Új bűvszó: „innovációs értéklánc”
Izgalmas vita alakult ki a múltkori Bojár-post kapcsán a kommentben (olvassátok el). És emiatt is egyre inkább fontos itt a blogban is leírnom az új bűvszót: „innovációs értéklánc”! És el kell felejteni ezeket a bűvszavakat, mert nem ezek az eredői a hazai start-up fejlődésnek: „ökoszisztéma”, „befektetők hajtotta start-up világ” és persze a „hub” jelenség. Ezeket én is sokáig bűvszónak gondoltam, de tévedtem. Miért?!
FORBES VITA ÉS A HULLÁMAI
Az év elején jelent meg vitaindító cikkem a nyomtatott FORBES-ban. Galambos Márton főszerkesztő kérése az volt, hogy olyan írjak, ami „hullámokat vet”.
_FORBES Miskolczy cikk_2014febr
Nos a februári vitaindító óta havonta jelennek meg vitacikkek a magazinban: először Hild Imre válaszolt, utána Záboji Péter, és végülis Bojár Gábor is ott mondta el a véleményét. Ami vélemények amúgy nagyon progresszívek és előre mutatóak voltak! Széles spektrumát mutatták be annak, hogy ki- miként éli meg ezt az alakulóban lévő, új iparágat. Igen ez érdekes volt a vitában és ezzel nem volt gond… de valahogy a vitázók még sem értették meg az eredendő felvetésemet. Talán rosszul írtam le?
De mi is volt a felvetésem? Egyszerű: szerintem itthon rosszul láttuk az elmúlt 4 évben és a piacilag működő és sikeres start-up vidékeken valójában nem a befektetők stimulálják a start-up világot. Hanem a Szilícium völgyben maguk a hadiipari cégek indították el ezt a fejlődést és manapság is a megacégek állnak a háttérben. Igaz most már ezek jobbára technológiai és nem hadiipari multik. (És ezt történt az izraeli Szilícium völgyben is). Ezt anno a Berkley-n tanították nekünk, amikor a Climate-KIC oktatáson részt vettünk. (Erről itt írtam korábban.)
MIÉRT ÉPPEN A HADIIPAR?!
Nos azért a hadiipar, mert nekik volt szükségük friss technológiára! Mindezt gyorsan és nagy számban akarták, úgy 40-50 évvel ezelőtt, a Szilícium völgyben. És ebben a legjobb módszer az volt, ha rengeteg a K+F-ből kinövő, rugalmas kisvállalkozás lesz a beszállítójuk. Akiktől aztán vásároltak is nagy pénzekért, speciális „emeging” technológiát. Az így létrejövő profitból viszont futotta további technológiák kitalálására és ezért kezdtek el fejlődni ezek az innovációt fő piacként építő cégek. Így élték túl a start-up-ok a nagy hadiipari megrendelés hullámot, vagy a 2000-es évek nagy internetes lufiját… És csak az innovációs piaci lét ilyetén megteremtése utána jöttek (történelmileg!) a befektetők. Majd vélhetően ezután alakult ki a közösség, az ökoszisztéma és a hiper nagy divathullám a start-up-ok körül…
NEM INKUBÁTOR, HANEM PIACI INNOVÁCIÓS KÖRNYEZET KELL!
Tehát nem a befektetők, vagy inkubátorok indították el ezt a nagy hullámot a Szilícium völgyben. És ezért hisszük mi tévesen itthon, hogy mindez így zajlik a péladképeinknél. Én is rosszul gondoltam anno. Mert valójában nem ezek a piaci entitások és szereplők az alapvető mozgatórugói a start-up fejlődésének, hanem inkább csak amolyan „piaci eszközök” és következményei valaminek… Tehát itthon nem az inkubációt kellene létrehoznunk, hanem olyan „értékláncok” teremtésén lenne érdemes dolgoznunk, amelyek egyik végén a multinacionális cégek vannak, a másik végén pedig az ötletgazdák, innovátorok és a belőlük kinövő start-up-ok.
PERSZE OKTATÁS IS KELL
Persze ez nem azt jelenti, hogy az „új vállalkozók” és innovátorok oktatására nem kell időt és energiát szentelnünk. Igen, ezt nagyon jól írták a vitázó felek: Hild Imre és Záboji Péter! Igen, mert ennek az egésznek a lényege a tudásra épülő innováció, majd annak piaci működése és manifesztálódása. A piac fejlődésének kulcsa az innovációs piaci igények feltárása, a termelőiparágak innovációs utánpótlással és adatbázisokkal való ellátása, azaz olyan „innovációs értéklánc” közös létrehozása, amelynek szerves részei és aktív szereplői a start-up-ok.
Csaba, ennek így véres a torka.
1. A hadiipari megrendelés állami megrendelés. Akkor is, ha az innovatív cégektől már magáncég rendel.
2. Ha az állam rendel, akkor a piac nincs jelen, csak néhány kockahivatalnok.
3. Ha nem a piac rendel, akkor akár egy majom is kihúzhatná egy kalapból, melyik cég lesz sikeres. A folyamat ugyanis piaci megközelítésből önkényes.
4. A ma startup körökben oly divatos közösségi finanszírozási modell nem a piaci döntésről szól, hanem szerkesztők önkényes döntéseiről és a kapcsolati hálóról.
5. A ma piacvezető száz startup cégből 100 sorsáról a pénz, a média vagy a smúzolási háló döntött, nem a piac.
6. A startup szféra jelentős része (benne például a Prezi) profitképtelen. Piacról beszélni profitra képtelen cég eseten: vicc.
7. Ha a legtöbbet emlegetett ‘startupok’ (pl. Google, Facebook) nem értéket hordozó, hanem iparágaik szempontjából visszafejlődést hozó, destruktív cégek, akkor a startupoknak köze nincs az innovációhoz.
8. Ha a startupok nem feltétlenül innovatív cégek, nem a piac dönt róluk, önkényes befektetői döntések nélkül életképtelenek, sőt a pofitképesség sem feltétel, akkor az „innovációs értéklánc” elmélet eldől, mint az ólajtó. Akármit is tanítanak a Berkley-n.