Áttörés a tudományos eredményekhez való nyílt hozzáférés terén
Európa legnagyobb kutatási szervezetei közös alapelvek alapján kezdik meg az átállást.
A tudományos publikációkhoz való nyílt hozzáférésről (Open Access) folytatott egyeztetések során első ízben fogadtak el egységes alapelveket az átállásról a legnagyobb európai kutatásfinanszírozó és kutatási szervezetek. Ez fontos lenne nem csak a kutatóknak, hanem az ínnovátoroknak, kisvállalatoknak is, hiszen igen boros árat kell fizetni, ha hozzá akarnak jutni a tudományos cikkek tartalmához. Ez pedig hátráltatja, hogy az kutatási eredmények új termékeket, szolgáltatásokat indukáljanak.
A Science Europe 51 tagszervezete, köztük a Magyar Tudományos Akadémia, elkötelezett a közpénzből finanszírozott európai kutatási és innovációs eredmények korlátlan online elérhetősége mellett. A tagszervezetek által elfogadott tíz alapelv lehetővé teszi, hogy a nyílt hozzáférésre való átállás összehangoltan, egységes szempontok alapján mehessen végbe.
Az alapelvek között szerepel, hogy a Science Europe tagszervezetei támogatják, hogy „a tudományos publikációk vagy eleve nyílt hozzáférésű folyóiratban jelenjenek meg, vagy a publikálást követően a lehető leggyorsabban kerüljenek szabad elérést biztosító repozitóriumba”. Az átállás időszakában elvárják a kiadóktól, hogy – a szerzők és intézmények növekvő befizetéseinek megfelelően – intézményi, regionális vagy országos szinten adjanak kedvezményt az előfizetési díjból.” Erre a kettős számlázás (double-dipping) elkerülése érdekében van szükség, hogy az intézményeknek ne kelljen kétszer fizetniük a tudományos cikkekhez való hozzáférésért.
„A nyílt hozzáférés előnyei egyértelműek: gyorsítja a tudományos kutatás ütemét, növeli hatását, megkönnyíti az interdiszciplináris együttműködést, és ösztönzi a tudományos eredmények gyors elterjedését – hangsúlyozta Paul Boyle, a Science Europe elnöke. – Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy egy ilyen rendszerre történő átállás kihívásokkal jár, és gyors változást csak egységes fellépéssel érhetünk el.”
Az együttműködés, az információ- és tapasztalatcsere a most elfogadott alapelvekre épül, ám az egyes szervezetek a saját igényeiknek megfelelően ültethetik majd át őket a gyakorlatba.
Az állásfoglalás kiadásával a Science Europe az Európai Bizottságot, a nemzeti kormányokat, a kutatásfinanszírozó és kutatási szervezeteket, valamint az egyéb érintetteket világszerte hasonló alapelvek elfogadására ösztönzi. A nyílt hozzáférésre való átállás az egész világot érintő folyamat. A Science Europe ezért a világ kutatásfinanszírozó intézményeit képviselő Global Research Council (Globális Kutatási Tanács) számára is a fenti alapelvek elfogadását javasolja.
A Science Europe 26 ország 51 kutatásfinanszírozó és kutatási szervezetét tömöríti. Tagszervezetei összesen évi 30 milliárd eurós költségvetés felett rendelkeznek. A szervezet 2011 októberében alakult azzal a céllal, hogy képviselje a tagszervezetek érdekeit, illetve közös platformot biztosítson számukra a szakpolitikai és tudományos együttműködés érdekében. A Magyar Tudományos Akadémia a Science Europe alapító tagja. Pálinkás József, az MTA elnöke a szervezetet vezető 7 fős testület, a Governing Board tagjaként is részt vesz az európai tudományos közösség érdekeinek képviseletében.
A Magyar Tudományos Akadémia már életbe léptette a tudományos művek nyílt hozzáférésű közzétételének, az Open Access irányelveit. Pálinkás József elnök döntése alapján 2013 első félévében az MTA létrehozza a Magyarországon végzett kutatások eredményeinek szabad hozzáférésű publikálását támogató alapot.
„A Science Europe 51 tagszervezete, köztük a Magyar Tudományos Akadémia, elkötelezett a közpénzből finanszírozott európai kutatási és innovációs eredmények korlátlan online elérhetősége mellett”
—————————-
–
Mit mondjak, hatalmas dolog ez.
–
Leborulok a Magyar Tudományos Akadémia szellemi nagysága előtt.
–
Igazából csak harmadikra sikerült végigolvasnom a nagyszerű hírt, mert az örömkönnyek teljesen elhomályosították a kicsinyes, földhözragad, csak harácsolásra nyitott rövidlátásomat.
–
Olyan eredmény ez, amit okkal tekinthetünk a sötét, babonás, vérnősző középkorból az emelkedett szellem és ráció aranykorába való átlépésnek.
–
Most már csak egy egészen baromira apró, mellékes, kicsiny kérdésem volna.
–
Ha a magasságos Akadémia számára ennyire nyilvánvaló, hogy a közpénzből létrehozott közhasznú információhoz mindenkinek joga kell legyen szabadon hozzáférni, akkor hogy a fészkes fenébe van az, hogy a kizárólag közpénzen és kizárólag közhasznú célra kidolgozott műszaki szabványokhoz még most, az űrkorszak kellős közepén is csak súlyos pénzekért lehet hozzájutni?
–
Miért kell nekem még most is 3251 forintot kifizetni azért, hogy a Magyar Szabványügyi Testület honlapjáról letölthessem pdf formátumban azt a 4 (! ! ! ! !) oldalt, amiből megtudom, hogyan kell kinéznie a hatlapú, finom métermenetű, alacsony, koronás csavaranyának, A és B pontossági fokozattal?
–
Miért kell nekem csupán azért százezreket kifizetnem, hogy célnak legjobban megfelelő kötőelemet az ország hasznára kiválaszthassam?
–
És miért kéne nekem csupán azért milliókat kifizetni, hogy egyetlen ágazat szabványgyűjteményéhez hozzájussak?
–
Ha az én adómból és az én hasznomra készült, akkor milyen alapon kér egy állami testület pénzt érte?
–
Hogy a fenébe lehetne a magyar KKV versenyképes, ha egy kütyü szakszerű megtervezéséhez szükséges szabványok beszerzése többe kerül, mint maga a tervezés?
–
Végiggondolte-e az Akadémia, hogy a szabványok pénzért való árusítása mekkora jogsértés, milyen hatalmas ostobaság, és milyen hatalmas versenyhátrányt jelent a magyar szakemberek számára?
–
Mert ha esetleg a Magyar Tudományos Akadémia valamikor kinézne az elképesztően nagy esze mögül, akkor neadjisten elgondolkozhatna ezen is.
–
Úgy értem, még mielőtt teljesen elájulna a saját baromira haladó szellemétől.
Tájékoztatásul egy apróság: a nemzetközi szabványügyi testületek az általuk kidolgozott nemzetközi szabványokat – végtelenül torz szemlélettel – valóban „szerzői jogvédelem alá eső” saját tulajdonukként kezelik, és súlyos pénzekért árusítják.
–
A nemzeti szabványok ingyenességéről azonban még akkor is az azt kibocsátó ország dönt, ha az egy fizetős nemzetközi szabvány egy az egyben való átvételeként született.
–
Tehát pofátlan hazugság az a sokszor hallott érvelés, hogy a nemzetközi szabványok díjkötelessége nem rajtunk múlik, hanem a nemzetközi kibocsátó szervezet írja azt elő.
–
Jó példa erre a szintén nemzetközi szervezetnek minősülő NATO, amelyik a beszállítói kedvéért az összes nemzetközi szabványt „honosította”, és mint saját „háziszabványt”, ingyenesen hozzáférhetővé tette a neten.
–
Tehát aki nem olyan sötét agyilag, mint az afroamerikai pályakarbantartó üllepe éjszaka az alagútban, annak számára biztos nyilvánvaló, hogy az internet korában semmi sem indokolná, hogy a virtigli magyar szabványok letöltéséért a magyar nemzeti hatóság a magyar polgártól pénzt kérjen.
–
Csak az elképesztő kicsinyesség és harácsolás szellemtelensége az, ami ezt velünk teszi.