Miért nem exportálnak a magyar kkv-k?
A startupok ebben is másokMár alapításkor gondolnia kellene a magyar vállalatoknak is az exportra, de ezt csak kevesen teszik. A legtöbben kizárólag belföldre koncentrálnak, így korlátosak lehetőségeik. Ráadásul ez nem csak globális, hanem régiós összehasonlításban is jelentős hátrány.
Magyarországon túlságosan is összefügg a külpiaci aktivitás és az innovációs képesség a vállalatmérettel és a létszámmal. „Hajlamosak a cégek úgy tekinteni az exportra, mint egy olyan lépcsőfokra, ami előtt még sok egyebet meg kell lépni, és csak akkor jöhet szóba, ha a többin már túl vannak.” – hívja fel a figyelmet a hibás szemléletre Füzesi Attila, a Creative Expert Consulting üzlet- és kereskedelemfejlesztési tanácsadócég első embere.
Ebbéli lemaradásunkat felmérések is igazolják. A Global Entrepreneurship Monitor rendszeresen közzétett jelentésében mindig külön figyelmet szentel a frissen induló vállalkozások nemzetközi beágyazottságának. E felmérés szerint a 42 hónapnál nem idősebb vállalkozások esetében Magyarországon csupán 23 százalék azon cégek aránya, hol legalább az ügyfelek negyede külföldi. Ez erőteljes különbség például Romániával vagy Horvátországgal összehasonlítva, ahol eléri a 35%-ot is ez az arány.
„Azon országok esetében, ahol megfelelő méretű a belső piac, természetesen nem elvárás, hogy a frissen induló vállalkozások rögtön nemzetközi babérokra hajtsanak.” – magyarázza Füzesi Attila. Egy kínai, amerikai, brazil, vagy orosz kisvállalkozás sokkal jobb esélyekkel indul belső keresleteinek ellátásában. Ugyanakkor kicsi, kevéssé növekvő, de adottságait tekintve nyitott gazdaságok esetében – amilyen a magyar is – nem kielégítő egy közepesnél rosszabb arány.
Elsősorban társadalmi, kulturális okai vannak a Creative Expert Consulting szerint ennek a lemaradásnak. A nemzetközi ismeretek hiánya nem csak az alacsony szintű nyelvtudásban testesül meg, hanem a gazdaságföldrajzi, nemzetközi kereskedelmi ismeretek alacsony színvonalában is. A vállalkozási ismeretek tekintetében is nagyon rosszak a beidegződések. „A vállalkozók előbb vásárolnak egy kimutathatatlan olvasottságú helyi lapban negyedoldalas hirdetést, mint hogy rendes, kétnyelvű honlapot alakítsanak ki, bemutatva tevékenységüket, referenciáikat, kapcsolat-felvételi csatornáikat” – mutat rá Füzesi Attila.
A Creative Expert Consulting szerint már alapításkor szükséges gondolni a jövőbeni nemzetközi lehetőségekre. Akár már a név kiválasztása, a cégforma és az induló tőke mértékének meghatározása is befolyásolhatja, hogy milyen esélyeink lesznek később a külpiacon. Ráadásul nem csak az export, hanem az import is érdemel figyelmet: „egyes gépek, vagy alkatrészek hazai beszerzése sokkal körülményesebb és drágább lehet, miközben egy jól megválasztott külföldi beszállítóval ezerszer könnyebb lehet a dolgunk.” – mondja Füzesi Attila
„Elsősorban társadalmi, kulturális okai vannak a Creative Expert Consulting szerint ennek a lemaradásnak.”
———————
–
Na ne vicceljünk.
–
Magyarország egy szélsőségesen nyitott, exportorientált gazdaság, ahol a céhektől a nagyvállalatokig sok évszázados hagyományai vannak a külpiaci kapcsolatoknak.
–
Az exportáló kkv-k aránya nálunk kizárólag csak azért alacsonyabb a szomszédainkhoz képest, mert – az alapjaiban elhibázott adórendszerünk miatt – nálunk egy olyan nagylétszámú kényszervállalkozói réteg is jelen van, amely normális esetben az alkalmazottak táborát gyarapítaná.
–
Ha ezeket nem vennénk figyelembe, akkor lehet, hogy nálunk még nagyobb is volna a külpiaccal együttműködő kkv-k aránya, mint a szomszédainknál.
–
Persze ez nem jelenti azt, hogy ne volna már semmi tennivaló a kkv-k külpiaci tevékenységének fellendítése ügyében.
–
De attól tartok, ezek a teendők nem a kkv-ken belül, hanem az országos gazdasági környezetben találhatók.
a gazdaságunk nyitottsága nagyrészt a külföldi tulajdonú vállalatoknak köszönhető, akik nem épülnek be szervesen a gazdaságba. az importált alkatrész összecsaverozva továbbszállítása pl. magas importnak és exportnak látszik, és nagy nyitottságnak, a valóságban azonban nem jelent túl sok hozzáadott értéket.
a kkv-kre visszatérve: nálunk hazai tulajdonú középvállalat alig létezik, gyakorlatilag csak kicsi. 50 millió euró felett beszélnek az eu-ban középvállaltról, ez 15 milliárd forint kb.
természetesen az adórendszernek befolyása van a folyamatokra és a számokra, és tény, hogy sokkal több vállalkozás is van, aminek jó része kényszervállalkozás, viszont a hazai kkv-k nyitottságán mindezek ismeretében is bőven lehetne javítani.
a társadalmi és kultúrális okokra egy gyors példa: még egy cseh cég nyelvi nehézségek nélkül indulhat szlovákiába, és lengyelországba sem lesznek igazi problémái (rögtön egy 55 milliós piac!) addig különösen az idősebb generáció kisvállalkozóinak már csak a nyelvismeret hiánya egy áthághatatlan akadály.
a magyar kkv-k export tevékenyéségéről itt lehet még olvasni: http://www.kormany.hu/download/1/d7/30000/kulgazdasagi_strategia.pdf
a teljes exporton belül 10 százalék körüli az arányuk.
itt egy eu-s összehasonlítás: http://ec.europa.eu/enterprise/policies/sme/facts-figures-analysis/performance-review/files/countries-sheets/2012/hungary_en.pdf
ebből például látszik, hogy kényszervállalkozókkal együtt még mindig uniós átlag alatt van a vállalkozók száma.
az is látszik, hogy a kkv-k aránya az eu-n belüli exportban és importban is messze elmarad az uniós átlagtól.
továbbá figyelmedbe ajánlom a következő táblát, az eu-n kívüli exportról: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/statistics_explained/index.php?title=File:Extra-EU_trade_share_of_SMEs_in_imports_and_exports,_2010_(%25_in_euro).png&filetimestamp=20120919133506
itt is látszik, hogy a magyar kkv-k teljesítménye az egyik leghalványabb, ezek a számok pedig nicnsenek összefüggésben a cégek számával, csak a teljesítménnyel.
Rumata,
Koszi, hogy ertelmes gondolataiddal megeloztel, sorban mind igaz.
Fuzesi Attila, nem ismerjuk egymast es munkainkat sem, de mint kkv vezeto, elutasitom a gondolataid. Alapvetoen mi is kenyszerbol lettunk vallalkozok, aztan felnottunk es most eppen a kimulas ellen dolgozunk, mikozben a munkank szinte teljesen export lett. Ami viszont hatraltat, az a gazdasagi kornyezet, az arfolyam naponkenti kilengese, a hazai bankrendszer ahol harom nap alatt erkezik meg atlagosan az utalt osszeg, mig mashol ez napon belul megtortenik, a hazai beszerzesek Afa finanszirozasa. Hirtelen ezek a legnagyobb gondok es nem tudom, hogy egy vallalkozasnak mikent kellene jobban a kulpiacokra termelni. Talan versenykepesebbek vagyunk, mint a kornyezo orszagok? Nem kisebb, sot jellemzoen nagyobb az elomunka jarulekterhe, mint mashol, a forint -a gazdasagon keresztul mutatja mennyire gyenge- arfolyama nem segiti az alapanyagok kedvezo aru beszerzeset, ezzel is a versenykepessegunk csokken. Mitol lennenk jobbak meg, nincs hazai kurrens termekunk, ami van annak megvedese hosszadalmas es draga folyamat.
Kimondom: a kkv szektor csak verbalisan van tamogatva, valojaban egy utheto, nyuzhato reteg, akik a munkavallalokkal egyutt viszik a hatukon az orszagot. A multik tobb tamogatast es kedvezmenyt kapnak, mint amit befizetnek, beszallitani rettento nehez. Azokbol a penzekbol, amiket a multiknak es nagyobbaknak kiosztanak es a munkahelyek szamat atnezve mi is konnyen tudnank olcso versenykepes termekekkel a kulpiacokon ervenyesulni es lenyegesen tobb alkalmazottal dolgozni.
A lenyeg, ne mi legyunk a tulovatos tudatlan vallalkozoknak beallitva, a problema feljebb van es az ilyen tanulmanyokkal csak erositve lesz a mindenkori kormanyzat a rossz uton.
Ahogy szoktak mondani:” van aki csinalja es van aki beszeli/tanitja”, most igy jartunk…
Kedves Bucsky,
–
Magyarország gazdasága már a Monarchia előtt is alapvetően exportorientált volt, és már a Kádár-rendszerben is a GDP több mint 50%-a a külpiacokon realizálódott.
Tehát a rendszerváltás után a multik révén kialakult jelenlegi, kb. 70%-os arány nem igazán jelentett alapvető változást a korábbi helyzethez képest.
–
De ahogy az általad is idézett adatokból kitűnik, Magyarországon – a hihetetlenül rossz és ellenséges gazdasági környezet miatt – sokkal kevesebb kkv van, mint ami európai mércével normális volna.
–
És mivel még ezek is nagyobbrészt csak helyi piacra dolgozó kényszervállalkozások, ebből természetes módon következik, hogy a hazai kkv-k gazdasági teljesítménye, és ezen belül különösen az exportteljesítménye siralmasan alacsony.
–
Tehát az általad idézett statisztikák teljes összhangot mutatnak azzal, amiről Clior és én beszélünk.
–
A magyar kkv-k talpon maradását megnehezítő problémák közül a legsúlyosabbak az ÁFA finanszírozás, az árfolyamingadozás és az elképesztően túlbonyolított vállalati adminisztráció.
–
Még egy nagyvállalat bevételei és kiadásai sem mindig folyamatosak és egyidejűek, de a kkv esetében végképp és szélsőségesen nem azok.
A kkv tehát már eleve hatalmas tartalékot kell hogy képezzen az ÁFA finanszírozására, sok esetben egy teljes év tevékenységére.
Vagyis az, hogy hazánkban a külföldhöz képest magas az ÁFA, már önmagában is durva versenyhátrányt jelent a kkv-k számára.
–
Mivel a kkv-k bevételei és kiadásai ritkán folyamatosak, hanem egymástól akár félévnél is nagyobb távolságra eshetnek, ezért a forint árfolyambizonytalansága is hatalmas problémát okoz.
Milyen versenyképességet biztosít az, ha a kkv az éves exportszerződésébe már eleve egy 15-20%-os árfolyamkockázatot kell hogy beépítsen?
–
A kkv-k számára az adminisztráció is elképesztő nagy teher.
–
Külföldi partnereket végiglátogató kolléga meséli, hogy egy 150 fős nyugat-német textilgyárban csupán az egyszál tulaj és a titkárnője végzett adminisztratív munkát, az összes többi mind a termelésben dolgozott.
Kedves Bucsky, nézz már körül egy 150 fős hazai cégnél, hogy hány főt köt le az adminisztráció.
–
Csak a poén kedvéért: egy csőd szélén álló magyar kisvállalat, amely már félév óta tartozik a bérrel a saját kéttucatnyira fogyatkozott alkalmazotti gárdájának, még a csődhelyzetben is kénytelen egy új bérszámfejtőt felvenni a kilépő régi helyére, mert olyan nyakatekert a számviteli rendszer, hogy csak egy képzett bérszámfejtő tud szabályosan bért számfejteni.
–
Kedves Bucsky,
–
én megértem, hogy Attila számára csábító feladat marketing tanácsadással fellendíteni a magyar kkv-k exporttevékenységét.
–
Csakhogy az a helyzet, hogy az a kkv, amelynek kis hazánkban külpiacokon is versenyképes terméke vagy szolgáltatása van, az már régen rendelkezik azokkal a kapcsolatokkal és ismeretekkel, amelyek a külpiaci pertnerekkel való együttműködéshez szükségesek.
Tehát nem az a fő probléma, hogy a rossz marketing miatt nem jutnak el a vevőig.
Hanem az a fő probléma, hogy a rendkívül ellenséges hazai gazdasági környezetben csak kevesen maradnak talpon.
–
Ez terményetesen nem jelenti azt, hogy Attila tanácsai haszontalanok volnának. Nagyon is hasznosak, mivel valóban egy olyan területre hívja fel a figyelmet, amiben a hazai kkv-k a nyugatiakhoz képest elmaradásban vannak.
–
De látni kell, hogy ez csak huszadrangú probléma a többihez képest.
Ha ugyanis jó a termék, és talpon tud maradni a cég, akkor még egy szimpla magyar nyelvű honlappal is minden gond nélkül sikeres exportcég tud lenni.
–
Nem volna jó, ha az terjedne el a köztudatban, hogy a kkv-k gyenge exportteljesítményének csupán az az oka, hogy még nem nőttek fel a nyugati marketinghez.
–
Márpedig pont az általad előadott eszmefuttatás bizonyítja, hogy komoly a veszélye az efféle téveszmék terjedésének.
–
És nem volna jó, ha a politikusok arra a következtetésre jutnának, hogy a hazai kkv-k elképesztően rossz helyzetének javítása helyett az is elég, ha az adófizetők pénzéből néhány marketing tanácsadó céget támogatnak, akik majd megtanítják exportálni a tehetséges, ámde az exporthoz kissé hülye magyar kkv-kat.