Párizs megér egy misét!

Izgalmas szakmai élményben volt részem a héten Párizsban. A „Get investment” masterclass-on jártam 2 magyar start-up-pal. Megtapasztalhattam, hogy a németek, angolok, hollandok és svájciak miképpen állnak a start-up világhoz.

A „túrát” szokás szerint a Climate-KIC kötelékében és szervezésében tettem. A téma eleve nagyon érdekelt, és a Climate-KIC EU-s hálózata révén ugyan már eddig is sok hasonló masterclass-on vehettem részt, ez volt a legizgalmasabb!

A svájci trénerek nagy vehemenciával indultak nekik a befektetési világ bemutatásának. No, gondoltam előre, itt biztosan klassz kis „alapozó” kurzus lesz, amit majd itthon is tudunk adaptálni, hiszen eddig az inkubációs munkánkban rengeteg módszertani elemet tudtunk átvenni az angol, holland partnerek kinti tudásából. De jelentősen tévedtem!

Mert a párizsi tréning hirtelen nagy fordulatot vett és az „alapozás” helyett valódi tapasztalati tudás átadása indult meg workshop formájába. Azaz egyszerűbben: gyakorlatot végeztünk. A tréningen az egyik csapat alapítót, a másik csapat befektetőt játszott. A „AeroSpace” nevű cégbe kellett 100 milliót befektetni, persze csak játékból. A 2 fős csapatok előzetesen titkos feladatlapot kaptak, amely alapján tárgyalni és egyezkedni kellett a képzeletbeli befektetésről. És a deal vagy megkötetett vagy elmaradt. Majd mind az alapító, mind a befektető pontozhatta a másik tárgyaló képességét, kompetenciáit.

Tanulság: a start-up-ok és a befektető kapcsolatában mindkét félre nagy felelősség hárul. A befektető „kockáztatási” képtelensége „alkalmatlanságot” jelent, a startup rossz önértékelése komoly szakmai hiányosságot jelent és a projekt „elvérzésével” jár. 

A fenti játékbeli tárgyalás és egyezkedés alapja ugyanis nagyobbrészt a cég értékelésében történő eligazodás volt. Ha a befektető vagy a start-up rosszul értékelte a céget, befektetést, akkor nem jött létre az ügylet. Ha elbeszéltek egymás mellett, akkor is furcsa mód valamilyen értékelési probléma adódott. És ezt tudták előre a trénerek, akik amúgy majdnem 200 céget inkubáltak eddig. Ezért a problémát előkészítendő, csaknem 4-5 órát kimondottan a cég értékelésének elméletével és rejtelmeivel foglalkoztunk, ezt próbálták átadni. És ennek az oka csak így utólag derült ki.

Így a cégértékelés mikéntjének elemzése előhozott egy másik nagyon fontos üzenetet, amelyet sokszor elmondtak a tréning alatt:

C R E D I B I L I T Á S

Mert, ha egy startup rosszul értékeli be magát, akkor bizony elvész a „credibilitása” és nem talál ügyfelet, eltéveszti a piaci célt, otthagyják a dolgozói… stb

Mert, ha egy befektető elvéti a kockázat megítélését, hosszabbtávon veszít a „credibilitásából” és szakmailag képtelen lesz jó döntéseket hozni, a pénzét rossz helyre helyezi ki, a tőkealap finanszírozói mérgesek lesznek rá… stb, stb. Sorolhatjuk.

Nagyon furcsának tűnt, hogy a credibilitás mögött és a megfelelő értékelés (identitás?) gondolata mellett mennyire meghatározó befektetési scenáriók rejlenek. Ezek mennyire eredői magának a befektetés sikerének! Erre eddig nem is gondoltam!

De lapozzunk csak egyet vissza és vizsgáljuk meg az utóbbi 1,5-2 év hazai start-up történéseit, piaci mozgásait. És tegyük fel magunknak a kérdéseket! Vajon az utóbbi időben mi is történt a magyar start-up világban: elindultak a magvető befektetések? létrejöttek a Gazellák? hasít a jól indult Jeremie-s tőkeprogram? sok tőkéhez jutottak az innovatív vállalkozások? vajon élénkítette a gazdaságot és sok új munkahelyet teremtett a tőkeprogram? teret nyertek itthon a start-up-ok?

Az aktuális választ ismerjük. A jövőbeli választ sejtjük. Sajnos. Mert azt titkon minden start-up piaci szereplő felismerte már így-vagy-úgy, hogy a hazai befektetések „credibilitásával” és „értékelésével” nem stimmel valami. Mert ehhez alapvető tudáselemek, generációs tapasztalat, és persze igazi ráérzések kellenének. De ezeket hol szerezzük meg?

Szerintem egyértelmű a válasz: kezdjünk el tanulni, mielőtt alkotunk! A fejlődést alapozzuk meg és lapozzunk egy nagyot!