “Aki kérdez, annak biztos gondja van vele, ezért azt inkább lebeszéljük.”

    Robert de Niró pedig a Roninban ugyanezt így fogalmazta meg:
    “Ha kétség van, akkor nincsen kétség”.

    Vagyis a fenti playboyok szerint már régen rossz, ha egy befektetőnek pontrendszerre van szüksége ahhoz, hogy egy startup támogatásában döntésre jusson.

    Reply
    • 2013. január 17. csütörtök at 12:25
      Permalink

      Azért két állapotot különítenék el a “kétségek” szintjén: a) amikor belép a befektető, b) amikor már megy a befektetés, akkor is vannak ilyen esetek (lásd a gyors növekedésből fakadóan)

      Reply
      • 2013. január 17. csütörtök at 21:32
        Permalink

        Egyetértek.
        Csakhogy ettől a probléma nem kisebb, hanem inkább nagyobb lesz.

        Szerintem nem az a probléma, hogy lehet-e listázni és számszerűsíteni startupok erősségeit és gyengéit.

        Igazából azért vagyok szkeptikus, mert aki listázás és számszerűsítés nélkül nem látja, hogy egy-egy startupot milyen oldalról kéne megerősíteni, az nem valószínű, hogy a listázás adatai alapján sokkal értelmesebb döntéseket tudna hozni.

        De egy szóval sem állítom, hogy az ötlet ne volna használható.
        Mint minden más rendszerességnek és dokumentálásnak, nyilván ennek is számos hozadéka lehet.

        Reply
  • 2013. január 16. szerda at 12:33
    Permalink

    Nem kell index szam, nem kell feltetlen kanonizalt forma. A fontosabb, hogy a befektetonek legyen nemzetkozi szinten is tapasztalata – a meglehetosen nehez – korai fazisu vallalkozasok ertekeleseben. Igen rengeteg szubjektiv szempontal megspekelve. Kb 1-1.5 eve mondogatom, hogy tul sok penz van a magyar befektetoi piacon es ennek meg lesz az ara hosszu tavon. Szerintem mar 2013-ban latni fogunk erdekes es szomoru tortoneteket. Ne legye igazam.

    Reply
    • 2013. január 17. csütörtök at 12:24
      Permalink

      Igen, igen… de a kialakuló esetleg “szomorú” történetek még időben is kezelhetőek lennének. Csak szerintem erre sincs felkészülve a hazai piac.

      Reply
  • 2013. január 16. szerda at 17:09
    Permalink

    Én egyáltalán nem látok sok pénzt a kockázati tőkepiacon.
    A befektetői piacon levő rengeteg szabad pénz túlnyomó többségét ugyanis nem kockázati befektetésekre szánják.

    Szerintem inkább az a baj, hogy a kockázati befektetések számára elérhető pénz többsége is olyan befektetőknél van, akik abszolúte járatlanok a nagy újdonságtartalmú projektek finanszírozásában, és ezért biztos kézzel a legrosszabb döntéseket hozzák.

    Meg az is baj, hogy a high-tech startupokat finanszírozni próbáló kockázati tőkések maguk nem értenek az adott területhez, de sajnálják a pénzt arra, hogy egy profi menedzsert béreljenek fel a projekthez, hanem maguk akarnak mindenben dönteni.

    Pedig ha a befektető oldaláról nincs az adott konkrét szakterületre megfelelő rálátás és hozzáértés, akkor az a befektető vagy a kóklerek áldozata lesz, vagy már az első vitás kérdésnél pánikba esik, és rosszul dönt.

    Sokszor támad olyan érzésem, hogy az igazán komoly high-tech projekteket csak profi válságmenedzserek tudnák szakszerűen levezényelni… …és nemcsak a startupok megbízhatatlansága miatt…:-(

    Reply
    • 2013. január 17. csütörtök at 12:26
      Permalink

      Nem kell minden szektorra menedzser, elég egy jó módszertan és / vagy profi szakértők

      Reply
      • 2013. január 18. péntek at 10:07
        Permalink

        Nem szektoronként, hanem projektenként volna szükség jó menedzserre.

        Ha abból indulunk ki, hogy a startup az ötletben, vízióban, útkeresésben erős, akkor eléggé nyilvánvalónak tűnik hogy a projekt menedzsment területén a leggyengébb.

        Ha pedig igaz, hogy a startup és a kockázati befektetés a gyors növekedésről szól, akkor az is nyilvánvaló, hogy egy ilyen projekt menedzselésében a startup meglevő csapatának még nem lehet megfelelő tapasztalata.
        Tehát önmagában a működőképes csapat nem garantálja a projekt sikerét: ahhoz mindenképpen egy profi menedzserre volna szükség.

        Egy profi menedzser felfogadása nem változtat a tulajdoni arányokon, tehát egyik fél érdekeit sem sérti. Lehetővé tenné viszont, hogy a startup csapat arra koncentrálhasson, amihez a legjobban ért: magára a szakmai munkára.
        Ugyanakkor biztosítékot nyújtana a kockázati befektetőnek arra, hogy a projekt nem az ingyenélésről vagy a pénz lenyúlásáról, hanem valóban a munkáról szól.

        Ha komoly projektről van szó, akkor szerintem minden normális startup nyitott volna arra, hogy a kockázati befektető egy profi projekt menedzsert bízzon meg a projekt vezetésével.

        De sajnos, eddig még nem láttam olyan kockázati befektetőt, amelyik hajlandó lett volna a befektetés mellé egy profi menedzsert is adni.

        Épp ellenkezőleg: abban tévhitben élnek, hogy pusztán a tulajdonosi jogosítványaik révén is megfelelő módon irányítani tudják a projektet, és érvényesíteni tudják az érdekeiket.

        Pedig a tulajdonosi beavatkozás kétélű fegyver, ami egy feszes ütemtervű és költségvetésű projekt esetében könnyen a projekt széteséséhez vezethet. Ugyanis nyilvánvaló, hogy egy kockázati befektetőnek se felkészültsége, se tapasztalata nincs ahhoz, hogy egy high-tech startup projekt végrehajtása során megfelelő vezetői döntéseket hozzon.

        Reply
        • 2013. január 23. szerda at 00:26
          Permalink

          Nem értem, miért kellene a “kihelyezett” menedzsmentnek érteni a projekthez. A menedzsernek a menedzsmenthez kell érteni. Pontosan ez a lényege az interim menedzsmentnek vagy ahogy itt hívjátok, válságmenedzsernek. Lehet, hogy eddig állateledelt gyártó céget vitt de egy IT gazellát is kihúz a csávából…

          Reply
          • 2013. január 23. szerda at 15:02
            Permalink

            Először is tisztázzuk: a kockázati befektető sohasem szokott menedzsert delegálni a projekthez. Hanem csak olyan projektekbe fektet be, ahol már összeállt egy olyan csapat, akikről feltételezhető, hogy menedzselni tudják a projektet.

            De a startupok esetében ez teljesen hibás megközelítés.

            A startup ugyanis nyilvánvalóan az új ötlet kiagyalásában, kidolgozásában és megvalósításában erős, és nem egy gyorsan növekvő cég menedzselésében.
            Ezért kell a kockázati befektetés mellé egy profi menedzsert is állítani.

            A “válságmenedzsert” pedig valószínűleg félreértetted.
            Én csak arra céloztam, hogy egy startup felfuttatása pont olyan extrém menedzselési feladat, mint egy padlóra került cég újászervezése.
            Az viszont nem igaz, hogy egy válságmenedzser bármilyen profilban is ugyanolyan jó lenne.
            A különféle tevékenységű cégek ugyanis teljesen eltérő terápiát igényelnek.

            Iacocca például állami hitelből új termékeket fejlesztett a csőd szélére került Chryslerben.
            De ugye nem ez a tipikus válságmenedzselés.

  • 2013. január 19. szombat at 17:42
    Permalink

    jomagam is amondo volnek mint rumata. projekt szinten volna sukseg hozzaerto managerre kiegeszitve azzal h a befektetonek is kell(ene) az adott teruleten mozognia. leginkabb kapcsolati tokevel.

    van egy terulet amihez itthon nem is keresnek befektetot. hiaba jo az otlet (ami mar esetleg termek is) , ha az nemzetkozi termek es adott teruleten kell hozza kapcsolati toke, az itthon elerheto seederek nem tudnak labdaba rugni.

    na mi pl itt tartunk

    Reply
  • 2013. január 19. szombat at 22:58
    Permalink

    Ez azért fontos, mert ezen a szájton halmozottan felvetődött már, hogy a startupokat meg kéne tanítani vállalkozni.

    Francokat.

    Nem profi menedzsertanfolyam kell a támogatott startup mellé, hanem profi menedzser.
    Hogy mindenki azzal foglalkozhasson, amihez a legjobban ért.

    De ez az a szemlélet, amit itthon hiába is várunk a kockázati befektetőktől.

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..