Az a’fülledt startup világ az Nagy Szilícium völgyben – bocsi, emlékek!
Sokat post-oltam ide az Insiderre, de néha befárad az ember és néha napján remélhetőleg az olvasók is megbocsátják, ha egy tényleg nagyon-de-‘naon’ öncélú post jelenik meg… (sic!) Ez bizony az!! De mennyire! Mert semmi máshoz nem kapcsolható, mint sacramento-i (= Szilcium völgy 2017) elményeimhez és az „oldshool” Cameo-hoz… no meg a Szilícium völgyhöz, mint az Nagy Mantrához! Killing!
NE KRITIZÁLD A GIF-JEIMET!
No ha innen tovább klikkeltél, akkor ár biztosan nyitott vagy az örületre. Kösz! (Ja és megkérlek ne kezd el kritizálni az illsutráló gif-ek sokaságát!!)
ISMÉT A VALLEY-BEN! NYEREGVASÚT SAN FRANCISCO!
Mert amikor immár 5 év után meglátogattam a Bay Area-t ez fogott el. Maga az örület, csak csendben és belülről! Killing! Ilyen nincs is!
Az első alapélmény, amikor kilépsz San Francisco-i reptéren, már azonnal magával ragad. Mert először is nézed az A308-s beltéri kameráin, ahogy leszáll a repülő egy olyan reptérre, aminek az egyik végén az öböl (vagy óceán) hullámai mardossák a kifutó pályát… azaz ha a pilóta elvéti, akkor a nagyvas az öböl vizébe landol. És ez a látvány a 13 órás utazás után tényleg nagyon elementáris. Izgulsz is egy kicsit, hiába szállsz már sokadszor. Vagy belaszol, ha nem sikerült az elmúlt 5 órában… és akkor nem látod a landolást.
Aztán ott van a reptérről bemenő nyeregvasút, ami a Frisco-i Road 101-es mentén csavarog egészen a bérautók többszintes garázsáig. Immár sokadszor furcsán az az érzésem, hogy ez a nagy-jövőbeli-nyeregvasút nagyon szeret beragadni vmi nem létező dugóba, mert 4 éve is legalább 20 percet várakozott a semmiben és idén is ezt tette… olyan dezsavú volt, mert nem lehetett érteni, hogy egy zártpályás jövőbeli vasúton mi az isten tud mégis bedugulni?! De akárhogy is alakult, mintegy 20 percet idén is azt hallgattuk, hogy az automata hangos beszélő csaj ugyanannak az állomásnak a nevét ismételgette beragadva. Hát, kérem a jövő sem mindig tökéletes! Még a friscoi nyeregvasúton sem!
BÉRAUTÓ ÉS CABRIO! MI MÁS?
Aztán kikötsz a bérkocsis terminálnál, mert ilyenből is egy külön mega-épület van, legalább 8-10 itthon ismeretlen nevű, de annál nagyobb bérbeadó cégtől. Aztán beállsz az egyik sorba és egy hiper aranyos és unalmig ismerős arc köszönt, hogy akkor most kérsz-e navigációt a verdádba. Persze, hogy nem kérsz, már évek óta erre fel vagy készülve, miért kérnél? Tényleg ez hülye? Mert amikor az USA-ba jössz, bevan már készítve a kocsi töltős kábeled, a kocsiba kirakható mobiltartó, no meg a mobilra felvan töltve a legfrisebb Bay Area-s navigációs applikáció… ha ez nincs elveszett vagy itt, haver!
CABRIO – NAVIGÁCIÓ NÉLKÜL, DE MÉGSE?
És mikor megnyugtattad a kölcsönzős néger faszit, hogy tényleg.de-tényleg semmi hülye extrát nem kérsz, csak végre a convertible verdádat szeretnéd használni – amit még előre ki is fizettél, hogy nehogy hiper nagy depozitot hagyjanak azon a kicsinyke hitelkerettel kimerülő credit kártyádon… akkor bizony kezdessz ideges lenni, hogy végre a cabrioban ülnél már végre, na! Ez nem csoda, amolyan több mint 10 órás gerincrázó repülés után, bizony! Ideges leszel!
Szóval rájönnek, hogy felkészültél és nem vesznek le egy kanyi extra vasra sem. És végre kimehetsz a renting parkolóba. És ott vár egy sötét-fos-zöld, meg egy silver-metal cabrio, no akkor Te melyiket fogod vajon választani?? No nem kérdés persze!
Aztán beleülsz a „metal silver” cabrioba, aminek kiderül, hogy a hátába még a bőröndöd sem fér be… de aztán leereszted a tetőt és beszenveded a bőröndöt a hátsó ülésre, persze nyitott tetővel, nem átgondolva, hogy Frisco felett azért az időjárás elég fordulékony lehet… Szóval a bőrönd miatt nyitva hagyod a tetőt és gondolsz arra is, hogy mindennek az értelme az lesz, hogy a felhőkarcolókat a maguk értelmében és nagyban láthatod! (Ezt jól teszed! Mert tényleg így van!)
És elcseszed az új szuper applikációd használatát. Mert ez történt és nem tudtam, hogy amikor elindultam a verdával az autópályán miként fogok kikötni kb. 40 mérföldre a Berkeley hotelben, kissé fáradtan a hosszú repülőútután. Aztán felismerted a sztrádán a lehajtókat és az utakat és egészen a hídig simán nyomtad az utat. A hídon aztán sikerült felélszeteni a navigációt és csodák-csodájára az utolső 10 mérföldön rájöttél, hogy miképpen használd a navigációt.
SAN FRANCISCO-BÓL BERKELEY-BE FÉLÁLOMBAN VEZETVE
Szóval az élmény nagy volt és átértél San Francisco-ból Berkeley-be a hotelba és jöhetett a nagy alvás. Amit már nagyon vártál, ennyi diőzóna átlépése után! Tényleg…
Persze csak, ha a szobád kb. 2 óra múlva elkészült és be tudtál menni. Addig két sört megihattál, 20 dolcsiért a bárban!
Mondon 20, azaz „20” dolcsiért!!
Micsoda?? Mennyiért?? Én is ezt mondtam, de már félálomban voltam, amikor fizettem… és ez volt a Valleyben az első élményem: megérkeztem!
((Ja a 20 dolcsis sör kapcsán csak egy jogos kérdés hangzott el itthon a feleségem részéről, hogy mégis „Csabi és miért kellett akkor ‘kettő’ sört meginnod?” – és ez jogos volt! A választ nemtom, persze jól esett. Bocsi))
ALVÁS UTÁN VÁR SACRAMENTO!!
Szóval így indult és egy nagy alvással folytatódott a Szilícium völgyi utam, amit aztán rengeteg élmény követett Berkeley-ben, majd a Sacramentoban! Mind szakmai, mind életvezetési értelemben.
De ez már egy másik történet, majd ha akarjátok, folytatom… addig is bemásolom a kedvenc Sacramento-i képemet, ami valami alapot képez arra, hogy lássátok a Szilícium völgy önmagában milyen sokrétű is: a soul- jazz- vagy éppen a WordUp slágerek.
De erről majd később mesélek! (ha érdekel bárkit is, hahhaha)
Ha kíváncsi vagy a folytatásra, akkor előbb ebbe a playlist-be hallgass bele plz… ez lesz a sacramento-i hangulat: