Start-up fejlesztés az EU-ban – 1. rész

A hetekben tanácsot adtam az új KFI stratégia kapcsán hivatalos helyen és arról tudakoltak, hogy milyen módszertant lehetne használni a kisvállalkozások fejlesztéséhez? És valójában a KFI pénzek kapcsán miként lehetne a hatékonyságot növelni? És mennyiben más az EU modell a Szilícium völgyitől? És milyen hazai cég- és ötletfejlesztési modellt lehetne kialakítani? Mik a tapasztalataim?

MIÉRT KELL MÓDSZERTAN A CÉGEK FEJLESZTÉSÉHEZ? 

Elkezdtem egy új (saját) vállalkozásfejlesztési koncepciót kidolgozni, ami arra épít, hogy a start-up-ok inkubálása ne csak a “levegőben” történjen, amolyan “megmondással” és “okoskodó” mentorálással… Mert egyelőre itthon inkább ez a meghatározó. Sokan lettek a megmondók, anélkül, hogy valódi empírikus cégfejlesztési tudás állna mögöttük. Sőt mi (pontosabban a kormányok) itthon “csak” a piacra öntöttük az EU-pénzt tőkeprogramok formájában, és e mellé nem lépett be semmi valódi tudásplatformra épített inkubációs modell. (Mert a Gazella nélkülöz minden szakmai platformot, és mint azóta kiderült 2013. ősze óta elindítani sem sikerült) Ez olyan, mintha a fociban az edzések teljesen véletlenszerűen alakulnának, senkinek nem lenne stratégiája a nyertes csapatok összeállítására és menedzselésére. Holott a fociban ez nagyon fontos, és a start-up-ok piaci versenyében is meghatározó alapvetés.

Ilyen arcot vág egy "edzésben" lévő start-up. Mai inkubáción készült fotó. Hotel Mercure, 7 start-up
Ilyen arcot vág egy “edzésben” lévő start-up. Mai inkubáción készült fotó. Hotel Mercure, 7 start-up

HONNAN SZÁRMAZIK A PÉLDA?

Nos ez persze az így enyhe túlzás, hogy “én” saját kútfőből építeném a “saját” módszertanomat. Mert a valóság az, hogy lassan 1,5 éve ezért küldenek külföldre tréningekre a Climate-KIC programban, hogy ennek a módszertanait tanuljam, majd adaptáljam itthon a MyCo Akcelerációs programjában. És ezen szakmai utak után végre kezd összeállni a kép, hogy milyen módszertanok is vannak a világban. Tehát a most következőket inkább a Szilícium völgyben tett munkabeli továbbképzéseken, valamint Hollandiában és Angliában tapasztaltak alapján kezdtem aggregálni.

Holland start-inkubációja a delft-i egyetemen, 2013. tavaszán.
Holland start-inkubációja a delft-i egyetemen, 2013. tavaszán.

És ebből főleg az EU-modell alapján kezdtem el gondolkozni egy új módszertanon. Amely tudásalapú, a valódi ipari innovációs kompetenciáinkra épít. Ugyanakkor “háttérbe teszi” – a korábban általam is istenített – közösségi tanulási és tudástranszferálási modelleket… Egyedül talán a workshop módszert tartom hasznosnak megtartásra, és azt, hogy nap-mint-nap start-up közösségbe kell járni, már régen felszínes időfacsarlásnak és fölösleges networkingnek tartom… Talán a lentiek átolvasása után értehető lesz ez a prekoncepció.

Workshop módszertan   ország részvételével, Amersfoort-ban, Hollandiában, 2014. márciusa.
Workshop módszertan ország részvételével, Amersfoort-ban, Hollandiában, 2014. márciusa.

 

A JÖVŐ PARADIGMÁJA – SZERINTEM

Mert szerintem a jövő sikeres start-upjai: technológia vezéreltek, munkamániásak és mellőzik a közösség eszközeit, ehelyett erősen a piac, a felhasználók kegyeiben törnek előre.

Mert ezeket látom az Európai Unió, a start-up világban nálunk előlrébb álló országaiban, mint “közös” nyelvként szolgáló módszertant.

LEVEL, STAGE, PHASE – DE MIÉRT?

Igenis már az ötletfázisban többfajta szintet kell elkülöníteni. Ugye létezik a kockázati tőke világában a Szilícium völgyből származó szintezés: pre-seed, seed, level A, level B stb… Talán erre legjobb példa, ha idemásolom a tavaly a Szilícium völgyben, a Cleantech Open szervezetnél kapott továbbképzésünk slide-ját:

Képernyőfotó 2014-10-04 - 23.16.49

Képernyőfotó 2014-10-04 - 23.20.08

 

Szóval, ami a kockázati tőkevilágban a “level”-eknek felel meg, az a innovációs ötleteknél az EU-ban “TRL”-szint (lásd H2020 pályázatoknál) vagy az általunk használt inkubációs módszertanban Stage 1, Stage 2, Stage 3 szinteknek felel meg.

STAGE 1 – VALIDÁLÁS ÉS ÜZLETI MODELLEZÉS

Ha valakinek ötlete van és éppen csapatot épít, ő még a Stage 1-es szinten van és neki erős cégfejlesztési alaptudást kell megkapnia. Olyanokról kell tanulnia, amely a termék- és piacvalidálással kapcsolatos, olyasmiről kell gondolkoznia, ami a piacra lépést megelőző fázisban lényeges. Például, hogy mik lesznek a pénzügyi driver-ei, miként fogja az árképzését kitalálni (lásd Product / Margin, vagy Margin / Year). És persze ezután érdemes foglalkozni erős üzleti modell építésen, erre mi a Business Modell Canvast használjuk. Ha mindez adott, akkor elkezdhet az induló start-up prezentációt írni, majd előadni (pitch-elni angolul). És ennek is speciális tudománya van – és itt nem a kommunikációs eszközökre gondolok.

A tavaszi szemeszter Stage 1-es start-upjai a Demo Day-re készülnek 2014. júniusban, az IBM Innovációs Centerben.
A tavaszi szemeszter Stage 1-es start-upjai a Demo Day-re készülnek 2014. júniusban, az IBM Innovációs Centerben.

 

Mi ezt a tudást a Stage-1-be belépő start-up részére egy 10-12 hetes szemeszterbe osztjuk le, ahol hétről hétre fix időben történő inkubációban adjuk át az egyes tudáselemeket, mindig szigorúan interaktív módon és workshop feladatok, közös gondolkozás révén. Ez csak a Stage 1. És ehhez valójában semmi másra nincs szüksége a start-up-nak, csak tudásra, akaratra, és arra, hogy rendszeresen és (kötelezően) eljárjon a workshop-okra…. Ez utóbbi sem könnyű mindenkinek. És eddig még senki nem beszél tőkéről, befektetésről, mert minek is. Egyelőre felesleges.

 

STAGE 2 – A PIACI MŰKÖDÉS NYITÁNYA

Aztán ezt követi a Stage 1-ből sikeresen kikerülő és “kirostálódó” csapatok számára a Stage 2-es szint, ahol már a valódi céges működéshez hasonló “inkubációs” módszer alapján haladunk. Hétről hétre fix időpontban találkozunk és egyedi megbeszéléseket tartunk, ahol az inkubált start-up csapattagjai és az inkubátor van ott. Itt már a heti haladásról és operációról folyik a beszélgetés, mint egy működő cégnél. Ezt pedig egy 4-5 hónapos munkaterv, vagy akcióterv alapján tesszük. Ebben a start-up-er célokat tűz ki maga elé és ezek elérését követjük nyomon. Izgalmas beszélgetések, amelyek sokszor rávilágítanak arra, hogy ki képes önállóan a való világban működni.

Csapatmunka a 2014. nyári szemeszterben. Workshop munka folyik.
Csapatmunka a 2014. nyári szemeszterben. Workshop munka folyik.

És ekkor már felmerül, hogy szükség van pénzre. Ezt a start-up-ok szeretik egyből “elkérni” valahonnan, és erős a késztetés, hogy mindezt a “közelálló” inkubátor adja meg… de a valóság az, hogy ezt a pénzt is meg kell próbálni szívességek, barter (azaz megfelelő csereeszközök) vagy éppen valódi ügyfél pénzek alapján előteremteni. Bizony, az igazi start-up a piacon és nem a befektetők világában tanul meg működni. Ez a Stage 2-es állapot már a amolyan “piacközeli” működés. Persze olyan tudáselemeket meg kell adni, amilyen például a megfelelő marketing, arculat, vagy éppen kommunikációs aktivitás kiépítésével kapcsolatosak. Idetartozik gyakran a Stage 1-ben elkészített hipitézisek (pl. piac) ellenőrzése (pl. piacelemzés vagy ügyféltesztek alapján). A Stage 2 igazi vízválasztó, hiszen itt a legnagyobb a kirostálódás.

STAGE 3 – A VALÓDI PIACI LÉT!

A Stage 3-ban már csak azok maradnak, akik a saját lábukon is megélnek, és az igazat megvallva már csak ekkor érdemes pénzügyi támogatást adni nekik. De talán itt is az lenne a leghelyesebb, ha nem tőke vagy grant (pályázat) formájában érkezne a pénz, hanem eszköz-átadással történne. Hiszen sokkal értelmesebb és hatékonyabb, ha a pénzgazdaság szabályait az eredeti piaci működéssel sajátítja el a cég. Nem pedig az tőkés, állam “csöcsén” tanul meg élősködni a fejlődésben lévő cég… Bár ez elég spártai módszernek tűnik.

Stage 3-as startup-jaink a SUSCO Expon állítanak ki 2014. októberben, a Millenárison. Ez már piaci helyzet.
Stage 3-as startup-jaink a SUSCO Expon állítanak ki 2014. októberben, a Millenárison. Ez már piaci helyzet.

Talán ilyenkor a leghelyesebb egy jó üzleti angyalt beszerezni, aki sokkal szigorúbb és gondoskodóbb, mint bármilyen hivatalos tőketársaság, vagy éppen inkubátor. Mert az üzleti anygaloktól rengeteget lehet tanulni, élettapasztalatban, döntési kompetenciában, piaci módszerekben és mivel az üzleti angyal a “pénzét” adja, ezért gondoskodik is az azonnali tudás, tapasztalat tarnszferálásáról. Vagy legalábbis annak tudata, hogy ő ott van a háttérben, jelentős felelősséggel tölti el a csapatot. Szóval ez talán a legjobb forrás az induló cég fejlesztésére, mert piaci elveket és működést tanít meg a cégnek.

—–

Nos ez az EU-módszer fő alapvetése. Megfelelő szintekre bontani a cég-csíráztatást. És mint a fentiekben látjuk ez inkább szintekre bontott tudás-átadásról szól, a piaci működés modellezésének bevezetésével. Azaz amolyan óvatos “beléptetést” jelent a piacra.

A folytatásban leírom, hogy mit is kell megtanulni egy EU-módszertan alapján fejlődő start-upnak. A 2. rész következik.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.