Kell a start-up-nak a kudarc vagy nem?!
Ápr. 29-én lesz egy különleges meet-up, amin (egyelőre?) nem tudok kiigazodni. Íme a jelmondata: „A kudarcot nem hasonlíthatod össze valaki más sikerével. Nem tudhatod milyen mélységeken át vezetett az útja a csúcsig.” – Szóval valaki segítsen megérteni.
Átnéztem a Kudarckonferencia (szervező: Megoldásmost.hu) programját és azon elmélkedtem, hogy miért fontos manapság a „kudarcról”, mint kiemelt témáról beszélni? Miért témája ez már egy nagyívű rendezvénynek, ahol sok-sok tapasztalt start-upper mondja el (vagy inkább „gyónja meg”?) a kudarcait?
Legutóbb egy krízis meetup-on voltam meghívott beszélgető, most pedig a „kudarc” konferencia jön… (Talán szerencsém van, hogy utóbbira még nem hívtak meg – haha.. bocs!) De miért is váltak ezek a témák olyan fontossá mostanában a start-up világban? Miért jön elő ilyen sűrűn ez a start-up közösségi eseményeken és a tudásátadó fórumokon ez?
És nézegetve a programot azt látom, hogy nagyon humánus módon, igazán izgalmas emberi történetekkel akarják a szervezők megvilágítani a kudarcot. Gondolom ezzel is megelőzve, gyógyítva annak lehetséges kialakulását. Ez nagyon tetszett a programban:
Nem vagyok se szociológus, se filozófus, de nagyon átgondolva a fogalmakat ezt látom /sejtem:
1 – A „krízis” egy kezelendő és megoldásra váró esemény. Egy start-up életének velejárója és „munkaeszköze”. Olyan kontextus, ami állandó kihívást jelent és ezért a kezelése akár rutinná tehető.
2 – A „kudarc” valami olyasmi, aminek „mélysége” van (= mélypont), nehezen feldolgozható, azaz amolyan visszafordíthatatlanul végletes fogalom. Inkább azt jelenti, hogy valami „leállt” és „megsemmisült”. Azaz nem hinném, hogy a start-up fejlődésének része… de talán csak úgy lehet az, ha az alapítók több újabb céget alapítanak a kudarc(ok) után és azok újraépítése, feltámadása hozza meg nekik a sikert… ezért lehet „pozitív” fogalom? Talán…
Szóval (egyelőre?) nem értem! Mert nálam a start-up célja a fejlődés, a naggyá válási képesség. Én ezt a paradigmát vallom, a nagyra tisztelt és legendás Paul Graham után. (Lásd 2012-es írásom erről ITT.)
De akkor hogy is van ez?
Ti értitek?
Azt mondják: a kudarcokból lehet a legtöbbet tanulni.
–
De ezt a mondást a legtöbb ember teljesen félreérti.
–
Az ugyanis hülyeség, hogy az ember a saját kudarcaiból tanul a legtöbbet .
És nem azért, mintha az ember nem akarna, vagy nem tudna tanulni a kudarcaiból.
Hanem azért, mert az életben nincs osztályismétlés: mindig más és más helyzetet kell megoldanunk.
Tehát hiába is akarnánk az óvodáskori kudarcaink tanulságaiból az egyetemen profitálni.
Abból maximum a pszichiáterünk fog megélni :-(
–
Az viszont nagyon igaz, hogy az ember a MÁSOK kudarcaiból tud a legtöbbet tanulni.
Mert nincs is értékesebb információ számunkra annál, hogy mi NEM JÖTT BE másoknak.
–
Ha jól belegondolunk, az egész emberi civilizáció az elődök kudarcainak elkerülésére épül :-(
És valljuk be, sokkal kifizetődőbb a mások kísérleteiből tanulni, mint saját kontóra kísérletezni.
Különösen akkor, ha mások kudarcából, mások pénzén jöhetsz rá arra, hogyan kell JÓL csinálni.
–
Tehát ha így vesszük, nincs is jobb dolog, mint mások kudarcainak történetét végighallgatni :-)))
–
Persze csak a különleges emberek kudarcai rejtenek értékes tanulságot.
–
Ezért van az, hogy a mesék is mindig különleges emberekről szólnak :-)