Nem bízunk a befektetőkben

Nem a pénzügyi teljesítményt, sokkal inkább a megbízhatóságot tartják szem előtt a befektetők, amikor befektetési alapot választanak – derül ki a CFA Institute és az Edelman Trust közös tanulmányából, amelyet öt ország 2100 válaszadójának véleménye alapján készítettek. Paradox módon a válaszadók fele nem bízik abban, hogy alapkezelőik az ő érdekükben cselekednek.

Meglepő eredményre jutott egy KPMG által támogatott kutatás, amely szerint a befektetők számos szempont közül csak a negyedik helyre sorolták a stabil megtérülést, amikor arról kérdezték őket, mi alapján döntenek, amikor befektetési alapot választanak. A befektetők a pénzügyi sikereknél fontosabbnak tartják a transzparenciát (53 százalék), a felelősségteljes döntéseket (52 százalék) és az etikus üzletmenetet (51 százalék) is – a hozam csak ezek után következik (48 százalék).

 

A befektetők felelős befektetés iránti igényének eleget téve jött létre a Felelős Befektetési Alapelvek (UN Principles of Responsible Investment, UNPRI) elnevezésű nemzetközi kezdeményezés. A szervezetnek 1200 intézményi befektető a tagja, amelyek mára együttesen 34 billió dollár vagyont kezelnek. A UNPRI célja, hogy a pénztulajdonosok igényei szerint megfogalmazott felelős befektetési alapelveket átültesse a vagyont kezelő szervezetek gyakorlatába. Ennek érdekében kialakítottak egy jelentéskészítési keretrendszert, amelynek alapján 50 ország 800 intézményi befektetője készít egységes szerkezetű beszámolót a szervezet részére 2014 közepéig.

 

Egyre több kutatás mutat rá arra, hogy a környezeti, társadalmi és irányítási (environmental, social and governance: ESG) szempontok lényeges szerepet töltenek be a befektetések eredményességében. Segítenek a márkaérték megőrzésében, kedvezőbb hitelbírálatot eredményeznek, növelik a cégértéket. A ESG-tényezők érvényesítését tudják az intézményi befektetők egyszerűen és szakszerűen szemléltetni jelentéseikben a UNPRI keretrendszerének használatával” – mondja Szabó István, a KPMG fenntarthatósági szolgáltatásokért felelős menedzsere.

 

„Az internetnek és különösen a közösségi médiának köszönhetően a pénzügyi megtakarítással rendelkezők ma már nemcsak tájékozottak a különböző fenntarthatósági kockázatokat illetően, hanem el is várják, hogy az intézményi befektetők számot adjanak ezek elkerüléséről. A UNPRI kezdeményezése azért is időszerű, mert egyre több olyan szempontot látunk a világban, amelyek kezelésével ki kell egészíteni a hagyományos kockázatelemzési módszereket. A fenntarthatóságot leginkább befolyásoló tényezők között olyan folyamatok szerepelnek, mint az erőforrások szűkössége, az élelmiszer-ellátási lánc vagy a népességnövekedés” – teszi hozzá Szabó István.

 

One thought on “Nem bízunk a befektetőkben

  • 2014. augusztus 6. szerda at 11:38
    Permalink

    “Nem bízunk a befektetőkben”
    —————————————

    Rossz a cím.

    Nem a befektetőkben, hanem csupán az alapkezelőkben nem bízunk.

    Se a befektetők, se pedig a startupok nem bíznak az alapkezelőkben.

    Az alapkezelők ugyanis a lehető legrosszabb gazdáig a befektetésre váró tőkének:

    1. Nem szakmai befektetők, tehát képtelenek a startup piaci perspektíváját megítélni
    2. Rövid távon gondolkodnak, tehát kizárólag csak a potyabefektetésekre vadásznak
    3. Nem tulajdonosok, tehát még a bombaüzlet érdekében sem mernek kockáztatni
    4. Többnyire csak hivatalnokok, akik csupán alibitevékenységet végeznek

    Amiből a tanulság az, hogy csak maga a befektető (azaz a tőketulajdonos) tud igazán jó befektetéseket csinálni, és még ő is csak akkor, ha valami saját, hosszú távú szakmai stratégiával rendelkezik.

    Az ideális befektető pedig egy olyan megrendelő, aki elegendő pénzzel rendelkezik ahhoz, aki a saját körében valami új dolog bevezetésében érdekelt, és elegendő pénzzel, valamint kellő tökösséggel rendelkezik ahhoz, hogy ennek kifejlesztését egy újszerű megoldást kínáló startuptól megrendelje.

    Több okból is jó, ha a befektető maga a vevő:

    1. A vevőnek a kifejlesztett új megoldás már önmagában is elegendő hasznot hoz, ezért a fejlesztési kockázatért cserébe nem feltétlenül követel üzletrészt a startupból
    2. Mivel a finanszírozó egyben a vevő is, ezért a startup biztos lehet abban, hogy a projekt egy piacképes megoldás kifejlesztésére irányul
    3. A befektető személyében már eleve egy elkötelezett tesztelő van jelen, ami a fejlesztésben azonnali felhasználói visszacsatolást, vagyis ideális lean környezetet biztosít.
    4. Egy nagy vevő megrendelése az ötlettől egészen a nemzetközi piaci megjelenésig képes lehet finanszírozni a startupot, tehát megóvhatja a startupot attól, hogy a cégfelvásárlásra utazó VC hiénák karmai közé kerüljön.

    Nem véletlen, hogy a világ legnagyobb startup sikereit nem VC hiénák, hanem vevők finanszírozták.

    A klasszikus példa a Microsoft, amely kizárólag annak köszönhette a sikerét, hogy az IBM egy komplett rendszerprogram kifejlesztését és folyamatos szállítását rendelte meg tőle.

    Így vált az MS pusztán egy nagyvonalú megrendelő révén a lean filozófia horrorisztikusan extrém példájává, hiszen egy olyan pocsék, gányolt szoftver kifejlesztésével is piacvezetővé tudott válni, aminek használatát még a legádázabb ellenségeinknek sem kívánnánk :-(

    Minden startupnak okulnia kéne ebből.

    Nem a befektetési alap kezelők, hanem az új dolgokra vágyó vevők a legjobb kockázati befektetők.

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.