Érintőképernyő helyett ujjvezérlés
Magyar fejlesztők az egeret és az érintőképernyőt is leváltanák.
Madj’ két éve foglalkozik it-megoldások fejlesztésével a HURO Kft. A garázscégnél már a prototípus harmadik verzióját készítették el, amelynek köszönhetően a felhasználók minden eszközt nélkülözve saját kezükkel irányíthatják számítástechnikai eszközeiket. A Microsoft XBox Kinect konzolnál is ismert gesztusvezérlésnél a magyar fiatalok megoldása pontosabb verzélrést tesz lehetőé.
Bemutató videó is készül a HUROBAT 3.0 prototípusró, ahol használat közben lehet megnézni.:
A fejlesztők elmondása szerint a HUROBAT használatát hamar meg lehet szokni, és gyorsabb vele a munka. Már nem csak mozgatni lehet a kurzort a képernyőn, hanem gesztus vezérelt lett a kattintás is. Hogy ne kalandozzunk túl messzire, indikátor LED-ek jelzik az érzékelési területet. A rendszer az emberi kéz remegését is kiszűri. A fejlesztők elmondása szerint ez a verzió már teljes értékű egérként használható. Várakozásuk szerint egyre több új fejlesztési terület, új alkalmazási területek nyílnak meg előttük az újabb fejlesztések során.
Jó, bár kicsit lassú a tempó (lehet, hogy a demo miatt). Viszont az angol feliratok közben, azok tele vannak nyelvtani hibával. indicate indacate; full mouse control fully mouse control. Please, biztos van valaki közelben, aki angolul is tud, használjátok!
Szép, ügyes kis termék; de én nem jósolnék komoly áttörést neki.
Tehát arról van szó, hogy az ötletet jól valósítja meg, csakhogy a kérdés ott van, hogy jó-e az alapötlet?, valódi-e az igény, amit megvalósít?, tényleg jobb-e, mint a piacon lévő hasonló termékek?
Jelen esetben szerintem az az alapkérdés, hogy jó-e a levegőben hadonászva számítógépet vezérelni? Hogy szeretne-e ilyet csinálni az ember? Vannak persze ilyen szituációk, de szerintem korlátozottan. pl.: slideshow prezentációnál a mutatópálca helyett, egy-két alap funkció a gépen (kinyit, becsuk, átvált stb. – egy-egy legyintés-szerű mozdulattal); de pl.: precíziós, rajzolásos jellegű feladatokra nem igazán tudom elképzelni.
Meg is mondom, hogy miért gondolom: az embereknek csak egy nagyon kis része tud a levegőben, szabadon mozgatott kezével igazán pontos mozdulatokat, könnyedén végezni (jobbára mondjuk a balettosok és egyéb táncosok – még a vászon előtt álló festő is szokott olyan dobverő-szerű kéztámaszt használni).
Egyáltalán nem véletlen az érintőképernyők ekkora sikere: valódi, fizikális kapcsolatú interakciót nyújt (ez az ötlet pedig nem – és ez elég fontos különbség).
Vannak persze hátrányai is az érintőképernyőnek: maszatolódás, a tartalom kitakarása (az interakciót végző ujjal); ill. tudhatna még többet: fizikális visszacsatolás, tapintási ingerek stb. Volna tehát még megoldandó, de nem gondolom, hogy a hadonászós irány volna az üdvözítő (mégha a filmekben nagyon látványos is, ahogy a tomkrúz hessegeti a fájlokat a kezivel – én mindenesetre kimondottan valami tapogatható, megérinthető megoldáson gondolkodnék, ill. szerintem a képernyőn megjelenő UI-ban is volnának még kimeríthető lehetőségek).
Tehát: szép, frappáns válasz, csak nem biztos, hogy valódi volt a kérdés, amire született.
Olyasmi ez, mint a hajlítható, átlátszó kijelző: a videókban nagyon látványos, a valóságban viszont kicsi a gyakorlati haszna. Az átlátszó tabletes videóknál mindig azt szoktam kérdezni, hogy használnánk-e az átlátszó kütyü analóg változatát? Tehát, hogy használnánk-e mondjuk írásvetítő-fóliát a napi jegyzetekhez? És ha nem, miért nem? És az derül ki, hogy nem azért mert drága, hanem azért, mert a papírnak nem hibája, hanem éppenhogy előnye az, hogy nem (teljesen) átlátszó; hogy az átlátszó jegyzetfüzet kimondottan a fő használhatóságát vesztené el. Az Avatárban viszont marha jól néztek ki az átlátszó monitorok (dehát ne felejtsük: az csak egy film, ahol a szinészek csak eljátsszák, hogy az információt az átlátszó monitorokról olvassák).