Duna House IPO: sikeres tranzakció egy jogász szemével

Sikeresen lezárult a regionális ingatlancsoport, a Duna House Holding Nyrt. (DH) nyilvános- és zártkörű részvényértékesítése, amely 2011 óta a legnagyobb tőzsdei bevezetés a BÉT-en.

A nyilvános részvényértékesítés keretében kimagasló érdeklődés mellett több mint ezer befektető jegyzett Duna House részvényeket, a zártkörű részvényértékesítés keretében pedig vezető hazai intézményi befektetők vásároltak jelentős csomagokat a DH részvényeiből. Ez a nagy fokú érdeklődés remélhetőleg nem csupán a Duna House Csoport teljesítménye iránti bizalom jeleként, hanem a magyar IPO piac szempontjából általános kedvező fejleményként is értelmezhető.

Megtiszteltetés volt számunkra, hogy az utóbbi évek legsikeresebb magyarországi IPO-ja során ügyvédi irodánk a DH jogi tanácsadójaként járhatott el. Ez a szép megbízás ugyanakkor egy kihívásokban igencsak bővelkedő, és meglehetősen hosszúra nyúlt folyamatban öltött testet.

Aki nyomon követte a közelmúlt tőkepiaci fejleményeit, annak nem újdonság, hogy nem a most októberben zárult értékesítés volt az első alkalom, amikor a DH megkísérelte a részvényei nyilvános értékesítését. A társaság tavaly novemberben már nekifutott az IPO-nak, sőt már a részvények jegyzése is javában zajlott, amikor a folyamatot egy előre nem látható és a DH-t közvetlenül érintő hátrányos jogszabálytervezet megjelenése zavarta meg. A befektetők védelme érdekében elementáris jelentőségű volt, hogy a társaság menedzsmentje értékelhesse a jogi környezet változását, annak várható hatását a DH Csoport működésére és kilátásaira, és a társaság alkalmazkodhasson a megváltozott környezethez.

Az akkori jogszabályi környezetben kénytelenek voltunk azonban szembesülni azzal, hogy a hazai jogi szabályozás egyáltalán nem volt felkészülve egy ilyen krízishelyzetre, azaz nem tette lehetővé, hogy részvényértékesítést a DH saját hatáskörben felfüggessze, vagy hogy a nyilvános értékesítésre vonatkozó ajánlatát visszavonja a kedvezőtlen piaci fejlemények miatt. A tőkepiaci szabályok szigorú értelmezése mellett ez azt jelentette volna, hogy még váratlan és jelentős változás sem jogosította volna fel sem a részvényjegyzőket, sem a részvényértékesítőt arra, hogy a már lejegyzett részvények vonatkozásában az értékesítéstől visszalépjenek. A tavalyi részvényértékesítést végül is csak az MNB támogató hozzáállásának, a jogszabályok kreatív értelmezésének és a szerencsének köszönhetően sikerült időben megállítani.

A tavalyi sikertelen forgalomba hozatal azonban messze nem volt felesleges! Az IPO során gyűjtött tapasztalataink, illetve javaslataink a felügyeleti hatósággal és a tőzsdével folyatott közös gondolkozás eredményeképpen a jogalkotóhoz is megtalálták útjukat, így az idei IPO során már egy rugalmasabb, a gyakorlati igényekhez jobban igazodó tőkepiaci törvényre támaszkodva éleszthettük újra a DH nyilvános részvényértékesítését. Az új rendelkezések közül gyakorlati szempontból a legfontosabb változás talán az, hogy a kibocsátónak/értékesítő részvényesnek most már van lehetősége arra, hogy a részvényértékesítést saját hatáskörben felfüggessze, illetve teljesen leállítsa, feltéve, hogy ezek lehetőségét, illetve feltételeit a tájékoztatóban előzetesen részletesen bemutatta.

Minden jó, ha vége jó!

Mindazonáltal, az IPO – a szabályozói környezet pozitív változása ellenére is – bőven tartogatott egyéb, szebbnél szebb jogi kihívásokat, legyen szó az IPO marketingjével összefüggésben készített anyagok nehézkes szabályairól, az árfolyam stabilizációról (greenshoe), vagy a kettős árazás lehetőségéről. Remélvén, hogy a DH sikeres IPO-ja nem egy magányos sziget marad, ezekre a jogi csemegékre külön blogbejegyzésekben fogunk visszatérni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .