Tőkebőség, projektínség
A Jeremie program több fordulója elárasztotta a piacot kockázati tőkével; de nehezen
látszik, hogy hol fog ez a rengeteg tőke magának helyet találni.
Szobonya Péter, a kockazatitoke.blog.hu írását közörljük, amely eredetiben itt olvasható.
Kínálati oldal
Ha csak a Jeremie pénzeket számoljuk (pedig az elmúlt évben jöttek létre más tőkealapok, intézményi befektetők is, elég a Day One Capital-re vagy a Docler Investments-re gondolni), akkor az alábbi összegben került Magyarországra befektetési lehetőséget kereső kockázati tőke, beleszámolva co-investmentet és közös alapot, magvetőt és növekedésit, uniós részt és magánbefektetői forrást, a Jeremie 3 feltételes nyerteseit, és a még csak meghirdetett Jeremie 4-et is:
- Jeremie 1: 44,9 milliárd Ft
- Jeremie 2: 40,7 milliárd Ft
- Jeremie 3: 34,2 milliárd Ft
- Jeremie 4: 8,6 milliárd Ft
Akárhogy osztok-szorzok, mindent egybevéve ez közelíti a 130 milliárd Ft-ot. Bődületes pénz.
Keresleti oldal
Hogy ezt a bődületes pénzt hová lehet kihelyezni, arról csak közelítő, és nem naprakész információk vannak (régóta tartja magán az a nézet, amit magam is osztok, hogy a HVCA-nak, mint szakmai szervezetnek jobban kellene fókuszálnia a naprakész, aggregált piaci információk elérhetőségére).
Ami a Jeremie 1 alapokat illeti, én nem tudok frissebbet és átfogóbbat, mint amit barátunk az InsiderBlog adatai alapján állítottunk össze, ami a 2012. év végi állapotot jelzi; eszerint egy fél éve kb. 53%-nál álltak a kihelyezések a teljes befektethető tőkére vetítve; ez a 44,9 milliárdból mondjuk 24. Tegyük fel, hogy az idén borzasztóan összekapták magukat mindannyian, és fél év alatt ez a szám felugrott 30 milliárdig, ami kb. a teljes tőke kétharmada.
A Jeremie 2-ből vagy borzasztóan titkolózik mindenki, vagy tényleg nagy a csend eddig, én mindenesetre egyetlenegy konkrét befektetésről hallottam: Vitán Gáborék (Venturio) fektettek be valami divatcégbe, talán 300 milliót.
Más semmi.
A helyzettel kapcsolatban két fontos személyes megjegyzés:
- Nagy baj lenne, ha a túlzott kezdeti lendület miatt az egész kockázati tőke fellendülés pofáraeséssel végződne. Nehogy az legyen, hogy a végén a sok új tőkealap nyakán maradt pénz miatt, vagy ami még rosszabb: a meggondolatlan kényszerbefektetéseken elszenvedett tömeges veszteségek miatt hosszú időre szitokszóvá tegye a kockázati tőkét minden potenciális piaci belépő számára.
- Komolyan meg kellene fontolniuk a befektetőknek, különösen a kisebb projektekre lövőknek, leginkább pedig a Jeremie 2 magvető alapoknak, hogy az egyedi méregetés-értékelés-vizsgálgatás jelenlegi gyakorlata helyett átálljanak egy olyan üzemmódra, ahol előre megszabott feltételek mellett, egyszerűbb és gyorsabb módon elbírálva, futószalagon pörgessék a befektetéseket.
Az idő szalad, a tőke hozamra éhezik.
Tőkebőség, projektínség?
Épp ellenkezőleg.
Projektbőség, tőkeínség.
Egyáltalán, ki beszél itt kockázati befektetőkről?
–
A magyar tőkepiacon a befektetőket maximum államkötvények vásárlására lehet rávenni.
És a magyar kockázati alapkezelők is pont ilyen mentalitással rendelkeznek.
–
Mit mondhatnánk egy olyan tőkepiacról, ahol csupán azért kell egy sok évtizedes szakmai múlttal rendelkező buszgyárnak csődbe mennie, mert nem egyetlen bankot vagy befektetőt sem tud találni, aki a nyugati vevő által megrendelt buszok legyártásását hajlandó volna előfinanszírozni?
–
A Jeremie alapokat én nem tőkekínálatnak, hanem legfeljebb tőketemetőnek nevezném.
–
A Jeremie jelenlegi befektetési szabályai alapján ítélve ugyanis ezek az alapok nem nagy növekedőképességű projektekbe való befektetésre, hanem csupán sikeres, de bajba jutott vállakozások bagóért való felvásárlására alakultak.
–
Vagy vulgárisabban szólva: kockázati befektetésnek álcázott uzsorahitelek folyósítására alakultak.
–
Ilyen szempontból nézve tehát kifejezetten jó hír, hogy még a Jeremie 1 keretének is csupán 53%-át sikerült kihelyezni.
–
Mert ez azt jelenti, hogy a magyar gazdaságban hálistennek csak kevés uzsorahitelre kényszerülő vállakozás található.
–
Csak az nem világos, hogy miért nevezzük ezt nagy növekedőképességű projektek támogatásának.
–
Az meg végképp nem világos, hogy miért kell az uzsorahiteleket uniós tőkejuttatással támogatni.
Persze mondhatjátok azt, hogy csak általánosságokat pufogtatok.
–
Úgyhogy jöjjön két történet arról, hogy milyen a magyar kockázati tőkealapok mentalitása.
–
—————————————————-
–
1. történet – 2009-2010 környékéről.
–
Felhívom a szakma által a magyar kockázati tőkebefektetés apostolának titulált embert, egy Jeremie 1 alap elnökét.
–
Mondom neki, hogy van egy fél tucat extrém nagy növekedési lehetőségű projektjavaslatom, és egy személyes konzultációt szeretnék kérni tőlük, hogy az ő befektetői követelményeiknek a legjobban megfelelő projektre az ő befektetői követelményeiknek legjobban megfelelő konstrukcióban dolgozhassak ki üzleti tervet.
–
Mert nem szeretném mindkettőnk idejét lopni azzal, hogy érdektelen projekteket érdektelen konstrukciókban dolgozok ki, és küldözgetek nekik.
–
Mondja erre a fazon, hogy töltsem ki bármelyik projektem alapadataival az űrlapot, és akkor majd úgyis meghívnak egy személyes beszélgetésre, és ott mindezeket tisztázhatjuk.
–
Oké, kitöltöm, elküldöm, várok.
–
Röpke negyedév döglött csend után jelentkezik az illető alap pénzügyi vezetője, és megkér arra, hogy írjak még további részleteket arról az egy konkrét projektről, aminek a sarokszámait az űrlapon már vázoltam.
–
Még csak esélyt sem ad a személyes konzultációra, amiből megtudhatnám, hogy melyik projektjavaslatomat milyen konstrukcióban volna érdemes kidolgoznom a számukra.
–
Csak írjak le valamit, és ők azt majd megítélik.
–
És a szakma szerint még ezek voltak a legjobbak!!!!!!!
–
—————————————————-
–
2. történet – 2013-ból.
–
Felhívom telefonon a magvető befektetések hazai apostolának tartott kockázati alapot.
–
Visszahív az alap pénzügyi vezetője, és kérdi, hogy mi van.
–
Mondom neki, hogy egy baromi nagy növekedőképességű projektre volna javaslatom, és mielőtt megírom nekik, szeretném tudni, hogy a befektetési keretükből mennyi az, ami jelenleg még szabad, amit – ha megegyezünk – képesek volnának befektetni.
–
Vagyis hogy maximum mekkora befektetéssel tervezhetek.
–
Erre mondja nekem az ember, hogy ő azt nem mondhatja meg, mert az egy üzleti titok, hogy mennyi pénzt tudnának még befektetni.
–
Világos beszéd.
–
De hogy a fenébe írjak bármiféle projektjavaslatot egy ilyen beszélgetés után?
–
Ki hiszi el ezek után, hogy ez az ember valóban tőkét akar befektetni?
–
—————————————————-
–
Na, hát kb. itt tartunk kockázati befektetői szemléletben :-(
Kb 1 éve azt mondom, hogy ebből baj lesz. Sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelni arra, hogy az ötletek eljuthassanak arra a szintre, hogy értelmes feltételek mellett finanszírozhatóak legyenek. Ugyanakkor ez jó, hiszen a valóban jó projektek talán le tudják nyomni ezek után a feltételeket az irreálisról a nemzetközi szinten elfogadhatóra ;)
Igen, úgy kerül ki x milliárd a piacra, hogy az alatta lévő területbe nem kerül / került pénz…
Pingback: Grassroot és a lelassuló befektetési piac | Insider Blogzin