Tőkebőség, projektínség

A Jeremie program több fordulója elárasztotta a piacot kockázati tőkével; de nehezen
látszik, hogy hol fog ez a rengeteg tőke magának helyet találni. 

Szobonya Péter, a kockazatitoke.blog.hu írását közörljük, amely eredetiben itt olvasható.

Kínálati oldal 

Ha csak a Jeremie pénzeket számoljuk (pedig az elmúlt évben jöttek létre más tőkealapok, intézményi befektetők is, elég a Day One Capital-re vagy a Docler Investments-re gondolni), akkor az alábbi összegben került Magyarországra befektetési lehetőséget kereső kockázati tőke, beleszámolva co-investmentet és közös alapot, magvetőt és növekedésit, uniós részt és magánbefektetői forrást, a Jeremie 3 feltételes nyerteseit, és a még csak meghirdetett Jeremie 4-et is:

  • Jeremie 1: 44,9 milliárd Ft
  • Jeremie 2: 40,7 milliárd Ft
  • Jeremie 3: 34,2 milliárd Ft
  • Jeremie 4: 8,6 milliárd Ft

Akárhogy osztok-szorzok, mindent egybevéve ez közelíti a 130 milliárd Ft-ot. Bődületes pénz.

Keresleti oldal

Hogy ezt a bődületes pénzt hová lehet kihelyezni, arról csak közelítő, és nem naprakész információk vannak (régóta tartja magán az a nézet, amit magam is osztok, hogy a HVCA-nak, mint szakmai szervezetnek jobban kellene fókuszálnia a naprakész, aggregált piaci információk elérhetőségére).

Ami a Jeremie 1 alapokat illeti, én nem tudok frissebbet és átfogóbbat, mint amit barátunk az InsiderBlog adatai alapján állítottunk össze, ami a 2012. év végi állapotot jelzi; eszerint egy fél éve kb. 53%-nál álltak a kihelyezések a teljes befektethető tőkére vetítve; ez a 44,9 milliárdból mondjuk 24. Tegyük fel, hogy az idén borzasztóan összekapták magukat mindannyian, és fél év alatt ez a szám felugrott 30 milliárdig, ami kb. a teljes tőke kétharmada.

A Jeremie 2-ből vagy borzasztóan titkolózik mindenki, vagy tényleg nagy a csend eddig, én mindenesetre egyetlenegy konkrét befektetésről hallottam: Vitán Gáborék (Venturio) fektettek be valami divatcégbe, talán 300 milliót.

Más semmi.

A helyzettel kapcsolatban két fontos személyes megjegyzés:

  1. Nagy baj lenne, ha a túlzott kezdeti lendület miatt az egész kockázati tőke fellendülés pofáraeséssel végződne. Nehogy az legyen, hogy a végén a sok új tőkealap nyakán maradt pénz miatt, vagy ami még rosszabb: a meggondolatlan kényszerbefektetéseken elszenvedett tömeges veszteségek miatt hosszú időre szitokszóvá tegye a kockázati tőkét minden potenciális piaci belépő számára.
  2. Komolyan meg kellene fontolniuk a befektetőknek, különösen a kisebb projektekre lövőknek, leginkább pedig a Jeremie 2 magvető alapoknak, hogy az egyedi méregetés-értékelés-vizsgálgatás jelenlegi gyakorlata helyett átálljanak egy olyan üzemmódra, ahol előre megszabott feltételek mellett, egyszerűbb és gyorsabb módon elbírálva, futószalagon pörgessék a befektetéseket.

Az idő szalad, a tőke hozamra éhezik.

5 thoughts on “Tőkebőség, projektínség

  • 2013. augusztus 5. hétfő at 16:36
    Permalink

    Tőkebőség, projektínség?
    Épp ellenkezőleg.
    Projektbőség, tőkeínség.
    Egyáltalán, ki beszél itt kockázati befektetőkről?

    A magyar tőkepiacon a befektetőket maximum államkötvények vásárlására lehet rávenni.
    És a magyar kockázati alapkezelők is pont ilyen mentalitással rendelkeznek.

    Mit mondhatnánk egy olyan tőkepiacról, ahol csupán azért kell egy sok évtizedes szakmai múlttal rendelkező buszgyárnak csődbe mennie, mert nem egyetlen bankot vagy befektetőt sem tud találni, aki a nyugati vevő által megrendelt buszok legyártásását hajlandó volna előfinanszírozni?

    A Jeremie alapokat én nem tőkekínálatnak, hanem legfeljebb tőketemetőnek nevezném.

    A Jeremie jelenlegi befektetési szabályai alapján ítélve ugyanis ezek az alapok nem nagy növekedőképességű projektekbe való befektetésre, hanem csupán sikeres, de bajba jutott vállakozások bagóért való felvásárlására alakultak.

    Vagy vulgárisabban szólva: kockázati befektetésnek álcázott uzsorahitelek folyósítására alakultak.

    Ilyen szempontból nézve tehát kifejezetten jó hír, hogy még a Jeremie 1 keretének is csupán 53%-át sikerült kihelyezni.

    Mert ez azt jelenti, hogy a magyar gazdaságban hálistennek csak kevés uzsorahitelre kényszerülő vállakozás található.

    Csak az nem világos, hogy miért nevezzük ezt nagy növekedőképességű projektek támogatásának.

    Az meg végképp nem világos, hogy miért kell az uzsorahiteleket uniós tőkejuttatással támogatni.

    Reply
  • 2013. augusztus 5. hétfő at 17:33
    Permalink

    Persze mondhatjátok azt, hogy csak általánosságokat pufogtatok.

    Úgyhogy jöjjön két történet arról, hogy milyen a magyar kockázati tőkealapok mentalitása.

    —————————————————-

    1. történet – 2009-2010 környékéről.

    Felhívom a szakma által a magyar kockázati tőkebefektetés apostolának titulált embert, egy Jeremie 1 alap elnökét.

    Mondom neki, hogy van egy fél tucat extrém nagy növekedési lehetőségű projektjavaslatom, és egy személyes konzultációt szeretnék kérni tőlük, hogy az ő befektetői követelményeiknek a legjobban megfelelő projektre az ő befektetői követelményeiknek legjobban megfelelő konstrukcióban dolgozhassak ki üzleti tervet.

    Mert nem szeretném mindkettőnk idejét lopni azzal, hogy érdektelen projekteket érdektelen konstrukciókban dolgozok ki, és küldözgetek nekik.

    Mondja erre a fazon, hogy töltsem ki bármelyik projektem alapadataival az űrlapot, és akkor majd úgyis meghívnak egy személyes beszélgetésre, és ott mindezeket tisztázhatjuk.

    Oké, kitöltöm, elküldöm, várok.

    Röpke negyedév döglött csend után jelentkezik az illető alap pénzügyi vezetője, és megkér arra, hogy írjak még további részleteket arról az egy konkrét projektről, aminek a sarokszámait az űrlapon már vázoltam.

    Még csak esélyt sem ad a személyes konzultációra, amiből megtudhatnám, hogy melyik projektjavaslatomat milyen konstrukcióban volna érdemes kidolgoznom a számukra.

    Csak írjak le valamit, és ők azt majd megítélik.

    És a szakma szerint még ezek voltak a legjobbak!!!!!!!

    —————————————————-

    2. történet – 2013-ból.

    Felhívom telefonon a magvető befektetések hazai apostolának tartott kockázati alapot.

    Visszahív az alap pénzügyi vezetője, és kérdi, hogy mi van.

    Mondom neki, hogy egy baromi nagy növekedőképességű projektre volna javaslatom, és mielőtt megírom nekik, szeretném tudni, hogy a befektetési keretükből mennyi az, ami jelenleg még szabad, amit – ha megegyezünk – képesek volnának befektetni.

    Vagyis hogy maximum mekkora befektetéssel tervezhetek.

    Erre mondja nekem az ember, hogy ő azt nem mondhatja meg, mert az egy üzleti titok, hogy mennyi pénzt tudnának még befektetni.

    Világos beszéd.

    De hogy a fenébe írjak bármiféle projektjavaslatot egy ilyen beszélgetés után?

    Ki hiszi el ezek után, hogy ez az ember valóban tőkét akar befektetni?

    —————————————————-

    Na, hát kb. itt tartunk kockázati befektetői szemléletben :-(

    Reply
  • 2013. augusztus 7. szerda at 21:16
    Permalink

    Kb 1 éve azt mondom, hogy ebből baj lesz. Sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelni arra, hogy az ötletek eljuthassanak arra a szintre, hogy értelmes feltételek mellett finanszírozhatóak legyenek. Ugyanakkor ez jó, hiszen a valóban jó projektek talán le tudják nyomni ezek után a feltételeket az irreálisról a nemzetközi szinten elfogadhatóra ;)

    Reply
  • 2013. augusztus 7. szerda at 23:19
    Permalink

    Igen, úgy kerül ki x milliárd a piacra, hogy az alatta lévő területbe nem kerül / került pénz…

    Reply
  • Pingback:Grassroot és a lelassuló befektetési piac | Insider Blogzin

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..